Warning: Declaration of AMW_Related_Sub_Items_Walker::walk($elements, $max_depth) should be compatible with Walker::walk($elements, $max_depth, ...$args) in /web/htdocs4/belayahu/home/www/wp-content/plugins/advanced-menu-widget/class-advanced-menu-walker.php on line 0
Felvilági Tantaloszok – Firkál(g)atok

Felvilági Tantaloszok

Felvilági Tantaloszok a harmadik évezredben. Néha szinte szívemig zsong Weöres néhány  sora. Az Öregek című vers néhány akkordja Kodály Zoltán mesternek ajánlva, itt duruzsol a ülemben, ahányszor csak az utcára megyek, ahányszor csak szétnézekzek, ahányszor csak a rádiót hallgatom, s valahányszor a képernyőre pislákolok a televízióban.

A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
“Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni…”

Az Öregek című vers néhány akkordja Kodály Zoltán mesternek ajánlva, itt duruzsol a fülemben, ahányszor csak az utcára megyek, ahányszor csak szétnézek, ahányszor csak a rádiót hallgatom, s valahányszor a képernyőre pislákolok a televízióban.

A mellettünk lévő házban a nő éppen velem egyidős volt, de kinézetre olyan húsz évvel látszott csak többnek tőlem. Marikának hívták, de még ezt sem tudtam róla. Fáradtan, szinte összerogyva járt minden este a magánpékségbe, ahol, hogy beteg férjét kímélje, ő dagasztotta, őrizte, védelmezte, kelesztette, vetette be a kenyeret a kemencébe, hogy onnan kivegye, szeletelje, csomagolja, ládákba tegye és feltolja a szállítókocsira.

A férjnek állandóan eltört valamije. Nemrégiben a vállába erősíttettek éppen kapcsokat. Így övé volt az elszámolási napló vezetése. Ketten dolgoztak csak ott éjszakáról éjszakára mert ezt kívánja a magyar vállalkozó érdeke. Minimálbérért, természetesen. Állandó lebegéseiket, illuminált taglejtéseiket nem az alkohol okozta, hanem a fáradtság.

Fáradtságos munkával nem mást, mint fáradtságotgot kerestek maguknak, vonszolva lépteiket és testüket estéről estére, hogy soha ne érhessék el a fölöttük lévő roskadozó fák gyümölcseit, noha nem a vízben, csak a munkában álltak nyakig.

Becsületes emberek lévén életük folyamán soha nem kértek senkitől semmit, ez jutott nekik: a hirtelen halál az élet kábítószergyárából. Először a nő vesztette eszméletét, s a férj úgy megroppant, hogy infarktust kapott azon az Istentől is távol lévő helyen. Hajnalban a szállítók találtak rájuk.

A boncolási jegyzőkönyv szerint Marika agyvérzést kapott, s ha azonnal hívta volna valaki a mentőket, ma is élnéneknek mindketten. És nem ettek húst, mint ama Tantalosz sem, aki Zeusz fiának, Pelopsznak a húsából készült ételeket tálalta fel az isteneknek…

Van egy oldal a neten, amiről egészen addig nem hallottam, míg a másik szomszédom, a harmincnyolc éves Zoli is el nem távozott az örök, égi vadász és halászmezőkre. Ez a Gyertyagyújtás.

Virtuális Isten veled mondásra találtákk ki, s folyamatosan égnek a gyertyák azokért, akik már nincsenek ebben a dimenzióban.

Zoli hivatásos katona és élsportololó volt egészen addig, amíg a gazdasági helyzet beteget nem jelentett a szívében. Négy kiskorú gyermek édesapjaként megrokkant, míg a bizottság ki nem találta, hogy minek neki az a negyven százalék, jobb helyre is elmegy az a fel- és alvégi falvakban, így ő bizony makkegészséges.

Felessége elveszítette munkahelyét, így alkalmi munkákból élt egyre soványabban és sápadtabban. Soha nem ivott, nem dohányzott. Míg vél egy függönykarnissal együtt zuhanva a semmibe vagy édenbe, de leginkább a föld felé, megfulladt. A pajzsmirigye nem működött úgy, ahogyan kellett volna, de egyetlen vérleletében sem szerepelt semmiféle erre vonatkozó értk.

Mostanában az emberek egyre hamarabb öregszenek. Ráncosak és feketében járnak, mogorvák és nincs a szemükben semmiféle pajkos tűz és csín, nem érzik az ízeket, s egyre nehezebben viselik az életet.

Tibor harminc éven át ugyanabban a növényvédőszer raktárban dolgozott. Aztán egyik napról a másikra nem volt már érdemes földet művelni, holott senki nem hallott még az uborkabotrányról sem, csak ez az Unió sok dolgot eltűntetett az ország portájáról, s még többet hozott: olcsó tömegzöldségeket, amelyeken állítólag fel van tüntetve a származási helyük, de én csak nagy ritkán találkoztam ilyen csomagolással, noha egy ideje vizslaszemmel nézegetem, hogy éppen aktuálisan mivel is mérgezem majd magam és a családom.

S, ha Budapestről Nyíregyháza felé; vonatozik valaki, aki látta ezt a tájat harminc évvel ezelőtt is, azt gondolhatja, eltérítették a vágányokat, pedig ez ma is az az ország sok-sok mindenféle gazzal…

Tibor küzd. A munkájával az élete is odalett. Fiatalabb tőlem. Ez már egyszerűen felfoghatatlan! Három hete folyamatosan igyekszik nem éhezni, noha folyton szomjazik. A szondán keresztül is, amit a torkába dugtak le. Áttétes és menthetetlen. Először az ádámcsutkáján mozdított, ha nyelni akart, azután csak elment orvoshoz. Azonnali sterilsátor a hétórás műtét után. Már a hálapénzt sem fogadta el senki sem. Kell az a temetésre! Hiszen Weöres Sándor szavaival..”Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol.”

És a mai fiatalok előtt nem az eres kezek dicsérte lebeg, s nem a nagycsalád szeretete, hiszen boldogok lehetnének, ha egyáltalán láthatnának életükkben legalábbb egyetlen egyszer egy olyan becsületben és egészségben megöregedett embert, akire mégis érvényesek lehetnének ezek a szomorú sorok: “És néha, hogyha agg kezük játszik egy szőke gyerekfejen, tán fáj, ha érzik, hogy e két kézre, dolgos kezekre, áldó kezekre senkinek sincsen szükségege többé”.

Mert valahogy a kínok országa lettünk, azé a Tantaloszé, akinek az az alvilági büntetse, hogy folytonos éhség és szomjúság gyötörje, s hiába állt nyakig a vízben a gyümölcsöktől roskadó ágak alatt, nem ehetett, nem ihatott, mert ahányszor csak kísérletet tett erre, minden elillant…

Így tűnik el a mi életünk is az öreg emberekhez hasonlatosan, mert ki tudja, érdemes- e megvárni a költői hasonlatot és megszemélyesítést…nyujtott tenyérrel a templom előtt ígygy állnak búsan, csüggeteg, mint hervadt őszi levelek a sárga porban. És ha az utcán bottal bandukolnak, idegenüll néz a napsugár is s oly furcsán mondja minden ember: Jónapot bácsi.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük