Találkoztunk Jézuskával

 Találkoztunk a Jézuskával… mondhatnám: be-beeee, de akkor túl óvodásnak tűnnék. A Jézuska 120 kiló volt, 170 centi, kékszemű és pisze orrú.

Szemben azzal a tragikusan szörnyű képpel, amit a múlt héten hozott a net, azzal, hogy okos tudósok kiokkumlálták, hogy Krisztus 160 centi volt, nem szép vékony, sudár, hullámos barnahajú, leányképű, ájtatos tekintetű sármőr, hanem egy … na, így karácsony előtt nem adom elő, mert hívő barátaim szívét nem akarnám karistolni, de mikor megláttam a képet … hát aszontam, csak ezzel ne találkozzak déli 12-kor, a szikrázó napsütésben a nagykörúton. Arról már nem is beszélve, hogy szürkületben itt az ipszilonelágazónál a dzsindzsás szélén.

Nade ne komolytalankodjunk!

Mer a Jézuska jó. Akármilyennek képzelik ezek az okostojás antropológusok, a hiányos fantáziájukkal. Szóval a Jézuska meglátott a spárban egy állati jópofa linzerszaggatót. Magában felkiáltott! Jééé, hát ez milyen klassz lenne annak a szegény kis Gizának (és Bluncinak) ott a vadonban!! És betette a toligába.

Na de akkor csak éppen két lépést tett, és meglátta a rúdmixert. És felkiálta! Jééé, hát annak a szegény kis Gizának gallyra ment a rúdmixere, és folyton a nagy turmixgépben kell kicsiségeket mixelnie, pedig hát míly jó lenne nekie ez az izé itten. S amint gondolá, úgy is cselekedé. Ezt is betette a toligába.

Még előtte próbálta az árszalagon végigvezetni kétezeréves ujját, de az árat nem találá. Ezért egy arra lődörgő női rabszolgát felkére, óvasná le neki … akárhonnan annak az árát. Kellett annak a rabszolgának hoznia a raktárból egy kütyüt, amivel leolvasta, mivel persze, hogy nincs kiírva … ilyen tohonya vámszedőket Krisztus még nem látott, pedig már elég rég vót az a föltámadás.

Nnna, és akkor a Jézuska elment fizetni a kasszához (még azért egy zacskó gurulós mirelit málnát is tett a kocsiba, mert tudta, hogy a szegény kis Gizácska annak nagyon örülne ott a hegytetői magányában) és utána már csak a kasszást kérte meg, lenne szíves bedugni egy konnektorba ezt a frivol kinézetű szerkezetet, mert ha mondjuk ab ovo nem működik, neki mostanság nagyon sok helyre kell mennie, és nem lesz ideje ezzel visszarohangálni.

Ez problémát okozott a másik rabszolganőnek, de aztán egy harmadik rabszolganő felajánlotta, hogy ha Jézuska hátramegy vele a raktárba, akkor kipróbálhatják … a rúdmixert. Ő ezt elutasította, “megbízom benned leányom” … én már öreg vagyok, minden lépés nehezemre esik, menj csak, és próbáld ki.

Na, de elhiszi nekem, hogy jó? – kérdezte a harmadik rabszolga, s Jézuska mosolyogva biztosította arról, hogy természetesen, hát miért hazudnál leányom … ezek persze nem tudták, hogy “Isten szeme mindent lát” … mert ugye Ő most alakját elváltoztatva, sőt, melírozott hajú nő képében jár népe közt …

S jött a hírnök, a rúd mixel, Jézuska a bankkártyával löki a lét, és egy feladat a milliók közül kipipálva, mára magukat az Isten is megáldja!

Így esett, hogy ott a hegyen, dombtetőn, hol jégszoknyás égigérő fenyő nől,  előbb jött meg a Jézuska, mint nálad, a gurulós málnámért lógathatod a nyálad!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük