Leves

Nem túl gyakran történik meg velem, hogy sikerül végignéznem egy filmet. Az én koromban már mindent látott az ember. Többször is. A minap mégis megesett. Annak ellenére, hogy a tv-nek háttal ülve kezdtem nézni, Rozi kacarácására kedtem odafigyelni.

Azt hiszem, ez a kacagás az egyik legszilárdabb pillére kapcsolatunknak. Azután, többé-kevésbé végignéztem, a könnyes levesnek fordított habkönnyűt, annak ellenére, hogy a történet a szokásos futószalag story, két kultúra találkozásáról, az egyik a szőke amerikai, a másik, a számunkra egzotikus japán. Hálás párosítás.

Utólag elbélázva a dolgon, pár egyszerű oka lehetett a műélvezetnek. A film a HBO-n ment, így nem volt benne reklám. Ennek jelentőségét talán nem kell hangsúlyozni. A mi távirányítóinkon a némító gomb fogy a legjobban.

Azután, hála a történetnek és a japánul nem tudó szőkének, a felemás szinkron. Úgy látszik, a japán akcentus meghaladta a szinkronlehetőségeket, így megmaradt a japán hang, amely feliratozva, üdítően és bőségesen ellensúlyozta a hisztérikus amerikai szőkék egyetlen magyar hangját.

Azután, nem volt benne menetrendszerű szex. Nem is tudom, hogy kerülhetett vászonra. De a siker valódi titka mégis csak az lehetett, hogy nem volt kísérőzene. Pedig volt, de annyira minimális és visszafogott, hogy észre sem lehetett venni. Ez a funkciója.

Nem tudom, ki hogy van vele, de a kísérőzene egy tragédia. A tragédia a valószerűtlenségben rejlik. Szól mindenhol, az űrben, a tengeralattjárón, csatazajban. Nem hallani tőle, hogy lopakodik a gyilkos, csörtet a síri éjben a vérfarkas, és így tovább, de hovatovább, egy egyszerű dialógus alatt is önálló életet él, mintha kőbe vésett szabály lenne a némafilmek aláfestő klimpírozása óta, hogy enélkül nem film a film.

A tömegtermelés szinkronigénye pedig tovább tragizálja a történetet. Nem tudom, egyszerűen a szakértelem hiánya, vagy a szegényes technikai lehetőség, esetleg együtt a kettő, hogy a háttérzene szabályozatlanul uralja az eseményt, elnyomva, a természetes élet hétköznapi neszeit.

Persze, az is igaz, néhány film kevesebbet érne a zenéje nélkül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük