Warning: Declaration of AMW_Related_Sub_Items_Walker::walk($elements, $max_depth) should be compatible with Walker::walk($elements, $max_depth, ...$args) in /web/htdocs4/belayahu/home/www/wp-content/plugins/advanced-menu-widget/class-advanced-menu-walker.php on line 0
Isten – Firkál(g)atok

Isten

Jean Paul Sartre amikor Istenhez való viszonyáról kérdezték, Voltaire-t idézve azt válaszolta : köszönünk egymásnak, de nem beszélünk egymással.

“Az emberek előbb elhiszik a nagy hazugságokat mint a kicsiket. És ha elég gyakran ismételjük ezeket, előbb-utóbb hinni fognak nekünk.”

(Levél egy Fórumtársnak.)

Kedves Joe !

Talán nekem nem is volt gyermekkorom. Ezt valahogy úgy kell érteni, hogy nincsenek meghatározó emlékeim, csak akvarellszerű lenyomatok. Arra a következtetésre kell jutnom, hogy alighanem nyugodt, boldog gyermekkorom volt.

Nem megyek vissza túl messzire. Apai nagyapámról annyit tudok, hogy “rászakadt a bánya”, anyai nagyanyám eltűnt a holokausztban, (nem tudom, mikor érezte meg, hogy kislányát ki kell keresztelnie), mielőtt megismerhettem volna őket. De anyám életét alighanem apám mentette meg azzal, hogy feleségül vette, a keresztség és a Bocskai név elbizonytalanította a gyilkos adminisztrációt. Anyám pedig tovább adta a keresztséget, hogy megvédjen engem és húgomat. Ilyen az élet. 1944-46-t írunk, kezdődik a “kommunizmus.”

Amennyire tudom, apám a keresztelőjén volt utoljára templomban, ez az állapot anyámnak is tökéletesen megfelelt. Így semmiféle vallási nevelést nem kaptunk. De azért én “emlékszem” (nagynéném interpretálásában) valamiféle esti imádságokra, – Ittepte, Ittepte, segicsd meg apát, anyát, meg a tettőéves Lalát – de ez nem lehetett több az esti hancúrozás “ünnepélyes” lezárásánál. Így visszagondolva, azt is mondhatnám, semmiféle nevelést nem kaptunk, egyszerűen hagytak gyerekeskedni.Szegények voltunk, de nem a legszegényebbek. Tellett néhány zongoraórára Lola néninél, zongorára már nem.

Azt sem tudtam tizenéves koromig, hogy vallás van a világon, nem hogy vallások. Az általános iskola negyedik osztálya után másik iskolába kellett menni, úgy másfél kilométerre. Kispest falusias utcáin sarkonként bővült a kis csapat. Hülyéskedés, foci, beszélgetések. A Bem utca sarkán csatlakozik T. Iván Iván szép, okos fiú. Nem kitűnő tanuló, bár lehetne. De elcsibészkedi. Bandukolunk a suli felé, és “hitvitákat” folytatunk.

A Szigligetinél felbukkannak a lányok, hol előttünk, hol mögöttünk, a hitviták holnapra maradnak. Jóval később, amikor már nyilvánvaló, hogy “rendes gyerek” vagyok, Iván családját is megismerhetem. Mélyen vallásosak, nem szerencsés állapot az ötvenes évek közepén. Nem vagyunk egy súlycsoportban a “vitát” illetően. Én ekkortájt Iván hatására veszem kézbe a bibliát, tárgyi tudásom alig lézeng. Így a beszélgetések “filozofikusak” Iván a hívők kedvenc fegyvereit használja “józan paraszti materializmusom” ellen, a fanatikus vallási viselkedéshez szükséges erő forrását, a stigmákat, és egyéb materiálisan nem magyarázható jelenségeket.

Nincsenek meggyőző érvek egyik oldalon sem, már ha a hit és meggyőző érvek összeférhető dolgok, persze a filozófiában bármi lehetséges.  Az idill elmúlik, a középiskolát máshol kezdjük, Iván tanulmányi eredményének és családi elvárásoknak megfelelően “elit” helyen folytatja. Nálam az elkövetkező időszak a futballé és a könyveké. A családi könyvtár eléggé változatos, a Távolban egy fehér vitorla – tól Shakespeare – ig , számtalan “tiltott” romantikus és ponyva, Cronin és Jókai. Magam is elkezdem gyarapítani a könyvtárat.  Elsősorban versek. Nem csak olvasom, írom is őket. És ahogy halad előre a középiskola, művészettörténet, filozófia és így tovább. A francia nyelv miatt számos francia.

Engem a “haladók” érdekelnek, persze megjelenni is könnyebb nekik, a kiadó érvelhet a Marxhoz közelséggel, kommunistasággal, noha a nyugati és keleti kommunistákat szinte egy világ választja el egymástól. Vallásról szó sem esik 1956 – ig. Amikor is a forradalom “győzelme” hatására egyik napról a másikra bevezetik a hitoktatást a gimnáziumban. Kicsivel tart tovább, mint az “ellenforradalom,” de alig jutunk túl a teremtésen. Az meg eléggé zavaros história. Megint magamra maradok.

Azt hiszem ennyi elég, hogy alátámassza mondandómat.  Mit is akarok mondani..?

Először is azt, hogy nem vagyok ateista. Az ateizmus már-már vallás. “Egyáltalán istenhivő-e vagy éppen ateista? A válasz, bármennyire is szeretném, nem lehet egy közönséges tőmondat. Először is úgy érzem, tiltakoznom kell a népszerű ateista kategória alkalmazása ellen. Az „a” fosztóképző megteszi a magáét, és így az ateista „istentelent” jelent. Természetesen nem az a bajom ezzel a szóval, hogy anyanyelvemen tökéletesen értve, kicseng belőle a pejoratívitás. Kifogásom az, hogy alkalmazása a „teitást” alaphelyzetnek tételezi fel. Ez azonban csak akkor lenne helyénvaló, ha valaki már bebizonyította volna Isten létezését. Mivel ez mind a mai napig nem történt meg, alaphelyzetnek az Isten nélküliséget kell tekinteni, illetve azt az állapotot, amikor egy személy nem hisz benne, és azt kellene „megbélyegezni” mondjuk a „teista” jelzővel, aki minden bizonyíték nélkül hisz benne.” (Antalffy Tibor)

Sartre kivételével nem olvastam egyetlen érdemi “ateistát” (Freud, Kant, Hegel, Marx) sem, (Voltaire-t is csak versileg) így nem igazán befolyásolhatták hitbéli gondolkodásomat. Az után azt, hogy ha nem vagyok ateista (noha Isten létét elutasítom), akkor nyilván hitetlen vagyok, (ha jobban tetszik) vallástalan.  Vagyis nem neveltek hitetlennek, de nem neveltek hívőnek sem, ha eltekintünk egy társadalmi korszaktól mely nem “támogatta” a vallás népszerűsítését.

Nem volt közeli és távoli ismerőseim között senki sem aki hívő lett volna. (Kivétel nejem nagymamája.) Senki sem akart se rábeszélni, se lebeszélni a hitéletről, (még nejem nagymamája sem) egyszerűen szóba sem került. Azután, és legfőképpen azt, hogy a vallásra nincs szüksége az embernek. Senki sem születik vallásosnak, a vallás nincs kódolva a DNS-ben. A vallás tanulási folyamat eredménye. A hívők egyik fontos érve, hogy egészen kiváló emberek vallásosak, vagy lettek vallásossá életük folyamán. Igen, tanulás útján. De miért lenne ez különösebb érdem. Egy egész csomó kiválónak tartott (és egy-egy szakterületen valóban kiváló) ember visszataszító magánéleti tulajdonságokkal bír, zsarnok, gyötri, megalázza a családtagjait vagy beosztottait, vagy éppen azok érdekében teszi ugyanezt más, közönséges halandókkal, felebarátaival, ellenfelekkel stb.

Hosszú bevezetőm azt próbálta illusztrálni, hogy mindenféle hit és hozzátartozó ceremónia nélkül is lehet az ember (ahogy magam, családom és sok ismerősöm) kiegyensúlyozott, tevékeny, jóindulatú. (*)  Mily sokszor hallani, olvasni valakiről, hogy tisztességes, istenfélő ember. Megette a fene, ha valaki istentől való félelmében tisztességes.

Ösztönös hitetlenségemet a tudatos akkor kezdte el felváltani, amikor történelmi és irodalmi hatásokra a vallások jó cselekedeteit a vallások okozta szenvedésekkel kezdtem összehasonlítani.  A világot uraló vallások kivétel nélkül tanaik ellenére működnek. Létük célja, hatalmi tényezőként biztosítani a kiválasztottak előjogait. Nincs olyan vallás, mely önzetlen lenne, jóindulatáért árat kell fizetned. A szervezeteken belül elenyésző a szegénységi fogadalmat tévő alakulat, és minden karitatív tevékenység mögött álló gyűjtőmunka az ijesztő, társadalmi ellentétek kihangsúlyozása, mely ellentétek nem jöhettek volna (vagy nem így) létre az istenfélő hitbuzgók kőkemény harácsolásai nélkül.

És nem tudom elfogadni a léleképítő (meditatív) irányzatok létét sem. Elfogadom, hogy tanítókat kell képezni. De nem egy életen keresztül folytatott semmittevéssel, vagy a nirvána keresésével elfoglalt “csendes-őrülteket” tanítóként elfogadni.

Különösen a keresztény egyházak léte irritál. Mint tudjuk e tanok alapja a biblia. Rengeteg bajom van vele, kezdve a fizikai felfoghatatlanságán. De súlyosabbak az erkölcsiek. Mindjárt az elején kiderül, pl. hogy a nők másodrendű élőlények. És mihez kezdjek egy olyan nyilvánvaló politikai hozzáállással, amikor is a Jézust ünneplő nép fogadja, de akik megfeszítik és becsmérlik (ugyanaz a nép) azok zsidók. Sorolhatnánk a példákat. Aligha vannak dolgok földön és egen, melyekre ne lenne található bibliai citátum.

Ma már bizonyítottnak látszik, hogy az Ószövetséget Constantinus politikai megfontolásokból újra íratta.  Hogyan hihetnék egy kétségkívül emberek által lejegyzett ráadásul nem is első (átdolgozatlan) kiadású “ősi kéziratnak”, (amelynek érvrendszere a saját magára hivatkozásból, vagy önmagából önkényesen levezetett és ugyanoda visszacsatolt következtetésekből áll) vagy akár a hatására (belőle levezetett, továbbgondolt, vagy éppen elvető, de folytonosan önmagára hivatkozó) további ősi kéziratoknak. Minduntalan fennakadok olyan apróságokon, hogy aki ellentmond Mohamednek az istenkáromló, noha az isten Allah és Mohamed (csak) az ő prófétája, (önjelölt vagy kikiáltott, valakik által elfogadott közvetítője) ám maga is (más tudatállapotú) ember. “Mivel a kereszténység abszolút és örök érvényű, minden időben és minden körülmények között érvényes igazságnak nyilvánította önmagát, ezért konzervatív és reakciós hatalommá változott, mégpedig attól, hogy az emberiség tényleges körülményei megváltoztak,”.. – írja I. Lepp a történelmi materializmus taglalásakor. (Lepp:A modern ateizmus pszichoanalízise). Lepp materialistából lett hívő?!, a miértre nem tud igazi magyarázatot adni, ahogy más sem. Szerintem ugyanez elmondható a többi világvallásról is.

Hát nagyjából ennyi. De magam sem tudom elképzelni a vallás nélküli világot. Valószínűleg olyan, mint a kommunizmus, nem “emberi”. Nem is lehet, mert az ember (még mindig) – állat. (2005. december)

Ma talán így fejezném be: – Isten természetesen létezik. Spirituálisan. Így árthat a legtöbbet.

***

(*) Nemcsak a bekezdésben felsorolt “ateistákat” nem olvastam. Nem olvashattam többek között R. Dawkins-t sem, nevezetesen a az Isteni téveszmét. S, lám, mit olvasok mindjárt a legelején ? “Az ember ateistaként is képes boldog, kiegyensúlyozott, erkölcsös és intellektuálisan teljes értékű életet élni.” (2008 február)

***

“A vallás akkor keletkezett, amikor az elsó csaló találkozott az első ostobával.” (Voltaire

***

“Az ember mércéje úgysem a vallásossága, hanem az erkölcsisége és a tisztessége. Ezeknek egyikének sem előfeltétele valamilyen világnézet elfogadása vagy elvetése…A moralitásnak és tisztességességnek persze van előfeltétele: el kell fogadni az együttélés, a társadalmi lét egyetemes alapszabályait. Ezek azonban nehezen szummázhatók egyetlen tömör mondatban vagy felsorolásszerűen, ám valamennyi ember tudja, de ha nem, legalábbis sejti hogy mik ezek.” (http://kurvannya.freeblog.hu/archives/2010/02/11/Ateizmus)

***

“Az ateistának az eszére, a filozófiára, a természetes jámborságra, a törvényekre, a hírnévre kell hagyatkoznia; ezek mindegyike hozzásegíthet az erkölcsösséghez, még vallás nélkül is; a vallásos babona azonban mindezeket elveti, és az emberek fejében egyeduralmat gyakorol.” – véli Francis Bacon (2011 január..)

***

A kínai humanisták azt hiszik, rátaláltak a az élet igazi értelmére, és tisztában vannak vele. A kínaiak számára az élet értelme nem a halál utáni élet, ezért is képtelenek felfogni azt a keresztény tanítást, miszerint azért élünk, hogy meghaljunk…A kínaiak arra a csodálatosan tiszta megállapításra jutottak, hogy az élet igazi értelme az egyszerű élet – különösen a családi élet – élvezete, és a harmonikus családi kapcsolatok…Mert ha valaki nem hisz abban, hogy a túlvilági élet a földi életnek a kiteljesedése, akkor kénytelen ebből a földi életből kihozni a legtöbbet, mielőtt még véget érne a színjáték. Ezt teszi lehetővé a vallás hiánya.” – (Írja 1935-ben Lin Yutang – Mi, kínaiak c. könyvében.)

***

Ez a bajszos fickó némileg hasonlít a nagyapámra. Arra, amelyiket nem ismerhettem már meg. Az alábbi idézet tőle származik.

“Nem hiszek, de szeretnék hinni. A hitet a legértékesebb jónak tartom, amiben részünk lehet e világon. Saint-Bartholoméban minden vasár-és ünnepnapon misére járok, és egyszer sem hallgattam végig a plébános prédikációját, hogy így ne szóltam volna magamhoz: “Mindenemet, amim csak van, házamat, földjeimet, erdeimet odaadnám, ha olyan buta lehetnék, mint ez az állat.” (A.France)

***

“Vallásomat tekintve keresztény vagyok, Római katolikus. Nem kaptam vallásos nevelést, mégis tudom miről szól a Biblia, ismerem a keresztény liturgiát. Ennek ellenére nem hiszek Istenben, és pláne nem félem őt. De valahogy csak felnőttem így is olyan szellemben, ami lehetővé teszi, hogy tiszteljem mások vallási meggyőződést, hitét mindaddig, amíg kötelezővé! nem válik nekem is csatlakozni hozzá.” (http://varanus.blog.hu/2011/12/14/ezert_leszek_keresztenybol_ateista)

***

“A varázslók nem hisznek az istenekben, ugyanúgy, ahogy a legtöbb ember nem tartja szükségesnek, hogy higgyen, mondjuk, az asztalokban. Tudják róluk, hogy léteznek, tudják, hogy létezésüknek van rendeltetése, alkalmasint azzal is egyetértenének, hogy van helyük egy jól szervezett világegyetemben, de nem látják értelmét hinni bennük, hogy jártukban-keltükben ilyesmiket mondjanak: “Ó, hatalmas asztal, aki híján porszemek lennénk”. Különben is, az istenek vagy vannak, akár hiszel bennük, akár nem, vagy csupán a hit függvényeként léteznek, szóval, így is, úgy is teljes nyugalommal fütyülhetsz az egészre, és, mondhatni, ehetsz a térdedről.” (Terry Pratchett – A Kaszás)

***

“Azoknak, akik hisznek Istenben, a nagy kérdések meg vannak válaszolva. Azonban nekünk, akik nem fogadják el rögtön Isten formuláját, a nagy válaszok nem maradnak kőbe vésve. Mi alkalmazkodunk az új helyzetekhez és felfedezésekhez. Mi alakíthatóak vagyunk. A szeretetnek nem kell parancsnak vagy a meggyőzés eszközének lennie. Én a magam Istene vagyok. Azért vagyunk, hogy elfelejtsük az egyház, az állam és az oktatási rendszerünk tanítását. Azért vagyunk, hogy sört igyunk. Azért vagyunk, hogy háborúzzunk. Azért vagyunk, hogy nevessünk, és olyan jól éljük az életünket, hogy a Halál féljen elvinni minket.” (Ch.Bukowski)

***

„… Az Isten szó számomra nem más, mint az emberi gyarlóságok kifejeződése és terméke, a Biblia pedig kétségkívül tiszteletre méltó, ám mégis primitív legendák gyűjteménye, amelyek emellett meglehetősen gyerekesek is. Legyen az bármily kifinomult is, semmilyen magyarázat sem tud meggyőzni ennek ellenkezőjéről” – Einstein

***

Ami engem illet, azért nem vagyok abszolút vallástalan. Hosszú tévelygés után ráébredtem, hogy a nekem megfelelő hitélet a Zan. A Zan olyan mint a Jin és Jang, van jó zan és van rossz zan. A jó zant a rossz zantól az elfogyasztott narkotikum mennyisége különbözteti meg, s mert a rossz zanok e jótékony mákonyból jelentősen többet fogyasztanak, így a jó zanoknak alig jut belőle.

A japán – magyar közös eredet nyelvi bizonyítékai között is felbukkan a Zan szó. Alighanem a jó zanokat nevezték a név és san (tiszteletre méltó) formulával, a magyarba átkerült san német hatásra hangzott zan-nak. Egy másik szavunk is ehhez a körhöz kapcsolódik, a rossz zanokat a népi nyelv illethette a rozzant jelzővel.

A Zan nem tévesztendő össze a Zen-nel. A jó zanság nem elég, kell a gondolat tisztasága is a test épüléséhez. E tisztulás érdekében egy Ohsawa (mellesleg japán) nevű fickó úgy találta, hogy az összezutyálja a Jin-Jan-Zent egy diétává. A diétában tej fogyasztása tilos. Először a desszert hagyandó el, ha ezt kibírta a delikvens, jöhet a fokozatos leszokás a többi ételről, egészen addig, míg már csak magvakat eszik. Ha ez volt a Zen, akkor most jön a Jin-Jang, a folyadékfelvétel megszorítása. No, ez súlyos csapás a rossz zanokra. Emigyen megsanyargatva nem tudom, hogy lehet szántani, kapálni egész nap, de a Kvai híd is felépült valahogy. Szóval Ohsawa követői úgy gondoljak, ha tiszták a gondolataik, akkor szervezetük (hús és izmok helyett) vitaminokat, ásványi anyagokat, fehérjéket tud előállítani. Mivel azonban az emberek gondolatai nem mindig “tiszták”…!?? (* Earl Mindell: Vitamin biblia)

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a san szó eredendően merőben más közelítésből is közelíthető. Közismert, hogy az ismert népesség közös génjét a bús manok őrzik. A bús manok nem voltak mindíg búsak. Ők a Nap gyermekei. Valaha búsan dúsantermő vidékeiket elorozták, így lettek egyre kevesebben és búsabban. Így tehát nem csoda, hogy a nevükben őrzött civilizáció san összetevője népek szimbóluma lett, végső kapocs a busman – sumér – kelta – japán – magyar tengelyen, amint azt a (http://www.belaya.hu/?p=1984) a “hirös város” local heroja önkívületében oly bölcsen levezette volt.

Persze, még nem értünk útunk végére. A Zan további vizsgálata keletre vezet bennünket, az Idő előtt 500 körüli Kínába. A Konfuciusz által elképzelt világ központja a “zsen” – az emberség. És máris kézenfekvő egyezésbe botlunk, hiszen nem kétséges, hogy az emberséghez asszonyság is kell tartozzon, s meg is leljük ennek megfelelőjét a az orosz zsena alakban. Eképpen kapcsolódik szlávságunk a fenti, lassan körré formálódó vonalhoz, melynek záródási pontjában világossá válik, hogy a bolygót egyetlen nép lakja, és ez a nép a magyar. Hehe.

Csak vicceltem. Nem mehetek el e témától anélkül, hogy szóba ne hoznám Hamvas Béla kis etüdjét, rólunk, vallástalanokról. Vagy akárkik is vagyunk. Magam is említettem, hogy az ateizmus már-már vallás. Azt is említettem, hogy magam sem nélkülözöm a vallást. Ez egybevág Hamvas hamvas vélekedésével, miszerint “vallástalan ember nincs.” Így például az ateisták sem vallástalanok, “hanem szánandóan fogyatékos értelmük és korcs kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek.” Mégpedig a materializmusban.

“Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs – az ember állat – a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek az Istentől…Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bújkálnak és hazudoznak.”

Hát, mit is mondhatnék. Eme Kis Materialista Határozó szerint én bigott materialista lennék. Jóvan. Legyek. Mentségemre legyen mondva, rettenetes félelmemben vagyok, aki vagyok. Amúgy, különös dolog ez. Isten nem racionális. Én is félek, de rettegni, ha rettegek, racionális dolgoktól szoktam. De megígérem, amint elkezdek irracionális dolgoktól rettegni, sürgősen felkeresem kezelőorvosom, pszichiáterem, sámánom, voodoovarázslómat, kártyavetőmet. Külön-külön. Vagy…

“Költőnk” kis nekibuzdulása egy könyvecskében leledzik, melynek címe: A bor filozófiája. Nem tudom, a mű hogyan íródott. A bor csak megfilozofálva vagyon, avagy materiális alkalmazása is a tudati stációk serkentésének. Meg kellene próbálnom. Meglehet, egy jó kis pinecéből jövet magam is elméláznék azon, állat-é az ember, hiszen kevés állatról tudunk, aki félelemnélküli halálfélelmében szántszándékkal önkívültre borozza magát és ehhez még filozófiát is sikerít.

De világosabb pillanataimban sokkal jobban félek a filozófusoktól, mint Istentől. Rosszul mondom. Semennyire sem félek Istentől.

***

És most kívánkozik a végére Marx. Nem feltétlenül a “nép ópiuma” kitétel, inkább az, hogy „a vallás annak az embernek az öntudata és az önérzete, aki vagy még nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét elvesztette. “

De mondja el inkább Benedek István.

“Nem is merek vállalkozni a tétel bizonyítására, csupán egy analógiára utalok, egy meglepő hasonlóságra, ami számomra érthetővé tette a így is eléggé érthetetlen neurózis magvát.. Arra a szembeszökő hasonlóságra gondolok, ami a neurózis és a vallásosság között mutatkozik. ( A hasonlóság néha túlmutat a neurózison, inkább pszichózisra – elmebajra – utal: A nem étező dolgokba vetett makacs hitet szakmánk téveszmének nevezi és az elmebaj kardinális tünetének tartja, márpedig a vallás alapvető lényegéhez tartozik a nem létezőben vetett hit.)

Lehetetlen észre nem venni a kényszerneurotikus ceremóniák és a vallási ceremóniák közti párhuzamot. Harmadiknak még ide vehetjük a babonás ceremóniát, ami mintegy átmenet a kényszerneurózis és a vallás közt. Mert miről van szó? Valamiféle racionálisan nem magyarázható “felső parancs” értelmében rituális szabályoknak megfelelő cselekvéseket kell sorozatosan végrehajtani anélkül, hogy bármiféle empirikus tapasztalás igazolná a végrehajtott cselekvés hatásosságát, anélkül, hogy a cselekvésben alkalmazott szimbólumok tárgyi megfelelőinek létezéséről bármi bizonyosságunk volna.

Miért kell ennek a “felső” vagy “belső” parancsnak eleget tenni? Azért mert engedetlenség esetén “valami borzasztó” történik. Hogy mi volna a “valami borzasztó” arra nézve eltár egymástól a vallás a babona és a neurózis. Nevezetesen a vallásos fenyegetésben a “valami borzasztó” egyenlő a túlvilági elkárhozással; a babonás ember beéri azzal, hogy ha nem fogja meg a gombját “peche” lesz, vagyis itt a földön éri büntető szerencsétlenség; meglepő módon a neurózis esetében a “valami borzasztó” tovább nem is elemezhető. Vérbeli neurotikus nem valamitől fél, hanem egyszerűen fél, szorong anélkül, hogy a szorongásnak akár evilági akár túlvilági okát tudná adni.

Vallás és neurózis megegyezik egymással abban, hogy valamilyen ceremónia végrehajtásával bocsánat elnyerésére törekszik, esetleg olyan bűn megbocsátására, amit az illető el sem követett (“eredendő bűn”) vagy csak a jövőben fog talán elkövetni. A ceremónia bizonyos előjogokat biztosít vagy a túlvilágon vagy itt a földön; vagy legalább megóv az elkárhozástól. Megegyeznek egymással abban is, hogy áldozatvállalással dolgoznak (böjt, önsanyargatás), továbbá abban, hogy a kényszer forrását nem kutatják, hanem bírálják, értelmet nem is várnak tőle és hisznek a “kegyelem” illetve a “parancs” emberfeleletti voltában.(…)

Azt mondhatjuk, hogy a vallás általánosan elfogadott és széltében elterjedt pszichoneurózis, ezzel szemben a neurózis: egyénileg konstruált és öngyötrővé torzult vallás. A mai átlagvallásosság magyarázásához nincs szükség különösebb lélektani búvárkodásra. A társadalmi helyzet, a nevelés a tradició, előítélet, kritikátlanság, a szellemi éretlenség bőven elegendő az átlagvallásosság magyarázatára, legfennebb ott kell neurotikus komponensre gondolni, ahol kivételes szellemi érettség párosul vallásos érzülettel.”

***

“Jó emberek jó dolgokat csinálnak, rossz emberek rossz dolgokat csinálnak, de ahhoz, hogy jó emberek rosszat tegyenek, a vallásra van szükség”. (Stephen Weinberg)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük