Messze a Nagyerdő

A sportújságírás sohasem volt híres nyelvtanáról, kifejezésmódjáról, nem is ezért \”tartjuk\”. Megvan a saját nyelvezete neki is, akár a röndérszóvivőnek.

“A Debrecen a rendes játékidő hosszabbításában kapott góllal 3-1-es vereséget szenvedett”…- olvasom reggelire, no nem saját jószántból, csak épp belébotlottam, mint ecceri jobbszélső a labdába. Azér’ ez már – már irodalmi, nem ?

Turáni átok érzete kerekedik az elgyötört szurkolónak, Bélabú mélabú. Csak egészen magábavadult kívülállókat kerülget a gondolat, a mi lett volna ha…

A hosszabbításban kapott góllal 3-1-re megverődni nem ugyanaz, mint a rendes játékidőben 2-1-re. Vereség az is, de az dicsőbb, egy paraszthajszállal. A körülményekről nem is szólva. Ibrahima Sidibe-n még nem fog az átok, de Selim Bouadla-n már igen – kár volt kiengedni a Selimet a tarackból – dünnyögi Béla – a hajdúk szívét pedig szorítja a métely.

Messze a Nagyerdő, messze száll a felhő, messze megyek édes Kósám tetőled… dúdolja a BL döntő…

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4