Minden halállal

Úgy négy éve annak, hogy feltaláltam egy régi bajtársamat az iwiwen. Hamarost lettünk még páran.

Írtam is kicsit róla a katonanótában. (528-regi-dal\”

“Össze kéne jönni ,cimbora!…hatvannégy meg negyven az kétezernégy, meg négy az negyvennégy év…közbe efelejtettünk találkozni…

Lázas keresgélés túlélők után. Neten, telefonkönyvben, kinek van még ötlete?…hadkiegeknek vége, hát nem egyszerű. De leszünk gyorsan négyen, egy bizottságra épp elég…

Össze is hoztuk gyorsan, a találkozót. Öcsi akkor elmesélte, nagyon örül nekünk, talán fél, egy éve van hátra, és már csak jó dolgokat akar csinálni addig. Azután az ismétléskor már hatan, a következő évben pedig heten vagyunk, Tpici megvendégelésében.

Mégis Karesz ment el előbb. Öcsi még három évet “húzott rá”, a végleges leszerelésig.

“Kedves Bajtársak!

Fájó szivvel mondok köszönetet Nektek és mindenkinek, hogy szomorúságomban osztoztatok. Az emlékezésetek virágja és szalag rajta “BAJTÁRSAK” a sírkövére kerül örök búcsúzóként. Köszönöm! Enikő.

“Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” (John Donne

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük