Szelet a kultúra

Menjünk, Béla, vásárolnunk kell. Rozi a lelkemre bogozta, kenyeret csak az újságos melletti kisboltból.

Kezdjük ott. Egy kilós szeletelt félbarnát kérek, mondom szabatosan. Ez úgy van, hogy ekkor a személyzet leemel egy kilóst és felszeleteli.

-Csak félszőke van,  néz rám hamiskásan a személyzet várakozóan.

Nézek én is…aztán meg a Bélát..

-Hívd fel Rozit – mondja Béla a csodálkozás halványnál is fehérebb árnyéka nélkül.

Fel is hívom esemes. Az is jó – mondja Rozi, legfeljebb a visszájáról esszük.

Hehe..elmehetnénk személyzetnek.

-Ezt a nőt én ismerem – mondja Béla odakint.- A jobbik polgármesterjelölt volt..

– Most, hogy mondod…kár, hogy a rosszabbik nyert.

A szeletelésnek immár hagyománya van nálunk. A hagyomány üszkve húszezer éves, akkortájt még a Szeleta lakótelepen laktunk és akadozott a távfűtés. Bélának van is néhány kőtáblája az őseitől. Kicsit foghíjas levéset.

Szelettük ezt a kultúrát, (mondja a mészkő). Törzsfejlődésünk eme szeletében állatbőrökkel takartuk el a bejáratot, hogy kívül tartsuk a hideg szelet. Népviszeletben jártunk, még vadászni isz, pedig eléggé megviszelt nép voltunk. A hátszelet még elviszeltük valahogy, de az ijesztő, amikor a szem beszél. A számán, hogy távol tartsa a gonoszt, faragott egy feszeletet, mert az ü betüt még nem iszmertük.

– Szeletem ezeket a történeteket –mondja Béla – boldog békeidők. Szabadság, szeletem, ez a kettő kell nekem…

-Na, ébredj magyar, mennyünk haza…húzd fel a sliced…jut eszembe, répát is kell még

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Question   Razz  Sad   Evil  Exclaim  Smile  Redface  Biggrin  Surprised  Eek   Confused   Cool  LOL   Mad   Twisted  Rolleyes   Wink  Idea  Arrow  Neutral  Cry   Mr. Green