Megkésett sirató

“Elment a sírba, itthagyott…”

Bennünket.  Most értem ide…Gizához.  Akkor, magam is azzal voltam elfoglalva, hogy ne haljak meg… és meglehet, korongvilágunkban a Kaszás inasa portörölgetés közben véletlen megfordította a homokórámat rövid időre, ilyen nem fordulhatna elő, mindenkinek megvan a maga homokórája és ha lepergett…„A Halálnak meg kell történnie. Erről szól az egész élet. Az ember él, utána meg meghal. Ez nem maradhat csak úgy egyszerűen abba.”

Kiestem kicsit az időből..most meg csak hiánya fáj.”Nehéz az élet.”

Nem igazán megy nekem a nekrológ…

“Egy nagy tanítómester, egy különleges barátunk távozott közülünk…

Valaki, aki képes volt rácsodálkozni az élet apró, de legfontosabb történéseire, és amikor elmondta nekünk, mi is csodálkoztunk, milyen szép és izgalmas világban élünk. Egy virág növekedése, egy kakifa megeredése, egy vaddisznó hívatlan látogatása, egy béka otthonkeresése az ő szavaival az élet izgalmas kalandjává változott. 
És kalanddá vált egy vásárlás, egy éjszakai zaj kutatása, egy autóút, egy parkolás, egy brikettvásárlás, egy orvosi vizsgálat, egy expedíció a pincébe a ponponokért. Egy csipkeszandál története nála eposszá dagadt. Vígeposszá. Mert a legtöbbet tudta. Megnevettetni az embereket. Megértő iróniával és öniróniával.

A nyelv nagy mestere volt, hihetetlen kreativitással és humorral. A vasas szagemberek, a fosszilis talpú pogácsa, a zigazgató, aki egy … Naaagy Szabadság Sámán!, a kint nagy létszámú sunnyogó farkashordák – kiszínezték szürke hétköznapjainkat.
Mindenkinek saját nevet adott, mert sajátosan viszonyult mindenkihez. Öntörvényű volt. 

Hihetetlen empátiával bírt a növények, az állatok és az emberek iránt. A természet része volt, ezért is maradt Zalában, mert odakötötte valami ősi, valami megfogalmazhatatlan. Talán a szabadság… Meg a szülei iránt érzett halhatatlan szeretete. Meg ott érezte jól magát Blunci, aki végre megtalálta…

Megértette a lelki rezdüléseket, osztozni tudott a problémákon. Odafigyelt. Semmit nem hagyott szó nélkül, semmi mellett nem ment el szó nélkül. Mindenkit megszólított. Különösen a menhelyről jövőket. 

Mert minden érdekelte. Egy buddhista szerzetes, egy postás, egy cseresznyebefőtt, egy elveszett kutya, egy birka születése, egy Esterházy-felolvasás, a coopos Andi… És tele volt életörömmel, fájdalommal, részvéttel, felháborodással, megértéssel, kíváncsisággal és ….szeretettel. És mindennel nagyon. Mert otthon volt a világban. És a nevetésen és síráson mindig átszűrődött valami sztoikus bölcsesség… 

És a szavaival valahogy mindig rendet tett a világ dolgai között. És most nagy a rendetlenség. De szavai örökké visszhangozni fognak bennünk.

Egyszer azt írta: „És egyáltalán, halálra úúúúnom, hogy folyton mindenki meghal.”

Mi is unjuk, hogy meghaltál, Gizi. És ennél jobban csak a további életünket fogjuk „unni” – Nélküled. – 

Márta Mészáros  Giza Steiger Február 20.

…és e szép búcsúztató után, úgy is csak erőlködés volna.

Utolsó bejegyzése a közösségi oldalon is Kuciról szól…

… ami már ma van, negyed 8-kor elindulok a kórházba. Ma elvittük Kucikát a kutyapanzióba.   
Két lábon állva ölelte a térdemet és könyörgött … kész vagyok! Itt ülök, már aludnom kéne, de nem merek lefeküdni, mert nem fog odakunkorodni hátul a térdhajlatomhoz …

…így hát én is, – egy nálam lévő írásával – Kucival búcsúznék…

2013-04-14

akkor hát, első napunk Bluncival.

Hajlandók vagyunk autóban utazni anélkül, hogy összehánynánk, stb. azt. Ahogy betettek, úgy kivettek. Kicsit féltünk, de úrrá lettünk rajta.

Udvarra letéve, úgy maradtunk, ott is jobb félni, mint megijedni. Talán közben kicsit pisiltünk is, de csak módjával. Elég magas az a két emelet, és a gazdi minden lépésnél kapaszkodott. Elég rozzant az öreglány, de valahogy csak fölcipelt.

Enci hozott nekem egy ágyat, oké véncsaj, bírlak! Csak ne szorongass, mert most még eltűröm, de nem lesz mindig így.

A kaja jó. Értésére adtam, hogy nem tányérozok, adja szépen a kezéből. Almáspite kifejezetten kedvemre való, bár a lelencben nem sűrűn adtak olyat. (Legföljebb, ha Esőember kiejtette a szájából.) Víz is oké, kissé tán klórosabb, mint a váci, de majd megszokom.

A kosárból már kiteszem a szélére a pofácskámat, és egyszer a combomat is kitettem, amitől a gazdi majd behalt a gyönyörűségtől, hogy már pöffeszkedni is bírok. Pszt! Figyi! megmondom nektek, még marha sok mindent tudok, csak nem akartam első nap leadni az egész repertoárt.

Tudomásom van róla, hogy a gazdi is azért nem fürdetett meg ma, és nem vakuzott a szemembe, mert ő is szép lassan jön elő a farbával. Neki is van ám a tarsolyában!

Most amúgy alszom a kosaramban, kéznyújtásnyira a gazditól, mert ezt úgy csinálta, ha fölébredek, rögtön megsimiz, és nagyon nyalizik ám. Mindenféle gyönyörűnek, meg okosnak, meg tüneménynek meg putyikának, meg nem is tudom megjegyezni, még minek hív. Néha Bluncikának is. Szerintem elég rendes ez az öreglány.

Egy biztos! A betonos, kúúvahideg kennelnél itt sokkal-sokkal melegebb van, csak a mai napon többet simiztek és ajnároztak, mint eddig életemben, és marha jók ezek a párnák a kosárkámban. Holnap elvisz a gazdi orvoshoz, mert néha köhögök. Biztos azon a jéghideg betonon megfáztam, mióta a kistesómat elvitték, és egyedül kellett aludnom, nem melegített senki. A napokban nagyon hideg volt ám éjjel.

A gazdi délután horkolt kicsit, mikor a franciaágyon feküdt, én meg a kosárkámban mellette, de el is kezdtem fészkelődni, akkor abbahagyta azt a gőzgép-muzsikálást.

Sze​rintem elég jó itt, majd még meglátom, mi lesz, de a menhelyre semmiképpen nem akarok visszamenni. Ezt ő is mondta, hogy oda soha többé nem visz vissza. Bízom benne. Csak azt nem tudom most még, hogy miért folyik olyan víz neki itt a szemétől lefele. Egy csepp rám gurult. De nem volt rossz.

Majd még írok nektek! Blunci, a Gizanyanya új kiskutyája.”

You can leave a response, or trackback from your own site.

5 hozzászólás to “Megkésett sirató”

  1. Szente Erika szerint:

    Csak hiszed, hogy nem megy…látod mégis…Jó volt olvasni.

  2. varga istvánné szerint:

    Karinthy Frigyes leült a kaszással kártyázni

  3. Ditta szerint:

    Nagyon szép lett az egész!:-)

  4. Sarolta Berkesdr szerint:

    Már egyszer reagáltam a cikkre, de valahogyan nem fogadta be az oldal!
    Nagyszerűen összefoglaltad mindazt a hiányt amit Gizánk hagyott maga után!
    Pár Giza-hely linkjét feltettem a ” FÉSZ”- re !!
    BÁR GIZÁNKAT TEHETNÉK FEL A MAGA VALÓJÁBAN!
    Fel a fejjel a nehéz napokban, én már 15 évvel a kemók után ( !!! bizony 15 év !!!) alig emléxem rájuk! NA EZ AZÉÉÉ TÚLZÁS… hisz meglehetősen “felejthetetlenül sz.. volt” !!!

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4