Ringasd el magad

“Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy, Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad,…”

Emút10év. Naggyából. Már ami a blog elmélkedést illeti. Azt hiszem, itt a vége. Volt már kisebb összefoglalás féle, a teljesség igénye nélkül. Ez is olyasfelé alakul, végül is teljesen mindegy, ami összefog-al kezdődik, annak mára nincs értelmezhető jelentése, legalábbbis ami a társadalmat, politikát illeti. Mitől is lenne. Egymást tagadjuk ki jussunkból. Ami az ország lenne, mindannyiunké, “nekem szülőhazám…”

Háborúban állunk. Nem számít, miféle háborúban. Az sem, hogy “A háború egyik alapvető hatása, hogy az emberek ne akarjanak maguknak jellemet.” A háború hozadéka az, ami számít. Bizonytalan érzés kétmillió jellemtelennel együttélni úgy, hogy közben ők rokonaink, barátaink, ismerősök, szomszédok.

Lehet, hogy kikérik maguknak, de az ő választásuk. “Az ember osztályozza a többi embert. Papír, végzettség, műveltség alapján ítéli meg. Aztán a háborúban, a fogságban megtanulja, hogy van más értékrend. Egészen más… ha lefoszlik a kultúra máza…”

Nyilván nem kétmillió a kétmillió, talán csak az a baj, hogy legtöbbjük “csak a húsvágáshoz ért..” Korongvilágunkban a háborúhoz közpénz kell. A vesztes háborúhoz is. A mi közpénzük, az általunk termelt értékből, azoké, akiknek esze ágában sem lenne háborúzni.

Mi legfeljebb majd siratjuk “a semmit, a másét”.. Akárki győz, pirruszi győzelem lesz.

Erről szól a magyar történelem, minek állnánk útjába?

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4