Kapcsoltam

Tévét nézek. Vagyis, valójában tényleg, mert egy a készülék, egy a képernyő, amúgy fizikailag.

Csatorna viszont dögivel. Amiből rögtön az is következik, hogy a csatorna nem azonos a műsorral. Pontosabban a nézhető műsorral, még pontosabban a számomra nézhető műsorral, és még ez sem elég pontos, mert nézni akkor érdemes, ha az érdeklődés szikrája kicsiholódik az ember gyerekiből.

Szóval, kapcsolgatok. De szóra még nem hallgat a silány készülék, a gombocskák meg rég elhaltak, így csak előre meg hátra.  Ha öt másodperc alatt nem történik semmi: katt.

Katt. öt-négy-három-kettő…jé, ez magyarul beszél. Ezt igazából akkor tudod értékelni, ha háttal ülsz a képernyőnek és arra fogadsz a Bélával, hogy melyik külszereplő beszél hozzád a százötvenből ugyanazon a szinkronhangon.

Kategóriákkal tudunk szűkíteni, a piszepicsahang, okádék gyerekhang, búgónyálas bariton, motyogós, mosóporkovácsos, hadaró (Tie)házépítő és így tovább. Semmi személyes. Jé, ez magyarul…akkor hosszabbítás következik, mert a pár szó után kép a képben és minden helyett…Szóval magyar film. Oké, mehetünk is, majd visszafelé is benézünk, addig úgy sem történik semmi.

Magyarhangunk retróbarnítottra impresszionált idilli, semmiközepén tájban mélázik valami űlőkén átszellemülve. “Túlnan véle átelenben éppen” férfialak hajlik, kasza a kezében. Majd álmatag Hangocska derékring feléje köldökig a tájban, jobbjával könnyedén fűnyírót vezetve; “Péter! Nem tudnál egy kicsit nálam is kaszálni?” – Kicsit félrebillenti fejét és baljával kecses mozdulattal sodorja csípőn túlra a kardigánt, szabaddá téve, no, nem a hatlövetüt, leg(vagy kicsit)feljebb a dekoltázst…

Péter megáll, odafordítja fejét, öt-négy-három-kettő…majd vissza, elnéz a látóhatár felé, öt-négy három-kettő…majd ismét vissza, ötnégyháromkett…de most Hangocska a képen, ötnégyháromkettő…ismét Péter, de még mindig csak néz, nem szól…pedig nekem már a nyelvem hegyén, hogy eddig se kaszáltam bazmeg, nem látod, hogy csak lengettem, egy tapodtat se léptem, kaszát utójjára valamék öregem látott a dózsafelkelésben, én meg csak filmen…dehamár hoztad a fűnyírót…

Öt- négy-három-ke…nem fogjátok elhinni…itt lett vége a filmnek.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4