Balett

Mindig mondtam én, nagy butaság kis országunk eredményességét a GDP-vel és annak ilyen olyan százalékaival hasonlítgatni. Ha rajtam állna, az  FTB-t vezetném be. Minek rontani állandóan a megítélésünket.

Az FTB jelentéstartalma nem annyira számszerű, de országértékelésre és nonstop kampányra bőven megfelel. Teljes néven: egy Fő Termelőre eső Balettáncos.

Innentől könnyű dolgunk van, mindössze meg kell valahogy állapítanunk a termelők számát. Ezen elpolemizálhatunk kicsit, direkt termelők, közvetve termelők, meg mittudom én, de a lényeg az, hogy a balettáncolás abszolúte termelésfüggő és egyben szabályozó, ki a franc látott százkilós balettáncost?!

Elvadult matematőrök egyéb változókat is rendelhetnek a balettáncos helyére, (mellé) az egyetlen feltétel, hogy ezeknek semmiféle köze ne legyen a szűkebb értelembe vett fogyasztási javak (étel, ital, fedél stb.) előállításához. Nyugi. Nem lesz nehéz dolguk.

Egy fejlettnek mondható európai országot alapul véve, a hasznosan foglalkoztatottak száma alig haladja meg az ötven százalékot, ez  az érték ráadásul állandóan hullámzik, és egy csomó tényezőtől függ. „Nem tekintem közvetlen termelőknek azokat az embereket, akik megmondják a másik embernek, hogy mit kell tennie, vagy számításokat végeznek a múltra nézve, vagy terveket készítenek a jövőre, avagy elosztják, amit mások megtermeltek.”(*

Másképp kifejezve, nagyjából egy termelőre öt balettáncos jut, ebből mondjuk kettő még úgy-ahogy hasznosnak tekinthető, hiszen a balettánchoz is kell valamiféle „infrastruktúra”. Namármost, ha figyelembe vesszük, hogy a ténylegesen hasznos munkát végzők (az 50% harmada) idejük egyötödét fordítják munkára, és összehasonlítjuk mondjuk egy “teljes társadalmi időalap”-nak nevezett fogalommal (egy fő x 24 óra), kiderülhet, hogy a munkavégzés mindössze „3,5 százalékot tesz ki. A teljes társadalmi időalap fennmaradó 96,5 százalékát más módon használjuk fel: alvásra, étkezésre, tévénézésre, nem közvetlen termelőmunkára fordítjuk, vagy egyszerűen csak elütjük ezt az időt valamilyen többé vagy kevésbé emberhez méltó időtöltéssel.” (*  Vagy többet dolgozunk, mint egyötöd.

“1930-ban elmélkedve John Maynard Keynes úgy vélte, a század végére a technológia olyan mértékben fejlődik, hogy lehetővé teszi a Nagy Britanniához és az Egyesült Államokhoz hasonló országokban a tizenöt órás munkahét bevezetését. Minden okunk megvan rá, hogy azt higgyük, igaza volt. Technológiai szempontból tényleg képesek lennénk erre. Ez a forgatókönyv mégsem valósult meg. Épp ellenkezőleg: a technológiai fejlődés olyan módozatok kiötlésének szolgálatába állt, amelyek révén rákényszeríthetőek lettünk arra, hogy többet dolgozzunk. Ennek az állapotnak a beálltához gyakorlatilag értelmetlen szakmákat és munkákat kellett létrehozni. Hatalmas embertömegek szerte a világban, de főként Európában és Észak-Amerikában áldozzák fel aktív éveiket olyan munkák végzésére, amelyekről titokban úgy hiszik, nem is kellene azokat elvégezni. Az ebből a felállásból fakadó morális és lelki sérülés óriási és mély sebként tátong kollektív tudatunkban. Mégsem beszél róla szinte senki.”

Naszóval. Az a baj a GDP-vel, hogy nem tudni, ki állítja elő. Lehet, hogy a balettáncosok részvétele sokkal komolyabb, mint hinnénk. Ha a GDP-t lebutítjuk az export és import különbözetére, evidens, hogy a balettáncosok exportjának növelése meredek életszínvonal emelkedéshez vezetne. Csak az a kérdés, kinek kell balettáncos. Kimondtam a varázsszavakat.

Kinek kell? Szaknyelven: kereslet. Ilyen persze nincs is, mert, mint a Legnagyobb Elvesztési Párt (Fidesz) vezére kinyilvánította, az a valami, amibe ez a fogalom beletartozna „nem irányadó többé” nem egyéb, mint az őstermelők szabadidejének „többé-kevésbé emberhez méltó eltöltése.” Ezzel elhárultnak vehető az egyetlen akadály az egymillió munkahely megteremtésének útjából. A másik akadály a még regnáló kormány, de azt majd a Kabinetfőnök elintézi. Csak kiáll a pulpitusra, elmondja, hogy a kormánynak mennie kell, oszt jónapot.

De, minek is kell nekünk egymillió munkahely? Mert, olyan rosszul állunk foglalkoztatásilag, hogy az már szégyen!

A szakpolitikus attól szak, hogy maj’ megszak ad abbéli igyekezetében, hogy Pártja és Vezére révületeit a valóság talajára ráncigálja. Nem kell feltétlenül pontosan ahhoz a szakhoz értenie amit ráncigál. Ha például a Fülemile éji dalából doktorált, nyugodt szívvel vezényelheti mondjuk a vízügyet, a fülemile is iszik, még tán fürdik is.

Ha tehát, mondjuk, egy reggel a Kabinetfőnök azzal a meglepő újdonsággal áll elő, hogy a kormánynak ideje távozni, rögtön kell egy szakpolitikus , aki levezeti, hogy miért is halaszthatatlan az ügy, nem várhat holnapig, mert gyermekkorom olasz filmjéből, de Nemerétől is tudhassuk, holnap már késő.

Hogy ma éppen miért kell halaszthatatlanul mennie a kormánynak? Egyrészt hétfő van, jó nap ez a menésre. Másrészt, mert a LEP „országgyűlési képviselője vasárnap sajtótájékoztatón azt mondta, a kormány pontosan az ellenkezőjét teszi annak, mint amit kellene: a fogyasztás ösztönzése helyett értelmetlenül megszorít…2002-höz képest jelenleg 220 ezerrel több regisztrált munkanélküli van Magyarországon; a foglalkoztatás oldaláról a 27 EU-tagállam közül egyedül Máltát előzi meg az ország.” Meg a lengyeleket is, de kicsire nem adunk. Lehet kimenni a Kossuth térre.

A 220 ezer szép kerek szám. Nem illik firtatni, hogy jön ki, a szakpolitikus nyilván utána nézett, azután maga elé, – hogy a faCzomba jött ez ki? – egy gépészmérnök nem beszélhet a levegőbe. Így azután megmaradt a puszta matematikánál, nagyvonalúan mellőzve a koordinátájából kilógó adatokat és a tendenciák részletezését. Például azt, hogy hogyan készül egy-egy foglalkoztatási felmérés, mondhatott volna 190 ezret is, de az nem annyira ösztönöz a menésre, és mondhatott volna 250 ezret is, vagy akármennyit, de végül is lelkiismerete is van az embernek. Talán. Némelyiknek. Mivelhogy az ominózus szám nem egy állandó, napról napra változik, és a regisztrált munkanélküliekre vonatkozik, Ami úgy műűűűködik, hogy reá van bízva a munkanélkülire, regisztrál vagy sem.

Más dolog a foglalkoztatás. Különösen Magyarország esetében. A foglalkoztatás adatait csak célzott felmérésekkel lehet összeszedni, ezekből azután egy becslés készül melynek foglalkoztatás kutatók szerint elfogadott hibahatára 30.000 körül van és eredménye egy adódó százalék, ahol a harmincezer azért már számít ide-vagy oda. És még egy szót sem ejtettünk arról, hogy a százezres nagyságrendű nem regisztrált munkanélküli, de nem is bejelentett foglalkoztatott hol van, és éppen mivel foglalkozik. Így megy ez.

A kormány végül is ment, no nem magától, elsöpörte a Fülkefor. Másfél éve. Többek között egymillió új munkahelyet ígért. Már csak meg kell találni. Erre valók az álláskeresők. A kormány meg majd lekommunikálja a pozitív eredményt.[/p]

(2011. december – Privátbankár) “A legutóbbi foglalkoztatottsági és munkanélküliségi októberi adatok szerint mind a foglalkoztatottság, mind pedig a munkanélküliség növekedett. (…) A Központi Statisztikai Hivatal fogalomtára alapján a gazdaságilag inaktívak közé tartoznak azok, akik a vonatkozási héten nem dolgoztak, illetve nem volt rendszeres jövedelmet biztosító munkájuk, és nem is kerestek munkát, vagy kerestek, de nem tudtak volna munkába állni.”

Teccenek érteni. A pozitív eredményhez mindössze jó hete(ke)t kell választani a felmérésre. Hehe.

Az hogy a kormány rossz úton jár (ahelyett, hogy menne…) mi sem bizonyítja jobban, mint hogy „nem ösztönzi a fogyasztást.” Mondja a gépészmérnök. (Hallgatni kéne rá, ne mindig színészek, bulvárlaptulajdonosok, meg fábryshowisták mondják a hülyeségeiket…)

Engedtessék meg nekem némi  logikai interferenciák érzékelése, fogyasztásilag és annak dacuma. Fogyasztani az tud, (állítólag) – legalább is ha nem csupán levegőről beszélünk – akinek van miből (a fogyasztás ellenértéke), ezt nevezhetjük jövedelemnek is, ami pedig jól hangzó neve ellenére főleg akkor jön, ha adják, rendszerint valamiért cserébe, tömeges méretekben ez a valami a munka gyűjtőfogalmába tartozó cselekmény. Aminek rendszeresített intézménye a foglalkoztatás.

Fogyasztani továbbá azt lehet, amit előzőleg előteremtettünk. Minél többet akarunk fogyasztani, annál többet kell előteremteni. A tömeges fogyasztás kielégítésére szolgáló előteremtést nevezzük egyszerűen tömegtermelésnek. A tömegtermelés nem az az állapot, mint amikor a LEP vezére ordít egy órát a mikrofonba az Astoriánál, nem, ez ismert közgazdasági fogalom.

Kérdések: Hogyan lehetne megszüntetni a foglalkoztatás romlása nélkül azt a több ezer állami intézményt, amelynek működtetése ballasztként nehezedik az állami gépezetre?…és így tovább..

Ráadásul egyes közgazdászok nem is nagyon kedvelik. Mivelhogy kétféleképpen lehet tömegtermelni: nagyon sok emberrel, vagy fejlett technológiával. Világunkban ez az utóbbi a nyerő. Nem csoda tehát, ha maliciózus társadalmárok azt mondják, „ a tömegtermelés technikája lényegénél fogva erőszakos, ökológiailag káros; a meg nem újítható erőforrások tekintetében önromboló technika, amely értéktelenné teszi az emberi lényeket.”

Némelyik – nem gépész – áruló még ennél is tovább megy. „A (tömegtermelés) fejlett, erősen tőkeintenzív, energiaforrásoktól függő, emberi munkát felváltó rendszere feltételezi, hogy máris gazdagok vagyunk, hiszen akár csak egyetlen munkahely létesítése is számottevő tőkebefektetést kíván.”(*

“Hetvenhét munkahelyet teremtenek 692 millióból. Öt Komárom-Esztergom megyei cég és az ugyancsak a megyében található Ácsteszér nyert Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács pályázatain. Az eredményeket pénteken, Tatabányán jelentették be.” (2011. április 29. 16:28 M. K. Megyei információ.)

Egy hónap alatt 3000 új munkanélküli. A 15–74 éves munkanélküliek száma 490 ezer fő, a mun­kanélküliségi ráta 11,6 %-os volt. A férfiakat 12,0, a nőket 11,1 %-os munkanélküliség jellemezte. Az előző év azonos időszakához képest a munkanélküliek száma, illetve a munkanélküliségi ráta csak minimálisan (a mintavételi hibahatáron belül) csökkent. Az előző (2010. IV.) negyedévhez képest azonban – a korábbi évek tendenciáihoz hason­lóan elsősorban szezonális okokból – mind a munkanélküliek száma, mind pedig a munkanélküliségi ráta jelentősen növekedett. (privátbankár – 2011 április 28.)

Nem tudom, mi a fenét akar akkor Gépészünk a foglalkoztatással. Ha a LEP vezér azt mondta, lesz egymillió munkahely és ehhez nyilván rendelkezésre áll a tőke és energiaforrás, amelyhez  „máris gazdagok vagyunk”, különben halva született ötlet lenne, akkor nem qrvára mindegy, hanyadikok vagyunk 27 ből, amikor meg ráadásul annyian vannak előttünk, mint mögöttünk?

(* F. Schumacher

(** Lásd: teljes európai lista

Hazudik itt valaki, kérem. De legalább is félrebeszél.

***

“A politika az exigentiák tudománya.” (Kossuth L.)  “Mindenki elismeri, hogy a politika túlontúl fontos ügy ahhoz, hogy a szakértőkre bízhassuk. Napjainkban a politika főként a gazdasági kérdésekkel foglalkozik, e gazdasági kérdések mögött pedig főként a technika kérdései állnak. Ha a politikát nem bízhatjuk a szakemberekre, akkor a gazdaságot és a technikát sem.”

Nem is bízzuk rájuk. Szakpolitikusokra bízzuk. Vagy balettáncosokra. A szakember folyton akadékoskodik, eltudománykodja a dolgokat. Mi az hogy “egyetlenegy fillért sem szabad a foglalkoztatási ráta emelésére költeni. Egyfelől azért nem, mert nem lehet ösztönözni az embereket arra, hogy dolgozzanak.

Másfelöl azért nem, mert – ahogy Köllő János is utalt rá – így is, úgy is emelkedni fog a foglalkoztatási ráta. Aljasabbja Marxot is olvas. “Olyan termelést szeretnétek, mely a hasznos dolgokra korlátozódik, de közben elfelejtitek, hogy ha túl sok hasznos dolgot hoztok létre, ez túl sok embert tesz fölöslegessé” – kérdené a nagyszakállú – és akkor hogy is van ezzel az egymillió munkahellyel?

Ki mondta, hogy hasznos dolgokat fognak létrehozni – gondolja magában a LEP vezére – balettáncosok lesznek…az is foglalkozás. És különben is, épp egy “prímabalerin” mondotta: “Nem kell csodálkoznunk tehát, azon, hogy a modern társadalom emberének tekintélye fordított arányban áll azzal, hogy az illető egyén mennyire van közel a közvetlen termeléshez.”

Most, hogy így felemlegettük – a Gépésszel – a problémát Gajnai Bordon is zászlajára tűzte. Egy a zászló.  Korábban belekaptam a kereslet latolgatásába. Ha komolyan vesszük a Tánc és Közgáz szakon végzett balettáncosok vélekedéseit, miszerint egy munkahely létesítése jelentős tőkebefektetést igényel, mi is átmehetünk találgatósba.

Itten van a kecskeméti Mercedes beruházás. Keresli a munkaerőt. A balettprimadonokat maga állja. Na, hiába mondja neki a Papagálykommandó, de akár még Zordon Bordon is, hogy hé! “jó lesz tán szóba állni kaszás népemmel, mert”… ezek ragaszkodnak az autószerelőkhöz, lakatosokhoz meg effélékhez, mert a sarló kalapácsból már elegük van.

Egy más világban persze elzavarhatjuk őket. Csináljanak Mercedest az ukránokkal, rabolják ki azokat. Mi majd teremtünk munkahelyet idehaza. Nem tudom, hogy megy ez, de azt találgatom, idehaza tőke nélkül úgy lehet munkahelyt teremteni, hogy állami beruházok. Na, az se megy ingyér. Én úgy tudom, állami beruházni állami pénzből lehet. Állami pénzt keresni pedig adóból, na és az állami vállalatok profitjából lehet képezni. Továbbá kölcsönökből. Pfúúj!

Ha az adókból beruházunk mondjuk 40 cm magas kilátók építésére kizárólag vesszőkosaras földmunka alkalmazásával, akkor ugyan semmi haszon nem képződik viszont soká tart és időlegesen javul a munkanélküliségi ráta. Ha viszont ugyanezt a technológiát útépítésre fordítjuk és lenyúljuk az átmenő forgalmat, akkor csak a balettáncosokat kell féken tartani, nehogy kiszámolják, hogy a megtérülési idő 500 év lesz, sőt már a megtérülés szóba hozását is szankcionáljuk. (GDP persze ebből sem lesz, ezért javasoltam az FTB-t.) Ha meg nem lesz GDP, nem kell állandóan hallgatni azért, miért nem költünk többet belőle az egészségügyre. Szorgos népünk amúgy is állandóan kinn lesz a jó levegőn. A rengeteg ember rengeteg személyi jövedelemadót fog visszafizetni, abba a kalapba, ahonnan előzőleg a bérét kapta, csak másik sorba lesz balettáncolva pas de deux..

Én is tudom, hogy a GDP a nemzeti össztermék (általában) dollárban kifejezett értéke. Nem kéne ezzel szórakozni, ha például valakinek kell egy lélegeztetőgép, ad érte autóbuszt. A baj ott keletkezik, hogy akinek lélegeztetőgépe van, annak nincs autóbusza. Beindul a Kóró és a kismadár effektus.

Na, ezért mérik dollárban a GDP-t. Van ennek a játéknak egy érdekes eleme. Az, hogy akkor lesz a buszból dollár, ha valaki eladja valakinek, aki megveszi. Ha tehát nekünk csak földünk van vesszőkosarakban teljesen foglalkoztatva, akkor jobb ha inkább répát ültetünk bele, mert azt legalább meg lehet enni. Ha nyúl is van, az már Kánaán. Hogy mikor lesz belőle plazmatévé, csak idő kérdése. A szemét, lusta kóró tehet róla, ha nem lesz.

***

“Hogyan lesz meg az egymillió új munkahely, amit a Fidesz ígért? 2011.02.02.

A Fidesz kormányra kerülése után már rögtön pontosított: 10 év alatt teremtünk egymillió munkahelyet. Tehát a 2011-es penzum 100 ezer állás teremtése lenne. ( Évente.

No, de ezt, hogyan fogja megcsinálni a Fidesz? (…) Az az elv, hogy segély helyett munkából éljenek meg az emberek ez alapvetően helyes, pont erről szólt a szocialisták által elkezdett Út a munkához program is. Persze, ehhez az is kell, hogy jobban megérje dolgozni, a segély mértékénél többet lehessen keresni munkával.

Vegyünk egy önkormányzatot példaként, mondjuk a ferencvárosit. A IX. kerületben még a szocialisták út a munkához programja alapján közfoglalkoztatásban kb. 210 ember dolgozott. Úgy ahogy ez szokás: napi 8 órát, egy éven keresztül. Teljesen érthető, hogy ezek az emberek így nem kaptak segélyt sem és a munkájukra szükség is volt. Hiszen, parkokat tartották karban, utcákat tartották tisztán, magyarul a város működtetés részei voltak. (…)

Állatorvosi lovunkban, a már ismertett Ferencvárosban ez 2011-ben úgy alakul, hogy egyszer pályáznak 55 fő számára 4 órás (!) és 8 fő számára 8 órás munkára… figyelem 3 hónapra. 55+18=73 munkahely.

Ezt a pályázatot háromszor adják be , (ugye mind háromszor három hónapra) aki az első pályázatban munkát kapott az már a másodikban nem vehet részt, tehát egy embernek csak három hónapig van munkája. Mégis a munkaügyi statisztikákban, illetve az új munkahelyek számában a KSH-nál új munkahelyként fog jelentkezni. Így máris létre jött 73×3 az az 219 új munkahely… és ez nominálisan is több mint ami 2010-ben a gaz szocik alatt volt , kilenccel.

Mert 2011-re a kormányzat a közmunkára adandó támogatást egy zseniális trükkel írta ki. Nem egy évre, hanem három hónapos periódusokra lehet pályázni. Persze a valóságban iszonyatos mértékben fog visszaesni a 8 órás (ha tetszik a főállású) foglalkoztatottság száma, méghozzá 90%-al. Plusz, a négy órás munkával nem lehet többet 30 ezer forintnál keresni. És ez csak három hónapig van, utána megint a segély vár az emberre, ami 25 ezer forint.

***

Hát, ha így sem sikerül kiragadni gazdaságunk szekerét a globális kátyúból, akkor nem tudom hogyan…

Szerencsére van aki tudja.

 

“Orbán Viktor szerint a jelenlegi négymillió helyett öt-öt és fél millió magyar munkavállalóra és adófizetőre van szükség a következő egy-két évben ahhoz, hogy ne maradjon törékeny Magyarország gazdasága. (fidesz.hu)”

“Orbán akadémikus amúgy Bükön jött rá a megoldásra, vagy ahogy Torkos Matild majd megírja: a MEGOLDÁS-ra. Bükön a Nestlé egy 13 milliárd forintos beruházással százötven új munkahelyet teremtett. Pörögjön az a jobboldali agyfélteke! Ha százötven új munkahelyhez 13 milliárd forint járul, így vagy úgy, akkor ugye másfélmillióhoz, ami egészen konkrétan tízezerszer több mint százötven, 130 billió forint járulna. Ezt vagy mi fizetnénk ki ugye, vagy valaki más fizetné ki nekünk. Mivel jelenleg nincs ennyi pénzünk, konkrétan egy vasunk sincs, azaz erősen negatívban vagyunk, csak az utóbbi eset játszik. Most mit néz a kedves Olvasó ilyen bután?? Kapcsolja már be a jobboldali agyféltekéjét, és gondolkozzon velem! 130 billió vagy nem? 130 billió. Van nekünk 130 billiónk? Nincs. Akkor a nagy közgazdásszal, Micimackóval szólva, valószínűleg másnak van.” (Örülünk, Vincent-2012.aug.)

Például a B.Braun -nak. Na, annyi neki sincs, de “4 milliárd forint értékű bővítésnek köszönhetően 100 új munkahely jött létre az 1991 óta működő, az egyebek mellett katétereket és a művesekezeléseknél alkalmazott eszközöket gyártó üzemben,…” -vagyis egy munkahely 40 millióba. “A B.Braun németországi központú, világszerte 46 ezer embert foglalkoztató, 5 milliárd euró éves árbevételű (gazember multi) társaság.” (2013.04.)

Teccenek látni? Eccerű ez. 

***

\"rosszelet\"

 

“A KSH adatai szerint 2010 október-decemberben a munkanélküliek száma a 462 ezer fő.”

“2011. november-2012. januárban a munkanélküliek létszáma 475 ezer fő volt.”(KSH

“2012 IV. negyedévében a munkanélküliek létszáma 468 ezer fő volt.” (KSH

“A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján jelenleg 650 ezer ember vetette magát nyilvántartásba a munkaügyi hivatalokban.” (NOL – 2013. február 20.

“A 2012. évi költségvetés beszámolója szerint a kormány 17 ezer új munkahely támogatását segítette hazai forrásból. Ez egy főre bontva pedig ez azt jelenti, hogy kb. 800 ezer forintot adott átlagosan az állam egy munkahelyhez. (Az állam én vagyok, meg te, meg mindannyian..) Ezzel szemben 2012-ben egy főre vetítve (a KSH szerint 90.700 fő dolgozott havi átlagban közmunkában és 131,9 milliárd forintot fordított erre az állam) 1,45 millió forintot költött a kormány egy közmunkásra. Miközben a közmunkára fordított forrást évente meg kell ismételni – hiszen nem válik a rendszer önfenntartóvá – addig a nyílt munkaerőpiacon való munkahelyteremtés tartósabb lehetne és csak egyszeri befektetést igényelne az állam részéről – írja a Policy Agenda elemzése. Az adatok egyértelműen mutatják, hogy kevésbé hatékony, és drágább a közmunka, mintha ezt az összeget a munkahelyteremtésre fordítanák. ” (Policy Agenda

” Széles körben elterjedt félreértés, hogy a foglalkoztatott afféle igazi dolgozó embert jelent. Valójában, aki egy héten egy órát végzett bármiféle jövedelemszerző tevékenységet – például a szomszédja kertjét felásta, és ezért kapott mondjuk ezer forintot – az statisztikai értelemben foglalkoztatott. “

” Ha levennénk a magyar foglalkoztatottsági adatból a közmunkásokat és a külföldön dolgozókat, akkor azonnal jóval az uniós átlag találnánk magunkat.”

“Előfordulhat tehát, hogy a munkanélküliség csökkenése mögött az áll, hogy mind többen adják fel tartósan vagy akár végleg a munkakeresést. Ezért írta Ulrich Beck szociológus A munka szép új világában, hogy „az olyan feltételek kialakítása, amelyek között egyre több embert zárnak ki a társadalomból, indirekt módon a munkanélküliség felszámolásának nagyon hatékony stratégiája is egyben”.

3 Responses to Balett

  1. […] legyünk hogy szolgáljunk. A teljes foglalkoztatottság nem valami álom kategória. Bizonyos tanulmányok szerint “a ténylegesen hasznos munkát végzők (az 50% harmada) idejük egyötödét […]

  2. admin szerint:

    Egyfene…https://hirklikk.hu/kozelet/egy-fenet-teremtettek-700-800-ezer-munkahelyet-orbanek/353161/ ..meg egy hehe smile -persze tuggyuk, hogy K.Rózsi hazudik, mert mindenki hazudik aki, csak a KSH nem mert annak megmondik mit kell megmondani. bad

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük