Rejtősködés

Régóta kísért a gondolat (egy meg bánt, de majd jól kipárnázom) ébren tartani azt a zseniális nyelvezetet melyet sokunk kedvence benaplózott Rejtőileg.

Néha sikerül összefércelnem valami hason lovat, noha úgysem érhetek nyomába, hiszen ahhoz a mese szövése hiányzik, és a szövőnők korán halnak, ha ki is mossák, amit felcipelnek a padlásra. De őszintén. Az Ő szintén aligha utánoz alattvaló, de kapóra jött ez a Feneség nekem, hát ki használtam, ha nem én?

Az alábbiakban néhány silány próbálkozás következik, legalább az utánozhatatlan örökség tiszteletére, de inkább a magam szórakoztatására. Az irományokat egy-egy politikai esemény inspirálta, eredetileg a Mo.hu fórumán íródtak hozzászólás gyanánt. Téma: Betérő Rejtő Jenőhöz.

Fülig Jimmy Boldogság szigetek-i “uralkodásához” hozzákevertem kicsit a király mesék enteriőrjének udvari bolondját…egész jól kijönnek egymással. A bolondságoknak meg nem kell feltétlen sziget, elég ha elszigeteljük magunk.

***

Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élôk sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetôi hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

Rejtő Jenő halálát 1943 Újév napjára datálják a hivatalos iratok. A Voronyezs környéki Jevdakovo falu mellett látták utoljára. Sírja nincs.

***

Téma: Állami kitüntetések és kézfogások

Feneséges hercig ! komám…monda nekem a bolond, holnap kilesz tüntetés.

– Na és ki tüntet, kérdem gyanakvón, (mer én igaz, szoktam egyet mást el, ha szükséges.)

– Hát Feneséged, mint Bel-Vizia uralkodnoka. Ez úgy megy, hogy aki még nem tűnt ki szalagilag, vagy lovagolt kereszten, de sokat tett Bel-Vizia öregbítése érdekében és ennek híre ment, azt el kell méltányolni.

– Sebaj montam, vedd elé a méltányt, majd csak elboldogulok avval is, hamár nincs valami mekszokottabb.

– Nemúgy…monta a bolond, (neki ez a címe udvarilag) lesz nagy fogadás….

– Na eszt má szeretem, fogadni se rossz, bár kockázni biztosabb, ha én osztok. Fogadjunk…

– Nem, nem…! tiltakozik a bolond, a fogadás az egy ünnepélyesség, mint a körmenet….

– Aha ! asse rossz , legutóbb a kör menetbe foktam el pikk rebetlit, a mars halt meg a mérektől (aki a fővezér), mer nem tud veszíteni, pedig mekszokhatta volna….

– Nemúgy komám !….A nagy lovag teremben lesz veres szőnyeg, azon elédjárulnak a kitűnésre erjesztettek, az anyafőhercigné kis párnán odaadá a ékességet, Feneséged adja kezit leereszkedőleg, ők meg bóklásznak tisztelőleg, és a nép vivátoz, különben nem jár az ingyencsapszék.

– Eszt szeretem, mondok, vivát a csapszék !… Kiket tüntetünk ?

-A protokoláris írnok már idepennázta a ívre, itt van például….

– Na nem, na nem ! hát ez mit keres itten, ezt én ismerem, annak idején ellopta a legfőbb éket ami egy szíj volt a megyei szivattyúba és a vízoltóknak kézzel kellett pumpálni, ő meg agre gátolta a diszkót a házibuliba…. és ha elibém kerül tisztelőleg, majd jól fejbeverem a jogbotommal….

– Nem , nem! Fenekedőséges Komám ! ilyet uralkodóilag nem lehet, a proto az köll, elévonulás, tisztelőlegeskedés, leereszkedőleges kézadás, anyafőhercignémosoly és párnaékesség, mer ha nem így, a nép nem vivátoz, hanem hazamegy és fejbever. Ahogy a latin is monda: Omnis est rex in sua domo, ami nagyjából annyit tesz: palota= kézadás – kocsma= fejbeverés,… mindent a maga helyin…

– Egye fene! komám, legyen, ahogy a proto kollaborálta. Elébb a munka, asztán a szórakozás.

De jön és monda udvarom mestere:

– Feneség, pár lamentáló képviselő azt javasolja, hogy változtassuk meg a cere mániákat. Eccer ez, ecer meg a másik mániákus nem nyújtá kezit, hogy nincs benne bicska, s az elbizakodottság csak kapkod, melyik kezivel adja a keresztet.

– Már én is gondoltam, felelék, hogy zűrös ez keresztügy mint a mátyás. Ha a kitűnt zsidó, hatágú keresztet szeretne, ha pogány-látni se bírja, ha tiszt – akkor csillagot akar, keresztet majd csinál egy rakással, ésakkor itt van a sok szóra sem érdemes kereszttelen egyszerűség. Mit javasolnak a képes lamentálók ?

– Hát aszt, hogy haggyunk fel az epilálással. Legyen az érdemtelen egyszerűen Szőr, se kereszt, se csillog.

– Ez nagyon jó, habozék lelkesen. Ésakkor a mánia is ecere megoldódik. Kispárna marad. Arra érdemült térdepül félig, s Mink addig ütjük kardunk lapjával, míg nem Sír, vagy lesz, na nem neki, hanem belőle. S, amikor engedénk felállni hálálkodásilag, hát eszébe sem jut kezeit rejtegetni, mert még mindíg nálunk a nyárs erő, kardilag – szépen hátrál és elmene békében. A többi pedig látván, hogy ez élve megúszta, jön vidáman, s térdepel, és a gyantaszüzek irigykednek.

– Ellenvélemény ? kérdém demokratice fenyegetőleg.

– Volt, de többségileg nem hagytuk helybe, mert elmenekült.

– Ez a beszéd ! Mondhatom…

– Ne most Feneség ! – A falnak is füle van (én tettem oda), – majd a Fórum….

– Igaz. Fő a rum.

***

Téma: Száz lépés program, ingóság adásvétel megadóztatása.

Kérdek a bolondot: te komám, van itt aki ír ?…Hozd ide. Hoz egy nagy benga vöröset… Mondom neki, nem pofoszkodni akarok most testgyakorlásilag, tollába akarok mondani, hogy törvénykezzek. Megy a bolond, asztán hozza a papagályt… – na mondom most lesz pofoszkodás egyoldalulag…de ekkor bejő a hiphop mester és kopogá:

-Feneséged, megjött Irányból a papfő, úgy hívják, hogy Aja, tolla is van…

-Később, mondok, nem akarok több madarat, nekem írót hozzatok, mert diktátum lesz. Hátrála a kopogós, majd kis vártatva elébem jön a szakácsné, (felesége a Szakácsnak, született Túrós Lukrétzia) kéztördelőleg.

– Az író már elfogyott aszongya, de hozna egy kis aluttejet…Hinnye ezmá őrület, ezekkel vagyok én körül véve…

– Te bolond, mi van az adóval, kérdem kitérőleg ?

– Mi lenne komám aszonygya, rosszul van elnevezve.. Hívjuk vevőnek, mivel nagyon nem akarják adni, mi meg ugyis elvesszük….

– Jó-jó, de mit szólt a nép ? – Hát az egyik egyik bögyös fehér nép aszt monta, hogy ha eza’ ingóságadó bevezetődik, akkor mehet szorosabb melltartót strimflizni, majd egy nagy lófarkat fog ő négy százalékot perkálni a “kis” ingóságai miatt.

 

Mire a lovász aszonta, sose izguljon, majd ő kézbeveszi..

Járkálék egyet fel s alá , ahol a trón terem…

– Bolond ! Számoltad hányat léptem ?

– Franc se számojja komám, de ha sokat hanyatt lépsz, majd jól pofára SL

***

Téma: Száz lépés program, a borravaló megadóztatása

Lélekszakadt nadrágban beront Felségembe a bolond, aszongya – száz lépésre van miniszteri álláshalmozó, mert elnök is….

– Állunk elébe, mondom, és leülék szivarozván. – Minek jön?

– Nem minek, neked jön encián audin.. Elő akarja erjeszteni a javaslatot a borravalóról…

– Hmmm…má megin kavarja ez most, vagy csak a gyomrom, eza rohatt szivar.. – Szójj neki, lassan lépjen, le kell ugornom a De Lírium söntésbe, háttéranyagozni népileg, állig ruhában. És ugorék. Bele az titokzatos ajtajú faliképbe, ez a sikátorba végződik, ami meg itt kezdődik.

Bé a De Líriumba, mondok – csapos! aggy egy meszely pájinkát. Hozá kitérőleg sokára, és letevé.

– Te csapos, aggyak borravalót ?

– Borra?…nem kő, fanyalog, a rumot jobban szeretem…

– Na ez letudva, nem kő neki…Vissza a faliképnek, hát turul, kérdem a bolondot, micsinál a lépegető ?..

– Momentén helyben jár – aszongya…

– Jó van mondok, maradjon úgy, a csaposnépnek nem köllött borravaló, téma adaktálva.

-De ellenkezni fog , nyűglődik a bolond.

– Sebaj akkor elcsapjuk.

– Aszt nem lehet, csak a nép csaphatja el, vagy egy kamijon.

– Veszünk egyet mondok, ismerek egy szőkét, mint a ciklon, ki betépte bárcát…

– Ójjaj asse lehet, már TIR lesz, s jő az Aranypolgár ( d’Or bán), mint első jogos borvidéki alig arca, oszt nem csinátunk semmit.

– Megvan! – kiálték, – papirost, pecsétet, törvényelek…röktön tegyétek a Közönybe… §. A “csaposok népe” ezen és túl csak rumot ihat, eképp borra valóra szüksége nincs, eképp a borraadó nem adó, az adó (aki adja) adhatja rumra, melynek jövedéke emelendő a mal igámig.”

– Jól van bolond, mondok, lejegyezted?

– Le aszongya, de akkor most helyet cserélünk?

***

Téma: Szörnyű a magyar belpolitikai élet; reagálás egy Torkos Matild írásra

Nos, Feneségem konzultált a bolondjával pallosilag. Aztat monta a bolond: Figyelj te setét Lajos, de én elaluvék a tévémesén, amely a torkos borzról szólt, igy továbbra sem tuttam meg a mese végét. A borzról azért annyi megrögzött előzményileg, hogy büdös, de ha még torkos is?…..Na mindegy.

Mondja a kolleganőm (királyBnő Izabella): két hét múlva itt a világ vége….mondok én honnan veszed, – megírta az újság – monta Ő, és ha a rádió is bemondja, hát hót ziher, – na mondom a bolondnak, nézz má utána hol rozsdásul a pallos ?! röktön átmegyek Henrikbe…ez még setétebb mint én..

Álruhába búvék, azt le a kocsmába. Kérdem, ki ismeri a Matildot, de aszongya a nép, ebbe a kocsmába még nem mostak fel ilyen nevűt. Erre gondoltam is, eléggé mosdatlan, magam is jobban szeretném, ha börtönverseket írogatna, minimálbérért.

De kiattam a bulába a véres kardot, hogy írni bármit lehet, (bár legjobban számlát szeretek), de én se azelőtt se mosse, nem akarok mesét a Torkos borztól, mert elaluvék. De van aki szereti. És az ilyet valaki mettanította olvasni, érteni nem, dehát azér van ott az a Pokor, ni, az majd elmagyarázza reformilag.

Hazamenék a kulturális palotámba.

– Te bolond, vedd má elő a Kráciáról szóló filmet, má kiment a fejemből, mirő szól igazán, pedig attam érte száz tallért az “Ezüst, ha jó” Kábító Fiúk Társaságának.

Hozza a bolond, nézem a kazettát, dehát ez csak demo….Hol az igazi?… – te hajder!

– Hát az még nem készült el, sunnyogott a csörgősipkás, ennyi elcsurkant pénzből csak a Fiúknak jutott….kellett nekik Kayára.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük