Pánspermium

A vallások, vallásosok, politikusok utálata olyan nekem, mint mobilosnak a csengőhang. Polifóbikus. Meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség minden nyomorúságát a vallásoknak éa politikusoknak köszönheti.

De végül is nem is ezt akartam mondani. Hanem azt, hogy a válasz, mely egyaránt megmagyarázza az élet keletkezését és a magyarok eredetét, húsz éve itt hever a könyvespolcomon. A ne ölj című probléma persze ettől még fennáll. A pánspermiumról beszélek. Így néz ki.

De az is lehet, hogy nem…ki a Francis tudja!?…( Life Itself 1982) Francis Crick meséli:

“Enrico Fermi kiemelkedő tehetség volt, akit a magfizikán kívül sok más is érdekelt. Arról is nevezetes volt, hogy híres kérdéseket tett föl. A Fermi-kérdésekhez hosszú bevezető szöveg tartozik, például ez: – “Az Univerzum hatalmas kiterjedésű, csillagok milliárdjai vannak benne, közülük sok hasonló a mi Napunkhoz. Számos csillag körül bolygók is keringhetnek. E bolygók számottevő hányadának felszínén folyékony víz és gáznemű légkör létezhet. A csillagból áradó fény szerves vegyületek szintézisét indíthatta meg rajtuk, ezáltal az óceán híg, meleg levessé alakulhatott. A szénvegyületek egymáshoz kapcsolódva önreprodukáló struktúrákat hoztak létre. A legegyszerűbb élőlények szaporodnak, természetes kiválogatódás folytán fejlődnek, egyre komplexebbé válnak, végül is aktív gondolkodólények alakulnak ki.

Civilizáció, tudomány, technika bontakozik ki. Új és friss világokra vágyva elutaznak a szomszédos bolygókra, később a közeli csillagok bolygóira, Így szétterjednek az egész Galaktikában. Ilyen magasan fejlett tehetséges népek aligha hagyhatják figyelmen kívül ezt a csodaszép bolygót, a Földet. – És ekkor Fermi elérkezett a lényeges kérdéséhez: – Ha mindez így igaz, hát akkor hol vannak ők?”

Szilárd Leónak jó humorérzéke volt, így válaszolta meg Fermi retorikáját: – Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat” – csak vicceltem…na jó, megyek atombombát csinálni… mert ez a csodaszép bolygó a “magukfajtának” elegendő élettér, a többiek csak tönkreteszik a féktelen szaporodhatnékkal.

“Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.” -…hmm…Namármost, ha ennek ellenére a zsidók ragaszkodnak ahhoz, hogy ők a kiválasztott nép, (kerülünk a problema mögé egy huszárvágással háturul melybe) akkor vagy mi választottuk ki őket, vagy a zsidók is magyarok. Ez esetben azonban a Szent Föld problematikájával kell szembenéznünk. Gond egy szál se.

“A Magyar Szent Koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence egész területe. Ennek oka az a jogviszony melynek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Ebből következően a Kárpát-medence minden polgára, aki a Magyar Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe, a Magyar Szent Korona polgára.

Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján Szent István magyar király Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, és ezért ezen a jogi helyzeten a földi hatalmak nem változtathatnak.”

A földi hatalmak pedig jókat röhögtek ezen. Akárcsak Józsué a “ne ölj” passzuson. S nem nagyon találtam megjegyzést arra vonatkozóan, hogy mit szólt Szűz Mária az ajánlathoz, ami azt illeti nem nagyon törődött a birtokkal, itt dúlt a tatár, török, német, orosz, nekik szabad volt ölni ?…Nem nagyon tudjuk, összerakni a képet. Kőtábla vagy csodaszarvas, Jericho vagy Kárpát-medence. Ha nincs ló (mert elcseréltük) a turul is jó ? Mi a fenét acsarkodtunk Jerichoért, s miért pont japán testvéreinkre dobtuk le az atombombát.

Hogy mi a bajom Istennel és követőivel? Leginkább a szabadság illúziójának elvesztése. Ha túl teszem magam a van-e vagy nincs problémán és azt mondom legyen, jön a következő: de milyen legyen ? A kis Parasztbiblia idézetek tanúsága szerint, az egyszerű emberek számára nagyon is hétköznapi lényre kell gondoljunk, akivel mindennapi problémáinkat, gondolatainkat, vágyainkat mintegy megbeszéljük. De ha volt Teremtés, olyan szintű tudást igényelt – mondja Lem…s vegyük hozzá a Szíriusz mesét is. További emberi lényre utaló megerősítést kapunk. Elohimnak hívják. Ez ugyan többes szám – és ez némileg zavarba ejtő – de ha ez nem zavarja a hívőket…ugorgyunk!

S, ha lemondunk a többisten verzióról, “emberi” lényt kapunk. Egy felettünk álló embert. Esetleg annyira felettünk állót, hogy a halhatatlanságát is elfogadjuk (seggbe rúgva a fizika és biológia eddigi eredményeit) számtalan rossz tulajdonságával együtt ? Vagy csak technikailag felettünk lebegőt, aki ismeri a “fűszert” (Düne) kedve szerint görbíti a téridőt, és ilyenmódon képes a legjobb esetben is évmilliókig játszadozni? Vagy egy lényként lehetne “Borg” is, (az asszimiláló kollektív tudat) ám a Borg már nem igazán ember. És így tovább. Miért éppen velünk? Mármint a játszadozás.

Majd e\’felejtettem. Az UFOnautákat. Azokkal is. A saját képére teremtés túlságosan jól sikeredett. (Bár merő baromság. Az összes teremtésmítosz úgy szól, hogy a teremtés előtti emberek mesélik el.) A teremtés óta egyre másra jelennek meg a képmások. A felsőbbrendűség letéteményesei. A próféták. Megmondják mit, hogyan kell tennem, mi a jó és a rossz. Ellátnak eszmékkel. Szabadság, egyenlőség, igazság, jog és így tovább. Hogy minél több alkalmunk legyen idő előtt meghalni. S, ha meghaltunk, vár az örök élet. Nirvána, reinkarnáció, feltámadás. Én csak egy rohadt kis fényképet, pár perces videót szeretnék kapni egy valódi szíriuszitól…így éltek majd odaát . Csupa móka, kacagás. És habostorta.

***

De térjünk vissza a teremtésre. “Kezdetben a semmi volt. Nem volt fény és nem volt sötétség, nem volt jó és nem volt rossz, nem volt közel és nem volt távol, nem volt tegnap és nem volt holnap sem. A semmi közepén pedig ott volt a mag, a Világ Magja. A magban ült Arany Atyánk, kinek nevetésétől a Világ Mag megrepedt, a Világ Fája kicsírázott, a Világ Fája szárba szökkent. A Világ Fájának tetején Atyácska bűvös igét mondott, megteremtette Nap kagánt, s a fényesség betöltötte a világot.” – meséli ilona.

Csak így, per ilona. Nem tom mér szégyelli. Más doktorok összes nevüket hozzáadják, hitelesítendő a rögeszmét. Szóval ez a Világ Mag megrepedés lehetett a nagy bumm. Ami azt illeti, van még erről pár mese. Ideje hozzátennem az enyéimet is. Hátha békerülök a paraszt bibliába. Itt van mindjárt az, hogy nem is Ádám volt az első ember.

” Mongyák, a Kosnak nagyon teli vót a töke ezzel az egésszel. A nagy bumm elszakította ütet a megszokott élettű’, haverok, buli, fanta…meg hát nehéz is vót gyermekkorában az élete. A görög mitológia szerint, az aranyszőrű kos története a legszebb. Élt régen Görögországban egy király, kinek felesége a „Felhő” asszony volt, én nekik volt egy fiúk és egy lányuk. A király egyszer csak elkergette feleségét és egy másik asszonnyal lépett frigyre. Azonban a „Felhő” asszony nagyon dühös lett, és bosszúból olyan parancsot adott a felhőnek, hogy egy csepp eső se essen a király országára. A király elküldetett a jósokhoz, de az igazi jóslatot sosem tudta meg. Azt mondták neki, hogy addig nem fog esni az eső, míg két gyermekét fel nem áldozza Zeusznak.

Mindeközben a két gyermeknek nem volt maradása a palotában mostohaanyjuk miatt, így legeltették a nyájat. Legszívesebben egy aranyszőrű kossal játszottak. Egyszer csak ez a kos emberi hangon szólt a gyerekekhez és elmondta milyen veszély, fenyegeti őket. Azonban felajánlotta, hogy megmenti őket. A két gyermek szót fogadott, belekapaszkodott a kos szőrébe, a kos, pedig a tengerbe vetette magát. Azonban a kislány nagyon elfáradt, nem tudott már kapaszkodni és vízbe fulladt, de a kisfiú megmenekült. Hálából feláldozta a kost Árész oltárán, így a kos, jótettéért cserébe, az égboltra került csillagkép formában.

A kos hónapnak, Árész, a háború istene az ura. A tavasz beköszönte nem csak a mezőgazdasági munkák kezdetét jelenti, hanem a jelt adott a hadi vállalkozásokra

Szóval, mongyák, a Kosnak nagyon teli vót a töke ezzel az egésszel. A nagy bumm elszakította ütet a megszokot élettű…sehun egy valamire való jószág, akivel összebújhatna. Vagy mögé. Mérlegelte a dógot. Főleg azér, mer legelni szeretett, mingyá azután. A bikával nem kezd mégegyszer. Amúgy is be van vadulva, folyton az Európát hajkurássza. Az oroszlán meg őtet. A rák jórészt együtthál a halakkal, a skorpiót meg nem csípi. Pedig az meg őtet igen. A nyilas örökké nyilaz, persze leginkább bakot lő, mert há’turulista. Itt ez a két iker. Folyton azon veszekednek, melyök tenné meg elébb a szüzet. Mikó má nagyon hevesek, a vízöntő nyakonzúdítja őket pár vederrel. A szűz meg jól elmasztizik a göncöllőccsel. Ahogy így elsorolta, körbenézett a nagy zűrben, és egyszer csak észrevette Gaját. Nem messze napoztatta pucéron a lábaközit.

Meglepem én ezt, ágaskodott a Kosban a tüzelhetnék. És belémerült az iszamos pitlagba, a meleg deltában. Gaia nem nagyon lepődött meg ezen. Magányos volt, hált ő már a saját gyerekivel is, meg szült má mindenfélét is, hegyeket és szörnyeket. De most a Kossal valami más sikeredett. Az ember. Nemám Ádámnak hítták, amint a katolikusok mongyák, hanem Ákosnak. Azt jelenti, a kostul való. És lettek Ákosnak gyerekei, mind okosok voltak. Így kerültek az okosok a földre, s lettek urak a buták fölött.(Forrás: Csali E mese: Ami a Parasztbibliából kimaradt?)

Amikor ezt a kis történést lejegyeztem, azt kérdeztem Emesétől: – De Mesi néném, hát akkor a buták honnan valók ? Hamiskásan nézett és azt felelte: – Hát, a pánspermiumtól gyerekem… a pánspermiumtól.

***

Csapjunk hozzá egy kis régészetet. Bátorkodtam másutt vélekedni, hogy a régészet a leghálásabb tudomány. Most nem arról beszélek, hogy milyen érdemes százmilliókat ölni néhány nyílhegybe, hanem a következtetésekről. Miszerint bármit találunk homokozás közben és nem tudjuk mi a franc az, csak annyit kell mondanunk, feltehetően kultikus… és írhatjuk a számlát.

Kutattuk a megtalálhattalant az ősi tájon. Egy sivatagi kóborlás során árnyékot kerestünk a romok lábánál. Egy buckánál hirtelen beomlott a talaj, ám a gödörbe ömlött homokból egy agyagedény füle kandikált elő. Óvatosan kezdtünk az ásáshoz és hamarosan sikerült egy nagyobbacska korsóformájú cserépedényt kiemelni.

Az edény valami viasszal le volt dugaszolva, de a fenekének majd a fele hiányzott. Üres volt. Ám némi forgatás, rázogatás után kihullott belőle valami durva, textilszerű anyag. Nemsokára kiderült, papiruszdarabkákkal van dolgunk. Sikerült pár darab lapocskát megmenteni, a többi – ha volt – odaveszett a homokban. Nagy szerencsénk, hogy Jákó Pista bácsi aznap épp velünk volt. Értékes segítséget nyújtott a leletmentésben és haza menekítésében.

Pista bácsit ismeritek, nem? Pista afféle tált volt. Egy legenda szerint egy aggastyán, ki tán az Úr angyala lehetett, adott neki egy szent könyvet ez volt a “matika.” Ebből mindenféléket elő tudott olvasni.  Ráadásul a segítségével ott termett, ahol akart .(*)

Amikor hazatértünk az egyik épen maradt lapot alapos vizsgálatnak vetettük alá. Hamar kiderült, hogy írásjeleket tartalmaz. A fordítás azonban nem várt nehézségeket okozott.Előszöris a már ismert és megfejtett írásjeleket kellett összehasonlítani és behelyettesíteni a szövegbe. Néhány szótöredék összerakása után bibliai szöveg kezdett formálódni és ez új utat jelölt ki fordítás irányának.

Amint tudjuk? a biblia nyelvezete egyfajta un.metanyelv, tele gondolatalakzatokkal. A szöveg továbbá a legkevésbé sem informatív, inkább önmagát tükröző. Amennyiben bibliai szövegre bukkantunk, számítanunk kell a biblikus előadásmód ama különlegességére, hogy az egy belső párbeszéd az Ószövetség és Újszövetség között, eképpen a fordítás szóképei a szövegen belül keresendők.Egyfajta motivikus, szimbolikus és emblematikus egységet kellene szem előtt tartani, ha sikert szeretnénk elérni. (**) Márpedig nem kétséges, hogy biblikus szövegre leltünk, az első pár megfejtett szó kétséget sem hagyott efelől. A fordítás nem mindennapi feladatnak bizonyult.

Ez állt benne:

“Az Ádám és az Éva a Paradicsomban laktak. Vót nekik száz gyerekük. Egyször az Úristen gondúkodott magába, hogy meg kéne áldani ezöket a gyerököket ott a Paradicsomban. Kiadta a parancsot Évának, hogy : – Állítsd ki a gyermökeidet sorba ! Hát el is fogadta, hogy megtöszi. Elmegy az Ádámhoz: – Ádám, mi lösz a dologgal ? – Mér, Éva ? – Mer az Úr azt mondta, hogy állítsam ki a gyermökeimet, mer megáldja. De annyi ruha nem vót. Ötven gyerököt fölöltöztetött, azokat kiállította sorba a gunyhó előtt. Mögy az Úr, látja a gyerököket, az Éva ott áll elöttük. -No, Éva, itt vannak a gyerökeid, mind az összes? -Itt van, Uram, mind az összes. – Hát, mégis, Éva, a többi hol van? – Uram, itt az összes, ötven, ennyi van! – Jól van, Éva, ezeket megáldom, ezek uralkodnak a nemzetiség fölött ! Ezekböl lött az ország-világnak okos, értelmös embörei, a másik ötven ezeknek alatvalói lött, dolgoznak, szántanak, vetnek, mert letagadott Éva ötvenet.

Hát, Évának a kitagadott gyermekei vagyunk mink, akiket megáldott az Úr, azok uralkodnak fölöttünk. Ezekböl lött az ország-világnak okos, értelmös embörei, a másik ötven ezeknek alatvalói lött, dolgoznak, szántanak, vetnek, mert letagadott Éva ötvenet. Hát, Évának a kitagadott gyermekei vagyunk mink, akiket megáldott az Úr, azok uralkodnak fölöttünk.” (***)

Irodalom: (*) Bálint Sándor-A hagyomány nyomában

(**) Csányi Erzsébet-Bibliai metanyelv

(***) Lammel Annamária, Nagy Ilona-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük