Őszike

Körülcaplattam a kertemen, hát, elég őszies szegényke, itt-ott sárgul, helyenként már pironkodik, néhol száradozik és hervatag.

És ősz szag van benne. Meg máshol is, persze. Tudjátok, ez az a semmihez sem hasonlító, fanyarkás illat, amit mintha a korhadó levelek, az esőáztatta föld, a vizes rigók és nedves háztetők kipárolgásaiból, az alacsonyan hentergő ködök és az esti kályhatüzek hozzácsapódó füstszagából kevergetnének össze láthatatlan buzgó illatszerész-manócskák, hogy általa könnyebb legyen rákészülnünk az elkövetkező, gyakran hidegebb, lucskosabb, kicsinykét szürkébb napokra.

Eddig a dolog szebbik része. Most jön a feketeleves.

Az ősz-szagot sokan érzik kellemetlennek, talán attól, amit jelképez, talán önmaga miatt is. Igen, mikor már súlyosan párállik és kicsit több benne a rohamos elmúlás, a pernyék és penészek keserű szaga, azt is mondhatnánk: büdös.

Érdekes, hogy ezt a szót, milyen gyakran társítják egészen más jelentésben a gyűlölködők ilyen-olyan népekhez -népcsoportokhoz, vallási, ideológiai különbözőséghez, másságokhoz…
Te büdös…! Hadd ne kelljen komolyan és konkrétan leírnom, hogyan hangzik ez, mert a gondolatától is szégyen fog el. Szégyen és keserűség.
Érdekesen szomorú ez.

Szeretem a finom illatokat, kicsit úgy szinte, mint a kutyák, érzékeny is vagyok rájuk. A citromos verbéna a kedvencem. Az olyan friss, gyümölcsös is, virágos is, tiszta mégis kicsit rafinált. Van is nekem sokféle formában, használom is. Mégis, azt hiszem, je suis “büdös”… Vagyok minden emígyen megbélyegzett! Büdös.

A felmenőim igen vegyesek, bár akad köztük valódi kutyabőrös magyar nemes is. De meglehet sok más egyéb. Zsidó. Cigány. Román. Oppardon, oláh. Ja, a nevem is az volt majd két évtizedig. Egyszer román barátokkal utaztam hazafelé az (kacagnom kell a kifejezésen) anyaországból. Még a határ onnansó oldalán megáltunk egyszer egy benzinkútnál, ahol a kedves kiszolgálók emígyen kedélyeskedtek: \”akartam én is dolgozni egyszer románba, de aztán mégse mentem, ott büdös van\”. Helyben vagyunk. Nagyon úgy néz ki, hogy leendő unokáim is csak félig lesznek magyarok. Akkor mi lesz? Már most tudom. Je suis büdös. 

Ráadásul azért is, mert olyannyira liberális érzelmű vagyok, amennyire csak emberileg lehetséges. A libsi is büdös. És készpénznek veszem a krisztusi tanításokat ugyanúgy, ahogy a buddháét és mohamedét is. Nem azt, amit a nevükben cselekednek azóta is, hanem a velejét. Bár lehet stílszerűbb volna egyszerre ateistának és kommunistának is lenni, mert büdös komcsi is van. Mindegy.Ez van feleim, látjátok szümtükkel, ez vogymuk… Hát így álljatok hozzám, mellém, velem… Egy “büdös” én vagyok!

És aki nem vállal fel így, az most menjen el és ne szóljon hozzám soha soha soha többé!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük