Bizonyosság

Az itáliai felmenőkkel rendelkező Evo Lucio, a későbbi természettudós és az észt matematikus, Vélet Len, barátságának kezdetei még rOxfordra nyúlnak vissza.

Mindketten jóval meghaladták koruk értelmiségét. Lucio rendszerbe igyekezett sorolni az élő lényegét. Nem volt egyszerű dolga. Ha eljutott valameddig, rögtön akadt egy csomó pályatárs, aki a hiányzó láncszemeket követelte, pedig a rendszerhez erre semmi szükség nem volt, mindössze az elmélet bizonyításához. A plebánosoktól nem követeltek ilyeneket. Más esetben pedig eleve a kezdeteket kérdőjelezték meg, majd az ugrások miértjének tisztázását.

Vélet Len szegény szülők második gyermeke volt. A szülők halászatból tartották fenn magukat. A tengeren a bárka tette ezt velük. A szülők gyakorta sötét hajnalon keltek útra, így gyermek is korán érdeklődni kezdett a számok iránt. Az órák számlapjaival kezdte. Képességei hamar nyilvánvalóvá tették tehetségét, a középiskolákat már angliai rokonok segítségével végezte.

Len és Lucio egy gólyabálon találkoztak először. Rövid eszmecsere után megállapodtak, hogy rendszeresen találkoznak majd és beszámolnak eredményeikről. Hamarosan kiderült mennyire gyümölcsöző lesz ez a kapcsolat.

Lucio továbbra is a Rendszeren dolgozott, Len pedig első komoly művén amelynek ekkor “A Törvény, melyet nem ismerünk” volt a címe. Lucio alap problémája az értelmes ember megjelenésének ideje és mikéntje volt. A probléma összetettségét jelzi, hogy egyes statisztikák szerint világviszonylatban és a népesség arányait is figyelembe véve, értelmes ember nagyjából ugyanannyi van, mint 200 000 éve.

Amikor Lucio ismét szembe került a tudóstársaival eszébe jutott Len dolgozata. Mi lenne, ha a „hiányzó láncszem” helyére Len törvényei egyikét helyettesítené?..Vagyis „ami van, törvényszerűen olyan, amilyen és ezért ami van, véletlenül olyan, amilyen..”(*

Amikor előállt a gondolatmenettel, hosszú időre csönd támadt. Az értelmesek hümmögtek kicsit, a többiek viszont visszatértek Bizonyossághoz. Így lehet az, hogy az Egyesült Államok lakosságának negyven százaléka ma is szó szerint értelmezi a Bizonyosságot. Vagyis, hogy a Bárkáról szétszóródó fajok népesítették be újra a világot.

De nem kellene lennie esetleg valami törvényszerűségnek, mely szerint a partraszállás színhelyétől távolodva csökkennie kellene a fajok sokszínűségének?Miért tették egyesek, hogy tömegesen elvándoroltak a világ másik végébe, mások meg egyáltalán nem? És miközben egyesek egyenesen (mondjuk az Ararátról) Dél-Amerikába meneteltek és érkeztek meg úgy, hogy útközben egyetlen árva nyomot sem hagytak, mások ugyanezt tették ellenkező irányba? Uggyanmár…szóra sem érdemes. Legyen ez az értelmetlenségiek dolga.

Hogy mégis szóra érdemes, talán azért van, „mert ők ellenőrzik az iskolák tantestületeit, magánúton oktatják gyermekeiket, hogy elzárják őket a tényleges tudományt oktató pedagógusoktól és számos képviselőjük megtalálható az Egyesült Államok kongresszusában, az államok kormányzói, sőt az elnöki és alelnöki posztokra pályázók között. Van pénzük és hatalmuk, hogy olyan intézményeket, egyetemeket, sőt múzeumokat hozzanak létre, amelyekben a gyermekek felülhetnek azokra az életnagyságú dinoszaurusz modellekre, amelyek – mint azt ünnepélyesen közlik velük – az emberekkel egyidőben éltek.

A legújabb közvélemény kutatások szerint Nagy Britannia sincs nagyon lemaradva mögöttük (helyesebb lenne úgy, hogy „előttük”?) Európa bizonyos országaival és az iszlám világ legnagyobb részével együtt.”

Nem tudom idehaza mi a helyzet. De negyven százalék itthon is új oktatási törvényre szavazott. Lehet, hogy nem vagyunk Európa bizonyos országa? Reménykedem. Bizonytalan országa vagyunk. Hehe.

(*Erdély Miklós: Törvény-véletlen-Möbiusz)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük