Dióhéjban

A dolog úgy működik, hogy szeretem tudni, kivel beszélek. Ahogyan egy bloggertársam fogalmazta, beszélj, hogy láthassalak. Szóval, arra használom az internetet amire való.

Azt hiszem, említettem az én “műveltségem” messze elmarad másokétól. Lexikális tudásom látens impressziókból és foszlányokból áll. Az irodalmat régen azokra hagytam, akik szívesen “marakodnak” érte, köszönhetően az egyetem fura urainak, akik már a felvételin eldöntötték, bosszút állnak a munkásosztályon, pláne, ha az illető jobban kedveli Aragont, Prévert, Vercorst Balzacnál, és ezt ki is nyilvánítja. Annyi minden van még az életben!

Stabilitásomat alighanem a neveletlenségemnek köszönhetem. A magam erejéből, a magam módján lettem senki…hihi…Viszont sokat mesélhetnék a talajmechanikáról..?!

Vannak mára már megrögzült ideáim. Isten nincs (egy se!), a parúziavárás baromság, az ember még mindig \”csak\” állat (is)… és így tovább. Felhalmozott műveltség helyett azt a keveset forgatom, ami annak látszik. Persze, sohasem szakadtam el teljesen az irodalomtól. Csak a hangsúlyok tevődtek át, az ifjúkori nyavalygástól az öregkori cinizmusig.

Nekem nincsenek élményeim. Erős túlzással azt is mondhatnám, ki sem tettem a lábam abból az utcából, ahová egyévesen “költöztem.” Játszottam, az árokban, fociztam a grundon, a gombfociasztalon, gitároztam, szereztem zenét, írtam verseket, mászkáltam a lányok után – mi van Béla?…ja, hagytam, hogy ők mászkáljanak utánam…ha ezt akarták??!!…és kiválasztottam az egyetlent, akinek én vagyok az egyetlen, felneveltük a gyerekeket, tettük amit kellett és lehetett, balekok voltunk és így is halunk meg, az élet egy egyszerű történés, misztériumok és misztikumok nélkül, sőt, azokkal együtt.

Most is csak játszom, ahogy a hétköznapi dolgok engedik. Az internet hatalmas játszótér. Az írásban sem a tartalom vagy a valamiféle szándék motivál, hanem az azonnali megjelenés varázslata. Igaz, vannak magam szabta mércék, és valamiféle hozott homályos \”szándékosság\”, hogy ne engedj az ostobaságnak, próbáld őket rávezetni, hogy…meg ilyenek, de kristálytiszta az is, hogy semmi értelme, nanopillanat, hatmilliárd ember él a földön, és még sohasem fordult elő, hogy az értelem diadalt aratott volna az ösztönök felett.

Így megy ez.

Bővebben: Életem regénye – (már ha megírja valaki…én nem fogom..hihi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük