Majd a gyerekek

Én és párom 12  négyzetméteren kezdtük közös életünk. 30 évesen. Párom már túl volt első “házán”, otthagyta a kisebbeknek. Kezdte velem elölről. Újra tégla és cserép, pocakkal.

Régi dal (Szörényi Sz.-Bródy J.-Koncz Zs.)

“Szegény fiú, szegény leány
nem tudja még mi vár reá
Nem sejti még a kisfiú
A kislányt nem ismeri
nem tudja még, hogy elveszi

S lesz két gyerek: egy kisfiú egy kisleány..”- azaz : egy kisleány, egy kisfiú..

A szegénység “ahonnan” jött, nem ad mérlegelési lehetőséget, baja lesz e a magzatnak, vagy sem, és sokmillió nő a világon hasonlóképp gyerekkel a szíve alatt végez elképesztő és hihetetlen munkát, hogy lepényhez, ivóvízhez juttassa családját. Tudom, ez itt egy más világ. Baja lett a magzatnak. De nem a téglától. Hanem a gyógyszergyártól.

Mi harmincéves gyerekek Benjamin Spockon “nevelkedünk”. Szokatlan “esemény”, felütjük,…és megyünk szülni. Fiatal ügyeletes orvos lesz a “professzorunk”. Nincs még idő, én akár haza is mehetek. Takarítani, befejezni a kiságyat. Ilyen a mi apás szülésünk. Másnap rémült nővérek, habozó orvos, nyitott szájpadlás. \”Szerencsére\” nyúlszáj nélkül. Úgy terveztük nejem félév múlva visszamegy, várja a laborvezetői kinevezés. A karriernek annyi. Orvosunk megnyugtat, fiatal de tehetséges. Forduljunk a gyerekorvoshoz, szopni nem tud, etessük “kanállal”.

Gyermekorvos nem kevésbé ijedt, azt olvasta! ezek a gyerekek nem érik meg az egy évet. Szopásról nyitott szájpadlással szó sem lehet. Háromórás etetés, fejés, Robébi, ez utóbbi az én reszortom. Szépen haladunk. Gyerekorvosunk kutató, praxisgyakorlaton. Hamar magára talál. Van itt egy megoldandó probléma. Mi is így vagyunk vele. Mindig volt egy megoldandó problémánk. A lelki egyensúly megőrzéséhez meggyőződésünk szerint, mindössze ennyi kell.

Gyermekorvosunk kapcsolatban áll a Czeizel laborral. Kromoszóma vizsgálatra megyünk. Páromnak több van egy kromoszómával. A bajhoz semmi köze. Nem tudják (még) mihez van. Én tudom. Ajándék nekem. Nyomozunk tovább. Elolvasunk mindent. Telik az idő, fejlődik a gyermek. Az aggodalom mélyre eltemetve. Egy iromány mellékesen megemlíti a metilizobutilketon kártékony hatásait. Nejem rendszeresen dolgozott vele az analitikán. Ahol a többi fogamzásgátló ellenőrzése is folyik. Már csak az kell, hogy a keton akkor kerüljön be, amikor a szájpad képződik. Akkor került be. Nem pereltük be a gyógyszergyárat. Aligha akadt volna ügyvéd aki bevállalja. A tizedik hónapnál tartunk, döntenünk kell, megtartjuk e a másodikat.

Nyolcan lakunk 48 négyzetméteren. Három generáció. Családi ház. A “konyhában” mi, az előszoba a fürdőszoba. Kád, függönnyel leválasztva. Kis mosdó és WC! nem kell többé az udvari klozeton fagyoskodni. Húgom a szerelem után másodikra a biztonságot választja. Az Ő kislánya is pucolatlan téglahalmokon tanul meg járni. De előrébb vannak, és az utolsó pillanatban befalazhatjuk a közös bejáratot.

Tíz év építési tilalom következik. Átalakítás újra. 18 m2 szoba, 4 m2 konyha. Kétlapos rezsó, a mosogatót magam csinálom két műanyag lavórból. Csatorna nincs, az emésztő talajvízzel tele. Néha visszajön a “fürdőszobába” aminek le kéne mennie. Textilgyári gépládákból csinálok IKEA dizájnt. Az első télen minden ágyneműnk megpenészedik. A falak derékig vizesek, a szigetelés kihalt belőlük. Hónapokig ülök a falak előtt, munka után és hétvégén, kiszedem a nedves téglát, szigetelek, visszarakom. Ez a műsor, mozi színház, kirándulás, múzeum helyett. Kutatóintézeti “fizetés” és gyes.

Ha nem mondtam volna, mindezt a főváros 19. kerületében. Huszönötéves korom óta mindig van valamilyen roncsom, autó helyett. Tátraplán, 500-as Trabant most éppen. A benzin nem ügy, 1.50-ért hozzák a “felszabadítók”, kettőért a Zilesek. Hogy ne unatkozzunk, veszünk egy darab földet a ladánybenei homokon. 800 nöl szőlő két aranykoronáért. Más semmi, se ház, se víz, villany se. Ismerősnél alszunk. Mi a franc ez?…valami atavisztikus ösztön a föld, a tulajdon? után.

Most látok először közelről szőlőtőkét. Meg kéne metszeni. Könyvet veszünk. Egy rohadt tőke se hasonlít a lerajzoltakra. Feladom. A szomszéd kétszázért megmetszi. Már “csak” ki kell takarni. Párom a pocakjával a sor végén küzd az ebédért, gyermek négykézláb a királytövisek között vigyorog, mocskos és boldog mindenki. Mit kitakarok estére, befújja reggelre. Aratunk két zsák szőlőt. Bort csinálunk belőle. Lesz vagy 14 liter kerítésszaggató. Pároljuk le! Lesz két liter konyakunk. Utáljuk a konyakot. Nem próbáljuk meg többet.

Hogy ne legyen átjáróház, “konyha és fürdőszoba” helyet cserél. Van kőművesünk. Mint a mesében…Hol jön, hol nem jön. Annyira részeges, hogy vízmértéket sem bírja látni.

Mehetünk szülni. Mint először, de Spock nélkül, csak úgy, rutinból. Erős éhes fiú. Alszik, ordít eszik. Ordít, ha nem elég gyorsan, ha nem elég bőséges, miközben lusta. Kezdődik elölről, fejés, Robébi. A lány rémülten nézi a hangos jövevényt. A béke kedvéért etetés együtt, párom az ordítót, én a másikat, irigykedés megelőzendő Spock dr. szellemében. Telnek az évek. Nyáron együtt “nyaralunk”. “Kamaszkorom legszebb nyara”. Munkám a szentendrei telephelyre szólít, házon belül néhány szobás (főleg hétvégi) sportüdülő a Duna parton. Napközben dolgozom, utána ügyelet, család a zöldben, néha főzünk de leginkább menza. Egy hónapig maradhatunk. De jövőre, Veletek, ugyanitt.

Közben kutatás, mi lesz a kislánnyal. Orvosunk magára talál, személyes ügynek tekinti. Sok hálával tartozunk DR. REMSEY ILDIKÓNAK. A lehetőségek: műtét hároméves kor előtt, protézis amit a növekedéssel cserélni kell. A műtét sikerének valószínűsége több mint ötven százalék. De lehet száz is. A műtétet választjuk. Aki hagyott kisgyermeket műtőasztalon tudja mit kell most érezni. Mi most tartunk a Seduxennél. Nyolcvan százalék lesz. Két öltés elenged. Lehet hogy a növekedéssel összezárul (nem forr össze). Nem vállalunk újabb traumát. Következik az magától. Ha iskolába akarunk menni, meg kell tanulnunk beszélni.

A házastársi szerepek “beállnak” maguktól. Az apa dolgozni megy, anya a logopédushoz a lánnyal. Fiúra és unokahúgra nagyi vigyáz. Bájos, kellemes logopédus, a lány imádja. Nagy szerencse ez, hogy szívesen megy, háromszor hetente. Elmagyarázza mire számíthatunk. Egyes hangokat sosem fog rendesen kiejteni. Például a k-t. Amikor letottyant és felsegítettük, hoppá..semmi vész. Nemsokára ő is mondja már, kristálytisztán..hokká. Ennyit a tudományról.

Öt év gyes. Jövedelmünk negyvenezer körül van. Évente. Mit tesz ilyenkor az ember? Házat vesz. Húgomék csak úgy építhették a toldalékot, hogy megvették a házat. Hogy építkezni tudjanak anyám úgy segítette, hogy “eltartotta” őket. Az eltartás fejében felszámított összegből megvette a harmad házat nekem, persze elszedve az én fizetésem egy részét is. Engem így segített. Így hát csak a maradék kétharmadot kell megvennünk. Adunk egy roncs Wartburgot, meg 800 nöl szőlőt előlegbe, a többit részletekbe. Félelmetesen szegény öt év, életünk legszebb öt éve.

Járunk egy kicsit óvodába. Nejem újra dolgozik. A pszichológus iskolaérettnek találja a kislányt. Nusi néni nem. Ő az elsős tanító néni. Bepisilős, szorongásos kis roncsot csinál a gyerekből, negyedévenként sugallva, vigyük kisegítő iskolába. Bizonyítani akarunk. Főleg a kislány. Maradunk. Az első alkalommal el kellett volna vinnünk. Nem kisegítőbe, egy normális tanító nénihez. Dehát mi még a régi nevelés vagyunk. A pedagógus tiszteletreméltó.

Osztályfőnököm Saskői tanár úr, tiszteletre méltó volt. Fájdalommal emlékszem: négy évig ugyanabban a ruhában járt nap, mint nap, még az évzárón is. Nyugodt és okos ember volt…és kilenc gyermek apja.

Napi türelmes tanulások. A másik ott sertepertél körülöttünk, most kissé mostohább a sorsa, de jól elvan kez bácsival, aki az ujjaiból képződik, és bármivé alakulhat. Az utcán séta közben a feliratokat kérdezi. Mire elsős lesz, “olvas” és számol. Nusi néni őt sem kíméli. Őt azért nem mert okos. Vagy a kislány miatt, bosszúból, ki tudja?!

Négy évünk megy rá Nusi nénire mert a fiú évvesztes Nem kell dr. Csernus a kárfelméréshez, ki tudja hány gyerek évfolyamonként. Remélem nem kell hangsúlyoznom, Nusi néni INTÉZMÉNY és SZELLEMISÉG. Ismerek más kis roncsot is. Itt a szülő pedagógus, “játszani is engedd”…hát nem, percek beosztva, étel előírva, különóra zene, zongora nem fér a lakásba, jó lesz a furulya is, különtorna, így leszünk majd diplomások, mások “főnökei” ,tanítói.

Tehát újra boldog békeidők. Már el-eljárunk ide oda, anyagilag is jobban állunk. A lakás kezd szűk lenni. Még mindig építési tilalom van. Így “titokban” kezdem beépíteni a tetőteret. A titok azt jelenti: egyedül. Néha segít a család. De mindenkinek megvan a maga baja. Karácsonyra “beköltözünk”. Nekünk egy nagy ágy, gyerekeknek két kisebb és alkóvosan “külön” szoba. A bútor már nem gépláda. Deszka a tüzépről és sok csiszolás.

Múlik az idő, telik egy kis tanulásra is. Szakmai fejlődésünket segítendő, kései kapaszkodó a nem létező karrier után. A hőerőműn átszáguld a huszadik század, szénről olaj, olajról gáz, már nem kell a terület, az építési tilalmat feloldják. Itt az idő pontot tenni a lakásproblémára. Vállalataink adnak némi kölcsönt, így az OTP is kilátásba helyezi. Persze csak felújítás.

Nulla saját erővel kezdjük, az előző építés meglévő anyagaiból és elvégzett munkáiból hozzuk össze. A tetőtér mellett a földszint is átalakul. Nagyon kevés “fizetett” segítséggel, ismét csak egyedül. De a nehéz helyzetekben jön a JÁKY JÓZSEF SZOCIALISTA BRIGÁD, így csupa nagybetűvel, tisztelgésképp az akkori munkatársak önzetlensége iránt, akik a családi pihenőnapot áldozták és áldoztuk mi is ha viszonozni kellett. Nem a háromszáz forint év végi “jutalomért”- meglévő és eljövendő gyermekeinkért.

Félkészen állunk, a padlás egyik sarkában ágyak összerakva, a tető pozdorjatábla nejlonnal, az ajtó egy másik, se kilincs, se zsanér, csak úgy betámasztva. A gyerekek őrülten élvezik. Ekkor az OTP felszólít a törlesztő részlet fizetésére az után a kölcsön után, amit még nem is folyósított, a “készültségi fok” hiánya miatt. Ez az a pont amikor nem vállaljuk a megfogant harmadik gyermeket.

Dédinek tizenkét gyermeke volt. Kevés érte meg a felnőtt kort és Dédi őket is eltemette. Hívő volt. Isten adta, Isten elvette. (Na igen. Mint Zeusz aranyeső képében, férje ott sem volt?) De elkerülte az őrületet. S. tanár úrnak kilenc gyermeke volt. Talán sikerült még életében agy másik öltönyt vásárolnia. Nejem szülei három gyermekkel települtek “haza”, egy szál semmiben. Hagyományos? egykeresős modellben kezdték újra nulláról, a gyerekek boldog gyermekkorra emlékeznek.

A legidősebb, legokosabb, legtehetségesebb az egyetem helyett a családi otthon felépítését “választotta”. Talán a plusz egy kromoszóma miatt. Második esélyének a metilizobutilketon vetett véget, ami a karriert illeti. Az én karrierem el sem kezdődött. Amikor a francia szóbelin azt találtam mondani, hogy jobban szeretem Aragont, Prévert-t, Eluardot, Vercors-t Balzacnál, az egyetem “fura ura” megkönnyebbülten húzta ki a “munkáskádert”. (Egy kis sebnyalogatás).

Jobb is így. Aki “hülye”, ne menjen bölcsésznek. Egykori középvezetőm fizikatanárból avanzsált. Kitartott abbéli meggyőződése mellett, hogy az aceton tűzoltásra való. Bizonyára sokra vitte. A mi két gyermekünk is boldog gyermekkorra emlékszik. Mi is a legszebbnek tartjuk a legnehezebb időket. Időskori szenilitás. (Jöhet a Cavinton)

Nem terveztünk gyereket, főleg gyerekeket nem. Úgy tapasztaltam, hogy (csúnya kifejezést használva) a fajfenntartás érzelmileg a nőkbe, technikailag a férfiakba van kódolva. A férfiak gyermek utáni “vágya” inkább tanult viselkedés. De amikor a dolog “megtörténik”, egyre erősödik az érzelmi oldal. Egyidejűleg átalakul az életvitel, legalább húsz évre, az esetek valószínűen nagyobb részében romlik az “életminőség”.

Elengedve a téma (legelején említett) szerteágazó szálait és kiragadva egyet. Nemes a topicindító szándék. Nem kevésbé nemes a célkitűzés. Miközben szinte minden gondolattal egyetértünk, munkál a kétség. A kétség pedig az esélyegyenlőségről szól. Szép kifejezés. Nem tudom, ki alkotta. Idealisták? Vagy akiknek eszük ágában sincs deklarációkon kívül bármit is tenni? Nincs két egyforma ember a földön, nincs két egyforma élethelyzet, legfeljebb nagyon hasonlók. Másutt már megbeszéltük. Ha valakinek több van, másoktól “vette” el, másokból hiányzik. Élettér és tehetség. Amíg a magántulajdon szentségére épülő kapitalizmus létezik, esélyegyenlőségről szó sem lehet. Anyagi értelmén túl pedig, amíg ember és ember közötti különbség létezik.(*

(* A magyarorszag.hu Fórumán a Nagycsaládosok helyzete c. topichoz írt hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük