Államkenyér
Ünnep után, nem azért, hogy megint, de legalább van apropó.
Bélázgatunk erről-arról, azután uzsonna közben merül fel kérdés, Karinthy után szabadon…
Lehet-e olyan kenyeret sütni, ami másnapra nem morzsálódik, harmadnap nem fűrészpor jellegű, azután nem penészedik, és ha igen, akkor miért nem?
Agresszív kis multi: Kuss..nem lehet..!! Méanyádé nem? érdeklődnénk, de úgy is hiába.
-Gyere Béla süssünk egérkét. (Ez úgy működik, hogy mi kitálaljuk kitaláljuk, Rozi meg megsüti.
Hozom a lisztes zacskót. Nagyi titka BL55. Nem, nem a saját malmomban őrölök mutyiban, nem is BazsaLikom.
-BúzaLiszt – henceg Béla a nagy eszivel, pedig és is kibarkóbázhattam volna. Azután az ajánlás: “Azoknak akik szeretettel sütnek.”
Ajjaj, nekünk meg csak villanysütőnk van…
-Hívjuk át/fel a szomszéd Magdikát. A múltkor mikor ott voltam épp kapott egy e-mailt, “Küldök egy kis kóstolót, szeretettel: Sütő.” Elkérjük ennek a Sütőnek a címét, talán hezzánk is eljön…
-Ácsi! Minek is? Az egérkét nem kell sütni. Azaz kell, de bő olajban, mint a lángost..
-Akkó mennyünk mi Magdikához, tudom, hogy teccik neked. 
Viszünk egy adag előkelesztett cipó alapanyagot, amíg ti szeretitek egymást, én sütök egy bucit…
-Tod mit? Szeresse csak a Sütő. Csak össze ne fusson a férjivel, mert akkor hamar lesz buci…a képiből 
Vélemény, hozzászólás?