Madárles

Nem oly régen panaszoltam, mennyire megritkult a madárvilág mifelénk. Jó-jó, nem vagyunk mi egy félre)esőerdő, de lomb azért akad errefelé is.

Bokrok, lombos, örökzöld, magos fák is szép számmal, bátrabbak és félénkebbek számára.

Kis házunk elkészültével más megvilágításba kerültek a dolgok. Ahogyan másoknál, nálunk is a megvilágítás elsődleges forrása az ablak. És, miután a munkaasztal az ablak aláelé került, meglehetősen sok időt töltöttünk a hosszú télen az ablak előtt.

Amikor pedig őszelőn megjelentek cinkéink, az addig a selyemfenyőre aggatott faggyúgömbiceket az aranyvesszőre és a hamisciprusra függesztettük, az asztalnál ülve is látható helyre. A fenyő csúcsát amúgy is elfoglalta egy szarkapár, fészekhevenyészés céljából.

Először a cinkék fedezték fel. A szokásos csapatot most kicsit hosszabb ideig figyelhettük, ha nem tettünk hirtelen mozdulatokat. Azután előkerültek a rozsdafarkúak is páran. Két óvatos vörösbegy jobbára a ciprus sűrűjében ebédelt. Míg a cinkéknek semmi gondot nem okozott akár a gömbicen lógva falatozni, begyeinknek ez valahogy nem nagyon ment, inkább a cinkék lehullatott maradékait takarítgatták a földről. Amikor áthelyeztem és rögzítettem a gömbicet úgy , hogy legyen ág is mellette, szemlátomást meg voltak elégedve.

Egy reggel pedig betoppant-reppent egy őszapó csapat. Habitusuk mint a cinkéké, izgágák és folyton siettek valahova. De azután rendszeresen vissza-visszatértek kicsit csipkelődni.

Egy verébcsapatot megosztott a két szomszéd madáretető, ők a kényelmes, fedett, magokkal terített asztalt választották, csak egy két kíváncsi reppent a gömbiceinkhez. Vissza-visszatért egy (két) harkály is, ellenőrizendő szomszédhoz került hajdani, öreg barackfánkat, de járt itt zöldike és ökörszem is, és vendégünk volt néhányszor egy galambnál is termetesebb barna, feketével csíkozott madár is, őt nem sikerült azonosítani.

Lám, több madarak vannak földön és kerten mintsem…hogy  fekete és dolmányos varjakat, vadgalambokat már meg se említsem.

Ami a szarkákat illeti, összehevenyészet fészkükből kikelt egy alom, s miután megtanultak repülni, a fiatalok egyre meszebb merészkedtek. Szép lassan sorsára hagyták a széthulló fészket.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4