Amikor a csap(h)os közbeszól

Egy szép polémia tündöklése és bukása…avagy így érveltek ti.

BB”:-A zsákfaluból érkező, ès (vessző nem kell) a rózsadombi fiú is birtokolja az ősi magyar alaperkölcs, és viselkedési norma alapjait. Bizton tudja mit szabad, mit nem illik. A zsigereiben van.

EM-“Semmi” sincs a zsigerekben…talán a tanulás képessége..

BB”:-ha neked semmi nincs, elgondolkodtató. Hogy neveltek szüleid? Te hogy nevelted gyerekeidet? Valami nagyon fals.

EM”-Nem érted ugye? Csekély kivétellel egyformának születünk. Minden ami azután jön, az tanulási folyamat. Olyan meg nincs, hogy ilyen, olyan alaperkölcs. Természetesen van egy konszenzuson alapuló valami, ami az együttéléshez szükséges. Koronként és társadalmakként más és más. (Az ősi magyar különösen érdekelne…)

“BB:-írásod kissebbik (!kisebbik) részével értek egyet, a tanulás folyamatára gondolok. Az a valami, talán a kresztény (!keresztény) erkölcs, amit –1100 éve a magyarság magáénak vall, és etalon volt mindennapjainkban. Ha valami érdekel nézz utánna, (!utána) olvass, tanulj sosem késő. A történelmünket javaslom. Nem a kádári mozgalmi hazugságokat.

EM”-Tudod, olvasni egy dolog. Én értem is amit olvasok. …“hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a VEZÉR személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon…”(*

“BB:-a baj hogy be vagy oltva a balibsi (!bal-libsi) eszmével, és nem szabadúlsz (!szabadulsz) tőle. Az öndicséret pedig nagyon bűzlik. Támadni nektek nem szabad, a béka fenekére vittétek hazánkat. Nem én hanem ti írtatok, és mindjárt eldöntöttétek ki kicsoda, és hol a helye. Libsikéim a ti helyetek a trágyadombon, annak is az alján. A nép oda űzött benneteket. Nektek, ott a helyetek, ott is maradtok. Tapossátok a trutyit ahhoz értetek, nem az olvasáshoz. Libsikék a lemezetek karcos, akadozó, lejárt.”

(BB)Bunkó(vagy)Bugsy

(EM)Ellen’ Mondo

(* Anonymus

***

Jutik eszünkbe számtalan szebbnél szebb gondolat. Hülyesírni helyes-írni bár még nem annyira mint libsizni, de azért BB nem öndicsér azmá igaz. Így azután a a trágyaszagot nem lehet rákenni, bár eléggé mosdatlan, hacsak nem…izé…de nemá, mert még összetévesztenek minket is a deákné textiljével.

De az ősi magyar erkölcsről kérdező se egy angel, odaszúrt a vellával, csak finomabban diablo és egyből elárulta magát, hogy, de az ősi (magyar erkölcs) minket is kiborít olykor, mert nem tudjuk, hogy mely kor.

Jó, BB azért felsőbbrend felelőssége teljes tudatában, cseppet sem kioktatóan, közli, hogy 1100 év, de mér csak annyi, amikor.

Már csak azért  is, (ha mindjárt az ingemért is), mert magyar írásbeliség nem lévén maga az erkölcs szó legkorábbi írásos előfordulása az 1300-as évekre tehető, eléggé kacifántos formában de azért felismerhető. Eredete ismeretlen. (** Vagyis, a mi fogalmainkkal nem elég ősi, lévén az erkölcs a mindenkor aktuális kultúra része, és az időszámítás előtt is léteztek kultúrák. De ez csak libsi lárifári.

(** Magyar nyelv történet-etimológiai szótár

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük