Retrogerek

“Vajon hány válságnak kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy a magyar országgyűlés végre megtanulja, hogy egy ország költségvetése nem játék a számokkal?” – sikoltott fel a nemzet szakérzőbb(költségelvetés) része, a rémületes 2010-es Költségvetés láttán.

„Matolcsy György (…) nyolc évig várt arra, hogy valami különlegesen nagyot alkosson, korszakosat, de nem kellett egy év sem, hogy kiderüljön, amit akar, az nincsen.”

Hogyne lenne! Sikerült leküzdeni minket még a szocializmus alá is. De minimum odáig. Akkor éppen meg lehetett élni a fizetésből. A gonosz kapitalisták tehettek róla. Ma is így van. Meg lehet élni. Ha van valakinek fizetése. Legalább kettő. A gonosz kapitalisták tehetnek róla. Hehe.

A 2010-es költségvetést nyílt levélben elutasító illusztris társaság aláírói között volt a Fidesz miniszterjelölt Bod Péter Ákos is. Ma így vélekedik: „Lehet szembemenni, de akkor jobbnak kell lenni a közösség minden tagjánál. Mindenkinél.”

Azon kapom magam, alig várom, hogy a Trabant találkozzon a Kamionnal. Vagy az Úthengerrel. Mi történhet? Legfeljebb beférnek majd az ajtó alatt és ott lehetnek minden óriásplakáton. Mint anno Marx-Engels-Lenin-Sztálin.

Kicsit már Jobbik vagyunk, és lehet még ezt fokozni. Amikor megjelent az első fogamzásgátló tabletta melyet az „esemény” után kellett bevenni, egy humorista feltette a huncut kérdést: és mi van, ha esemény eseményt követ..?

Le lehet váltani az éppen aktuális nemzetmentő kompániákat. De vajon hány választásnak kell bekövetkeznie, hogy a választó megtanulja, sehová sem jutunk, ha nemzetmentő nemzetmentőt követ.

Kezelőorvos-gyógyszerész kormányt követelek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük