Láblabdablabla

Vannak dolgok, mondatok, töredékek, dalocskák amik valahogyan beleégnek agyunk merevlemezébe és kerülnek elő időnként, már-már kényszeresen.

Pár napja írtam néhány sort gyermek-ifjúkorom legkedvesebb foglalatosságáról, a sportnyelv apropóján. A vasárnapi Fradi meccs méltatása hozhatta elő az egyik ilyen beégett töredéket, amelyből annyi jön fel (kényszeresen) hogy “gurította a labdát Zsiborás kapus hálójába”… Amitől meg mindjárt kötözködhetnékem támad, az az, hogy hálója a kapunak van, Zsiborásnak meg kapuja, hol itt, hol ott.

Nekem, alighanem, innen számítódik a sportnyelv irodalmizálódása. Aki nem tudná, ki Zsiborás, annak elmondanánk, hogy “1993. szeptember 7-én, azaz éppen húsz esztendeje hunyt el Zsiborás Gábor, a Ferencvárosi Torna Club egykori kiváló kapusa. Zsiborás már tíz esztendős korától a Ferencváros alkalmazásában állt. Ja. Mint kézalkamazott, kapus, örző-védő, hálóőr. “Zsiborás 1993-ban már az MTK játékosaként készült a magyar válogatottal, amikor hirtelen rosszul lett, összeesett és kómába került, amelyből már nem tudott felébredni.”

Tudjuk ezt átérezni…akár a fáraó átka…Fradiból a Libásokhoz?! vazsmadárral tépetni az ilyennek a máját…

Az én időmben a foci az volt ami. Labdarúgás. Az angol foot ball – láblabda – elnevezés egyenes fordítása vajjon miért nem felelt meg, ulláccik nem volt elég brutális. Nálunk, kérem, rúgjuk a labdát. Meg a zellenfelet, a füvet, megminden, viszont mindezt irodalmian közvetítjük.

A mezőnyben – például – adogatunk. A labdát továbbítjuk, átadjuk, beíveljük. A Fradi-Chelsea első gólja úgy esett, hogy Gera a hálóba passzolta a labdát. Biztos elunta, hogy a csapattársaknak hiába, azok alig adják vissza, ott meg jól elvan. Más forrásból úgy tudjuk, a hálóba helyezte. Legközelebb kis csipketerítőt is igazgat alá.

Nem úgy a Fabregas. „Öt védő között cselezte be magát az ötösen belülre, ahol már könnyű dolga volt.” Ötösen cselezett az igaz, biztosan nagyon kellett már neki. A nagydologgal szerencsére kibírta az öltözőig. mégsem illik telibeszarni a stadion avatót.

Messze vagyunk egykori, egyszerű de közönséges csapattársam sommájától “-jól bebaszta,nem gecizett” – deakkor még a sas nem tette rá a vazskarmát a labdára.

Azért nem panaszkodom. Ku’va nagy szerencsénk, hogy nem Tandori közvetíti a meccseket. Aki olvasott tőle, érheti, mire gondolok.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4