Kör közepén árok

Hamarosan kiállítások nyílnak azokból a feltárásokból, amelyeket Zala megyében Sormás közelében végeznek rejtélyes őskori körárkokon.

Imádom a relytélyeket, különösen ha régészettel kapcsolatosak. E héten két szenzáció is akad. Az egyik az, hogy mégis csak Tutanhamon sírjában fekszik Nefertiti, holott elébb halt meg az ifjan elhalálozott fáraónál.

Ami a hazait illeti, a beszámoló szerint “a kutatócsoport vezetője, P. Barna Judit …elmondta, hogy az őskorban kialakított árkok többféle funkciót is betölthettek, de a legvalószínűbb, hogy szakrális célokat szolgáltak.”

Ezen már meg sem lepődünk, az lenne a különös, ha nem így lenne. Ami érdekesebb az, hogy “a körárkok belsejét fából készült hidakon át lehetett megközelíteni.”

Általában az árok “építésének” jelenlegi ismert technológiája szerint, a vonalas talajkiemelés után megmaradt két partfal közötti valamit nevezzük ároknak. Három dimenziót feltételezve az ároknak harmadik határvonalát az alja, feneke képezi, bár ez csak szóhasználat kérdése. Az, hogy az ároknak belseje is lenne (hát még ha köralakról is szó van!) annak ellenére, hogy éppen most emeltük ki, valóban egyedülálló és rejtélyes tudást feltételez, mely csak a szakralitás misztikus emelkedettségével magyarázható.

Primitív népek vagyunk eleinkhez képest. Még mindig csak az árok fölé vagyunk képesek hidat építeni annak ellenére, hogy a belseje ott hever a lábunk előtt. Mellett. Fölött. Mittudomén…kukacosodik kupacosodik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük