Arra kérem barátaimat

Egy elveszett blogbejegyzés margójára. Rosszat sejtek. Indulatokat.

“Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet…csak az angyaloknak úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának.”

Feneketlen elbizakodottsággal azt is mondhatnám, fenti Vonnegut idézettel a lényeget meg is válaszoltam. De azért praktikusan még egy idézet következik, ugyanonnan: ” Időközben rájöttem, hogy vannak akik nem tudják eldönteni, hogy komolyan beszélek-e vagy sem. Úgyhogy innentől kezdve szólni fogok, amikor viccelek.”

Most viccelek, nem fogok szólni…hihi…

Lehet, hogy nagyon rosszul csinálom, de megnyilvánulásaim mögött a legritkább esetben fordul elő konkrét személyeskedés. Tehát, ha „fogást keresek” bárkin is, az nem „rajta” esik, hanem a mondandóján, netán még azon sem, csak a mondandója interpretálásán, még több esetben pedig mindössze figyelmeztetni szeretnék valamire. Valamire, ami nem tetszik nekem, vagy manipulatívnak tartom, esetleg lehetségesnek tartok más alternatívát is, és csupán az a szándékom, „gondoljátok meg proletárok”.

Amennyiben úgy látszik, hogy én mindenhez (és egyformán nagyszerűen) értek, hát az úgy is van. Most vicceltem.

Valahogy úgy van, hogy olyan szerencsés voltam életem során, hogy egyfajta poliészter polihisztor lehettem a magam mérsékelt színvonalán. Ami mindössze annyit jelent, hogy igyekeztem a lehető legjobban csinálni azt, amit éppen kellett, vagy kedvem volt hozzá. (Most vicceltem. Azt is jól kellett csinálni, amihez nem volt kedvem.) Az a szerencse is kellett hozzá, hogy a különféle pályaállomásokra kívülállóként érkeztem. Így pedig sokat köszönhetünk egymásnak (én és a állomás), én új problémákkal szembesülhettem, ők meg rácsodálkozhattak arra, hogy a szakbarbarizmus valóság és a saját gondolatmenetünk zátonyán jól jöhet egy új idea, még ha annyira szakszerűtlen is

Volt alkalmam elpazarolni tizenévet az önálló, egyszemélyes vállalkozás tanulságainak begyűjtésére is. Éppen abban a „szerencsés” időszakban, amikor a szakma mellett meg kellett tanulni, hogyan működik a közgazdaságtan, a kapitalizmus, a globalizmus és tágabb értelemben a politika, a vele járó korrupcióval bürokráciával, médiával és a többi aljassággal együtt. A tanulság pedig mindössze annyi volt, hogy párszáz könyvet sokkal elébb el kellett volna olvasni, megérteni és komolyan venni, mert mindezek a dolgok akkor is működnek, ha nem akarjuk, vagy nem akarunk tudomást venni róluk.

Nem tudom megmondani, hogyan kell 10-12 ezer emberrel kapcsolatokat fenntartani, ápolni. Erről, gondolom, inkább egy érseket, vagy népvezért kellene kérdezni. Amit én ehhez hozzá tudnék tenni, az egyrészt Amos Oz idézete lenne a szeretetről, ötven-száz embernél többet képtelenség felelősen szeretni, és talán még egy képzeletbeli piárost mondjuk a Richter gyógyszergyártól, aki azt mondaná, hogy ezért van nekünk négyezer emberre egy jól méretezett humánpolitikai osztályunk, meg a szakszervezetek is, meg…meg…

Megértem, ha ellenérzést kelt, ha egy parvenu a felkészültségünket, hitünket, tudásunkat, hozzáértésünket, jószándékunkat stb. „kérdőjelezi” meg. Sebaj. Ha kételkedésünkkel csak egyetlen életet tudunk megmenteni, megkönnyíteni vagy legalább is időlegesen („erre a kis időre”) úgy-ahogy boldoggá tenni, már megérte. És az az egyetlen már megvolt.

„Az emberi lények az elmúlt mintegy egymillió év során szinte mindennel kapcsolatban találgatásokra kényszerültek… Az emberek tömegei, pedig úgy érezvén, mint mi is ma, ráadásul joggal, hogy nem elég képzettek, nemigen tehettek mást, mint hogy higgyenek valamelyik találgatónak….Vezetőinknek hányingerük van a hiteles tényektől, amiket kutatók, tudósok és oknyomozó riporterek zúdítottak az emberiségre…Nem arról van szó, hogy vissza akarnának térni az aranyalapú valutára. Még ennél is elemibb dolgot szeretnének. Vissza akarnak terelni minket a varázsfőzet alapú valutára.”

Csak egyszerű találgató vagyok. Vicceltem. Gonosz öregember vagyok. Nem viccelek. Ha nem hiszitek, próbáljatok elosztani egymással, két rovásírással írt számot…hihi..

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4