Újraeredés

Mámmeg Egyiptomból származunk. “A magyar elnevezés az „íme agy a úr” rövidítésből származik, egy tudós népről van szó, mely utóbb a Kaukázus környékén élt.”

Minek előtte kus volt. Nem neki, a nép. Amikor még Egyiptom Szudán volt, vagy az is. Nem érdekes. Hogy tudós volt a nép, nem kétséges, tudományát árkusokra rótta acélkemény ankussal. Ami azt illeti, az egyiptomi eredetre magam is gondoltam szátyártörténeti kutatásaim során. Amikor is a szátyári népszokások számbavétele során az ereszd el a hajamat és hejretyutyutyu népszokás összfüggéseit próbáltam elemezni.

És jutottam a hejehujához. A Huja nevet pedig ismeri a történettudomány, magasrangú hivatalnok volt volt az ókori Egyiptomban. Kirájnéje is volt netije, úgy hívták, hogy Tije. Tijéről pedig tudjuk, hogy anyja Tuja volt apja pedig az ázsiai ősöktől származó Juja.

Jujáról nem tudunk többet, egyes források szerint abból a Baja dinasztiából származik, amelyiknek meggyűlt a baja, a kaya néppel és menekülnök kellett. Hujáról nem derült ki eleddig, hogy a kus népből származott volna, de gyanítható, hogy így volt. Már ha Huja az ősi Baja nemzetségből származik.

Baja neje Buja volt, (és a nép afféle pásztornép volt amék “belefuja buját a birka börébe”) a Baja név pedig máig fenáll a magyar történetben, kézenfekvő, hogy akkor Huja is magyarnak számít, csak Egyiptomban nevezték népét kusnak.

A magyar elnevezés levezetése is megerősíthető. Valójában az „íme agy a úr” kifejezés szórendje pontatlan. A kifejezés “íme a gyaur”, és jól tudjuk, hogy mily gyakran használták Allah hívei a “gyaur kutya” kifejezést, tudós népünkkel szemben, amikor százötvenévnyi megvetésüket próbálták próbálták tömören kifejezni.

Kaukázus környéki előfordulásunkat is napjaink újraéledő ősiségtudata bizonyítja. A kaukázus elnevezés a gyűjtögetés idejéből származik, az ínség kázusából. Egyre több hazánkfi és hazalány gyakorolja a kukázás már-már elfeledett népszokását.

Igaz, vizsgáltam én

isten

keleti (japán) eredetet is. Legutóbb pl. érdekes párbeszéd tanúja voltam a Cornyadus egyetemen. Két láthatóan távolkeleti fiatalember ismerte fel fel kitörő örömmel egymást és váltott pár szót egymással.

– “Haj, Long! Abuza!”

– Jomag! Lehu’za!

– Lá, s’unkhoz’á mind n’ájan?

– Ránkvár azél…” és így tovább, de azután eltávolodtak. Esküszöm, minden szót értettem.

You can leave a response, or trackback from your own site.

One Response to “Újraeredés”

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4