Álmok

Ritkán álmodom. Lehet, hogy ez valami agyi alulműködés nálam, legalábbis Béla szerint. Szerintem pedig aludműködés. Nem azért aludunk, hogy álmodjunk, hanem hogy szervezetünk rendezze sorait, anélkül hogy közben ingerelnénk.

Persze álmodom én is mindenfélét. De legtöbbjük elenyészik a hajnali sugarakkal, mint az éjszaka népei, szellemek, vámpírok és egyéb ilyen népség. Vannak azonban visszatérő álmok, ezekben a szituáció ismétlődik, ezek a valóság talaján sarjadó félelmek kifejeződései. Irányíthatatlan autók, vagy éppen hazajutás a város valamely ismeretlen-ismerős részéből. Semmi szörnyűség.

Van nekem egy ideám az álmok mibenlétéről. Az a biofizkém számítógép amelyet nagyvonalúan agynak nevezünk próbál rendet teremteni standby állapotban. Ha valaki végzett már töredezettség mentesítést könnyen el tudja képzelni.

Ilyenkor a régebbi képernyőn egy négyzetháló látszik. A négyzetháló egyes területei kisebb-nagyobb összefüggő területein színes, kék, zöld, vörös kitöltés jelzi a az alap(beégetett) mozdíthatatlan állományt, az éppen rendezés alatt állót és a már rendezettet.

Az input dolog úgy működik, hogy amikor valamilyen műveletnek vége a gépen, például elmentünk egy írás-fájlt, a gép keres neki egy méretének pontosan megfelelő területet és elhelyezi oda. Természetesen soha sincs két egyforma mentés-emlék. Így a lemezünkön kisebb nagyobb területek üresen maradnak. Az üres területekre azután vagy befér egy újabb, vagy marad üresen. A lemezen szétszóródott tartalomból kell azután előkeresgélni az összetartozó dolgokat, programot, állományt. Azután a módosított “emlék” is mentésre kerül, valahol másutt, előző helye pedig kiüresedik…és így tovább, amíg csak a lemez be nem telik.

Valahogy így lehet az álmokkal is. Azzal a különbséggel, hogy jóval nagyobb információ mennyiség szóródik szét, öntudatlan emlék, vagy tanulással rögzített beégetett állományként. Az öntudatlanul érzékelt, bevitt adatok azután valamiféle fontossági parancsnak engedelmeskedve maradandónak, vagy kevésbé megmaradónak, felejthetőnek ítéltetnek.

Amikor alszunk, agyunk elkezd töredezettség mentesíteni. Megpróbálja összerakni a szétszóródott, de összetartozónak vélhető maradványokat, töredékeket, sérült, feledésbe indulókat valami értelmesnek látszó egységgé, láncolattá tenni, pótolva valahogy a hiányzó részeket.

Lehet, hogy nem tekinti munkának. Sőt. Egyszerűen csak játszik. Alig várja, megkezdődjenek a pihenés órái, és semmi se zavarja önfeledt kirakós játékában.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4