Tiszta seggel

Nemrég futtattam némi eszmét (normálisabbak qrvákat szoktak) a magyar nyelv bizonyos kilengésbeli gazdagságáról.

Azt találtam vélekedni, hogy oktatási nagyasszonyunk netán közreműködne egy ad hoc nyelvtisztításban, de ma azt olvasom, hogy ember kell ide, szálas.

“Április elsején áll fel a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, lézerLázár János irányítása alatt, amelynek célja a magyar nyelvi örökség feltárása.” Bevallom, első pacára nekem Petőfi jutott eszembe, a sok hős lábnak reklamált emlékszobor állítás okán “mely ott úgy futott”.

Emlékszobor a sok hős nyelvnek is kijárna, – mind csontig jutott – de emlék ügyben mindig éppen balhé van, legyen inkább intézet, zárt osztályból úgy is kevés van. Ami a stratégiát illeti, a hős nyelvek eddigi teljesítményeik alapján – gondolom – a kimerülés határán lehetnek, ideje gondoskodni az utánpótlásról. No, meg annak örökségéről ha már..

Ami a magyar nyelvet – mint örökséget – illeti, lingvisztikai tudatlanságom okán megint csak paranoid gyanakvásom üti fel a fejét. Eddig azt hittem, az anyanyelvet szüleimtől örököltem, ők pedig az övéiktől és így tovább. Csak reménykedni tudok, hogy a legújabb hivatlanokok hívatalnokok nem a szíriusz-nibiru eredetnek eredeznek nyomába, mindössze az egymillió munkahelyteremtés áldomásához álomállásához állomásához igyekeznek közelébb kerülni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük