A ház

“A ház egy épületes látvány”..mondá egyszer Sándor György a humoralista. Ami a mi “ősi fészkünket” illeti, épületnek még elment, látványnak kevésbé.

“Áll a régi ház még, zöld zsalúja
mögött halkul anyám mélabúja:
ősz hajú, de gyermekarcú bánat.
Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Itt a szoba, melyben megszülettem,
melyet szemem legelőször látott;
itt a kert, amelyben építettem
homokból az első palotákat.”  (Babits M.)

“A ház egy épületes látvány”..mondá egyszer Sándor György a humoralista. Ami a mi ősi fészkünket illeti, épületnek még elment, látványnak kevésbé. Egy szobi vasutastól bérelték anyámék úgy negyvenhattól, harminchárom, később 45 Ft. lakbérért. A tulajt sohasem láttam, meg a ház se. Amikor nagyon patópálos volt, apám úgy-ahogy rendbe hozta, és lelaktuk lakbérben. Két szoba, konyha, előszoba, veranda, nettó 49 négyzetméter. Extrák: fürdőszoba (a konyhában a nagylavór, amibe az utca végéről hordtuk a vizet,) klozet az udvaron, a sufni mellett mosókonyha. Központi fűtés: a konyhai sparhedt, amiből a parazsat délután átvisszük a nappaliban lévő vaskályhába. Amikor elég meleg van, kinyitjuk a hálószoba ajtajait, hogy oda is jusson. Reggelre így is jégvirágos az ablak. A kertben télen helyben a jégpálya, a magas talajvíz miatt.

Ugorjunk húsz évet. A hatvanas évek végén járunk. Húgom második házassága. Övék a “nagyszoba”. Anyáméké a háló, ahová a nagyszobán keresztül lehet jutni. Azután jön az én házasságom. Miénk a konyha, a konyha megy a mosókonyhába. Extrák: víz az udvarban. “Így megy ez.” De sógorom “tehetős.” Egy pestkörnyéki szőlő és kis ház a válási jussa. Ezt most beáldozza. Hogy építhessen, meg kell vennünk az ingatlant. Nagy nehezen sikerül. De építkezésre alig marad. Kölcsönök. Kezdődik a kispesti panelprogram. Szabadidőben guberálunk, bontott tégla, ajtó, ablak. És gyűlöletes téglapucolás, végkimerülésig. A  Tanács csak toldalékot enged építeni.

És lőn toldalék. 

Ekkor már kilencen vagyunk, három generáció. Gyermekeink téglahalmokon tanulnak meg járni. Egy jó darabig még ősközösség, de lassan eljön a mi időnk, húgomék átköltöznek. Először a földszint. Az öregek rendezik a terepet, a telek feltöltésével “eltemetik” a falakat. Mire birtokba vehetjük a nagyobbik szobát, a falak méter magasan vizesek.

Közel egy évig tart, mire körbebontom, szigetelem s helyreállítom a falakat, persze “lakva”, mert nincs hova menni. Amíg elkészül az új, konyha-étkező agarázsban.

A közös bejárat befalazódik, mi újat nyitunk, kisebb átalakítással.

Pár év erőgyűjtés. Nőnek a gyerekek. A padlás felé kacsintgatunk, ahol még mindig sógorom galambfarmja tenyész.  Főleg díszgalambok. Kevés galambleves, sok guano.   

A padlás az egyetlen bővítési lehetőség. De építési tilalom van. És fel kell jutnunk, házon belül. Újra átalakítjuk a földszintet. Amerikai konyha-nappali képződik, és a feljárat kialakításának lehetősége.  A galambok Frédi sógor padlására költöznek, és mindenki heppi.

dancing birds

Na nézzük. A szerkezet: un. “z” téglafalak,  

koszorú nincs, a födém fa gerendái erre a falra fekszenek, egy teherelosztó collos deszkára. A födém fagerendázat alul nádazott, vakolt, fölül deszka, salakborítással, a  tetőszerkezet, egy-két ötvenhatos aknarepesztől eltekintve jó állapotban van. A “z” fal az irodalom szerint nem egészen szabályos, de ez úgy látszik életünk állandó kísérő jelensége. Nem rossz szerkezet, a két éltégla sor közötti   légréteg   jó hőszigetelő.

Egyedül vagyunk a kivitelezéssel, így a legkönnyebb, legolcsóbb szerkezet jöhet csak szóba, akkor úgy hívták, hogy pozdorja. A belmagasság megfelelő, így “nincs más dolgom”, mint a meglévő faszerkezetre rácsavarozni a táblákat.  A felső deszkázatot valamikor salak borította, ez most a két deszkázat között foglal helyet. A galambszaros deszkázatot elbontjuk. A gerendák közé élére állított cserépléc a sűrítés  – szegények vagyunk – többre nem telik. Erre jön a pozdorja. A salak helyére pedig ömlesztett perlit. S azután a néhány válaszfal. A hőszigetelő anyagok mindenféle anyag és méret változata előfordul, amit kézen-közön találni, szerezni lehet, hungarocell, kőzetgyapot, üveggyapot perlit. Elég dzsesszes..

De őszre elkészül az egyterű hálótér féligfallal

választva, együtt is meg nem is a gyerekekkel. A gyerekoldal nagymintás tapéta, nálunk törtfehér kanavász (akkor olcsóbb volt mint a tapéta) a bútorok saját készítés, maradék deszkából és selejtezett irodabútorból. Az ágyneműtartó

az egykor a híres “száguldó statikus”, Gábori Pali bácsi íróasztalából készült. Ő volt az aki motorbiciklijén járta a lebombázott fővárost az újjáépítés idején, s bonyolult számítások helyett a helyszínen “szakértette”, melyik építőelemet hova és hogyan rakják.

Helyére kerül és évekig marad a kis Minikalor olajkályha is. Enyhébb napokon van odafenn plusz 18˚ is, és rendszerint karácsony táján kormozza agyon magát és a kéményt annyira, hogy az ünnepekre maradjon a nagytakarítás koromilag. Szekrényekre nem telik. A garderobe a “folyosón” farostlemezekkel határolt padlásrész, egy függönnyel az elején. Elvagyunk így pár évig.

Mire megszerzem magasépítő oklevelemet, feloldják az építési tilalmat. A kispesti hőerőmű többé nem tervez meddőhányót otthonunk helyére, átáll olajtüzelésre. Mi pedig etage fűtésre, egy közös vegyes tüzelésű kazánnal. Attól vegyes, hogy hol ez gyújt be, hol az rak rá (azt ami van) és senkinek se jó a hőfok.

Most már az erőműből származó koromfelhő olajos is, nem csak simán szénpor. A technikusi oklevél két dologra jó. Egyrészt mellékfoglalkozásban (javító, karbantartó kőműves) kisiparos lehetek. Ideje megtanulni vakolni. Meg ilyenek. Másrészt a soron következő átalakítást magam tervezhetem. Akkor még nem kellett minden kutyaól tervezését építészre bízni.

Újra a földszint, először is lebontjuk a garázst. A mosókonyhát a főépülethez kapcsoljuk,

az öregek kuckója lesz, konyha és egyéb living funkcióval. Közben hajsza a pénz után. “Szokás szerint” megint a semmiről indulunk. Azaz, abból, ami már megvan, az előző beépítés bontásából magmaradó anyagaiból. A könnyűszerkezet óriási előnye, hogy egyszerű eszközökkel bontható és újra felhasználható. Vállalataink adnak némi kölcsönt, a saját részt összehazudjuk. Nemsokára kiderül, hogy a pénzünk a felére sem elég. Irány az OTP. Megint lassan haladunk, munka után és hétvégén dolgozunk. Na, essünk neki !

Amit csinálni akarunk.   

Először az átmeneti hálószobát “alakítjuk ki.” Ez úgy néz ki, hogy a maradék padlás egy részét kitakarítjuk. A terület úgy két és félszer két méter, egy tégla tűzfal, ferde cseréptető, és két nagy pozdorjatábla határolják. Az ajtó egy kisebb pozdorja, mindenféle sallang (zsanér, kilincs) nélkül. Éppen befér a franciaágyunk némi egyéb habszivacsokkal, úgy mászunk be mind a négyen, majd betámasztjuk a pozdorját. A gyerekek őrülten élvezik, de magunk is nem kevés nosztalgiával emlékszünk e csodás együtt “hancúrozásra.”

A maradék területeken megerősítjük a födémet a gerendázat sűrítésével. Elindítjuk az új válaszfalakat, a tetőablakok szaporodnak kettővel, nagyobb lesz a kiemelés is. Minden zegzugot kihasználunk szekrényféle és polcok számára. Augusztusra áll a nyers szerkezet, jöhet az OTP. Jön is és csodálkoz. Ilyet még nem látott. S nem tudja értelmezni a készültségi fokot. Azután megy is, majd kisvártatva felszólít, hogy kezdjük el törleszteni azt a hitelt, amit még nem is folyósított. Kurvaanyád ! De nincs mit tenni. Húzzuk az időt, s próbálunk javítani a készültségi fok megjelenésén.

Aki valaha készített könnyűszerkezeteket, az tudja, hogy menetközben elég “kuszán” néz ki. Különösen egy régi tetőtérben, ahol semmi sem egyenes vagy derékszög, ha meg egyenes akkor nincs síkban, meg efélék. Az idő nagy része különböző tartó és fogadó szerkezetek csinálására megy el. Ez különféle deszkák, lécek összessége. Ám amikor elkészül e váz, igen látványos gyorsasággal lesz belőle fal és egyéb hagyományos ízlést kielégítő szerkezetnek látszó tárgy.

Ha meg még egy két ajtó is képződik, hát az már elégedett bólogatásra késztetheti a műszaki ellenőrt is. Megkapjuk a pénz felét, de nem kapjuk meg a tetőfedő anyagot. A BNV-n megtetszik a nyergesújfalúi eternit egy új terméke, a TTL pala. Ez egy cseréphatású,  1 méter x félméteres eternit elem, dombornyomással, kapaszkodó illesztésekkel. Ezt magunk is fel tudjuk rakni, könnyen, gyorsan. De a BNV bemutatás megelőzi a sorozatgyártást, október közepén még nincs tető a fejünk felett.

Végül ÉTI – s protekcióval hozzájutunk a szükséges mennyiséghez, és november végére elkészül az új tető. Innen már gyorsan megy. “Felszórjuk” a burkolatokat és jöhet a nyüglődés az olajkazánnal. A költségvetésbe beállított automata olajkazán a valóságban egy kéz alatt vett hagyományos kazán, amibe egy olaj égőteret berhelt valaki. Az olajellátás közönséges adagoló, amin egy nem működő mágnesszelep díszeleg. Az üzemanyagot egy 200 literes kamion tankból nyerjük, ezt kell marmonkannákból feltölteni a tetőtérben. Az első néhány kanna után hagyjuk a francba az egészet, töltögetjük a kazán saját kis tartályát. A szivattyú éjjel nappal megy, a vezérlést néhány led imitálja. De működik, és  boldogan bizakodva nézünk a tél elébe.

Jó ideig nem foglalkozunk mélyebben a létesítménnyel. Munka tanulás, meg ilyenek. Addig a mások házát építem A mellékkereset ahogy jön, úgy megy. Próbálunk kiharcolni saját kertrészt, de nem igazán megy. Amikor már adódna a lehetőség az építőanyagok eltakarodásával, jönnek a kutyák. Azután problémák adódnak a fedéssel. Az idő előtt piacra dobott TTL pala repedezni kezd. Az alátét fólia miatt nem tragikus, de kevés tartalékunk van. Hamar kifogyunk belőle. Később kiderül, másokkal is megtörténik, a technológia és anyagok nem váltják be a tervező álmait, viszont romba döntik a miénket. Néhány év vacakolás után a terméket kivonják a forgalomból, mi pedig visszatérünk a jó öreg orosz hullámpalához.

Kitalálom, hogy a kihasználatlan padlástér helyére jó lenne teraszt csinálni. S ha egyszer már kitaláltam…Lesz teraszunk. A szokásos szegény módon, használt ajtó átalakítva és egyéb maradékok. Túl sokáig nem élvezzük. Nyáron pokoli meleg van, (délkeleti) télen meg áll rajta a hó, még az eukaliptusz is megdöglik a dézsában, koalanevelés elnapolva. Teregetni azonban pompás, s azért üldögélünk pár kellemes estén is, szúnyogokkal harcolva. Húsz év van mögöttünk. Boldog békeidők.

***

“Más hangok, más szobák” (T.Capote)

Ránk tör a kapitalizmus. Munkahelyem megszűnik. Úgy érzem, megállok a magam lábán. Kis kényszer vállalkozó leszek. Végkielégítésemből szerszámot veszek. Én vagyok a főnök. Meg a segédmunkás is. Ahogy alakul. Viszonylag jól megy, egyszer lenn, egyszer meg nem túl magasan. A szabadság illúziója hamar megtörik. Ismét a mások házacskáit építem, főleg belül és át. Lassan de biztosan haladunk az ellehetetlenülés felé. Amikor már annyira utolér az adóhivatal, hogy könyvelő nélkül nem lehet, fogadok egyet. Többet kér, mint a bevételem. Egy darabig még húzzuk, azután bedobjuk a törülközőt. Egy régi kollégám közhivatalt ajánl. Elfogadom. Rövid időn belül négy családtagot veszítünk el, húgom a férjét, nejem az egyik öccsét, én pedig a szülőket. Négy év után nagyon megutáljuk aktuális főnökeinket, és hivatásos munkanélküli leszek. Bosszúból szétszedem a földszintet.

Az öregek elárvult lakrészét vesszük birtokba. A konyha és “egyéb living” helyiségből konyha-étkező lesz. Amerikai konyhás nappalink konyha részét “kipucolom”, kis dolgozó sarokká alakul.

A szülék szobája visszakapja eredeti funkcióját, hálószoba lesz. A helyiségenkénti különböző burkolatokat egységes hidegburkolat váltja fel. Fenti hálónkat a leány örökli és csinosítja ízlése szerint, a fiúgyermek ha elbontaná a válaszfalat nagyobb élettérhez jutna. De nem bontja. Sebaj. Elvagyok vele tavasztól őszig. Megint nincs bútorunk. Ágyunk csak szétszedhető, szekrény és egyéb semmi. Bútorkészítés következik, megint (vagy még mindig ?) szegények vagyunk. Néha dolgozom másnak is de csak kisebb munkákra jut erő.

Először ágyak, ágyneműtartó, majd belevágok  a szekrény készítésbe is. Veszünk két szobainast, “oszt jónapot”…

***

Egyedül maradt húgom váratlanul eladja a “toldalékot”. Pánikszerű kertátrendezés a következő műsor. A fiúgyerek kiválik a vállalkozásból ahol eddig dolgozott. Megpróbálja egyedül. (Kísérteties.) Rendbe kell hozzuk a melléképületet. Az is versbeillő, egy kicsit nagyobb ..”szél egy darab födéllel Már tudj’ isten hol szalad;…” Kell egy kis “iroda”, raktár. S mert nyomasztanak a pucér falak a leválasztott kert okozta “folyosón”, a hajdan a budaörsi fennsíkról gyűjtögetett köveknek is eljön az ideje.

Ilyen volt a pihenősarok…

A Munkaügyi Központ leír mint reménybéli álláskeresőt. A legjobb volna, ha nyugdíjba mehetnék -véli- de nincs még itt az “ideje”. Addig is havi tizenhétezer segély. De váratlanul mégis bejön az egyik pályázat, és ismét közszolga leszek. Anyagi helyzetünk javul kicsit. Majd nejemet nyugdíjazzák. (Váratlanul.) De főnöke ragaszkodik hozzá, és tovább foglalkoztatja. Ojvé! Még egy fizetés ! Egy év után én is elérem az előrehozott korhatárt, és én is maradhatok. Rohamosan rendbe jövünk anyagilag. Ilyen gazdagon elképesztő aljasságokra képes az ember. Például kész konyhabútort vesz. És áthúzatja az ülőgarnitúrát. S, ez mind semmi ! Tizenvalahány év után nyaralni megyünk – egy egész hétre.

De semmi sem tart örökké.

Nejem gyógyszer-mellékhatás okozta fájdalmait háziorvos-rheumatológus-neurológus-ideggyógyász team vizsgálja, kezeli (de csak fáj!) s végül alagút-szindrómának nevesítve kézsebész műtétre kerül sor. Már nem megy vissza dolgozni. Munkahelyem a bukott vezetőt újra cseréli. Nem sokára a reménykedésnek vége, rosszabb lesz mint előtte. Fél év múlva én is otthon maradok. Jövedelmünk kevesebb mint felére csökken. Itt az ideje építkezni.

A leány “kirepül”.  A gyerekek megegyeznek, s fiam hozzáfog átalakítani a tetőteret. Déja vu…De nem ilyen egyszerű. Az orosz palafedés  sem az örökkévalóságnak készült. S ha már hozzányúlunk a tetőhöz, beépítenénk a semmire sem jó teraszt. Végül találunk egy megfizethető csapatot, a november kegyes, elkészül a TETŐ.

Harminc évet késett. A többi a mi dolgunk. “Így megy ez.”

Sokat nem variálhatunk. Ezért mindent szétszedünk.

A könnyűszerkezet előnyei, az anyag nagy része újrahasznosítható. A három szobából egy teret képzel a fiú. Kicsit még elvéve belőle, lesz egy fürdőszoba. Azután mégis leválasztásra kerül a háló is. Semmi sincs jó helyen. Rövid a mestergerenda, a fogópárok alátámasztása megszűnik, az ablakot át kell helyezni.  A vizesblokk kialakításáról nem is szólva, egy régi borított gerendafödémen.

Az új dizájn lényege az attraktív világítás. Muszáj kipróbálni, bár még sehol semmi.

De szépen haladunk, elkészül az új mestergerenda, a fogópárokat a fürdőszoba fal felállása után részben függesztéssel oldjuk meg. Háromnegyed év múlva kész a lakosztály.

Hozzáfoghatunk a \”maradék\” szobához.

 

A terasz helyén készülő szobácska azért kapta a maradék jelzőt, mert a bontott és még használható anyagokhoz terveztem, valamint a tetőcsere maradék anyagai is ide kerültek beépítésre. A legnagyobb gondot a kis vizesblokk okozza, nincs helye. Végül konzolos kis vasbeton nyúlvánnyal bővítem az alapterületet, és tolóajtót szerkesztek. Az egész alapterület nem éri el két négyzetmétert, de nincs több hely.

De nyakunkon a tél, és nincs még kazán. A legolcsóbb kombit vesszük. Persze nem felel meg a kémény. Nem uniós, más baja nincs. A kéményseprők kibélelik, hogy uniós legyen. Át is veszik maguknak. Indulhat a banzájn. Leszereljük az áramzabáló villanyboylert. És Felszereljük a kisszoba válaszfalát, becsukjuk az ajtót és sorsára hagyjuk. Mikulásra végre fűthetünk. Enyhébb téli napokon folytatom, az építést, hőszigetelek, kiegyenlítem az aljzatot. A homlokzati fala egyetlen 15 mm-es OSB lap, néhány szöggel rögzítve, majd tavasszal befejezzük.

Következő nyárra elkészül, és elkészül a hozzá gondolt parányi vizesblokk is. Vendégszobának szánjuk, de másképp alakulnak a dolgok.

lapozzunk 

  vagy az oldal elejére