Moszlimbuli

Idegesíti a mulatozás a muszlimokat – olvasom valahol hírcímileg. Be kell vallanom, francot kell, elég ha elmondom, ha bírom, engem is idegesít, pedig oly távol állok a moszlimtól amennyire csak lehet, vagy ők éntőlem.

A hazai mulatozás magyarul buli. Ebbe azután minden belefér. A buli egyik sarkalatos alapja az, amit Puzsér (a kellemtelen) eképp fogalmaz: “…a mulatós elképesztően ordenáré műfaja, melynek előadói a legigénytelenebb alapokra gajdolnak föl mindenféle alávaló szövegtörmeléket…” A másik az alkohol. Nem csoda, ha a moszlim meg van idegelve alkoholtalan.

A buli a kettő keverékéből keveredik ki, katalizátora a néplélek, már az ami van neki. Abból áll, hogy valamennyi rengeteg alkohol hatására megpróbáljuk űberelni a mulatóst és saját néplelkünket mind hangerő, mind mondanivaló tekintetében, aminek azután többnyire artikulálaltlan, ordenáré ordítozás, visítozás lesz a vége, emberesen és némberesen.

És a néplelkesültek ezt másnap sem szégyellik. Még részletezném, de valami még mindig visszatart attól a fajta sommázástól, amiben Puzsér (a kellemtelen) részesít.

Pedig ha valaki látná a lelkem tudná, hogy mennyire szeretném az elképesztően ordenáré alávaló gajdolást és az ebben mulatozás címén részt vevőket saját néplelkem, az ordenárét bőven meghaladó már-már obszcén elemeivel gazdagítani.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük