Nap lopó

Honlapom alakítgatásával telnek a borús napok. Amikor süt a nap, mehetnék mocorog bennem, vagy inkább tehetnék. Amikor a Fenntartható fejlődés irkát másoltam át, ezt olvastam benne valahol – idézet Lénárd Sándortól.

“A munka eszköz, nem cél. Az európai hajlandó elhinni. A négerbe helyenként beleverték. A dél-amerikai csak nevet -ami munkával függ össze, csak fájdalmas lehet. A munka eredménye izzadtságszagú. A jó dolgok – a sült hal, az orchideák – illatosak.”

Vonnegut mostanában olvasott kis szösszenete jutott eszembe. Nagyjából arról szól, hogy egészen egyszerű hétköznapi dolgoktól is lehet boldogságérzetünk. Az író azt meséli el, milyen papírra vetni egy rövid kéziratot, majd – elküldendő “gépírásra” – lemenni a 48. utcára és a Második és Harmadik sugárút között venni egy borítékot az indiai újságostól, sorban állni, közben beszélgetni. Majd tovább a postára, újra sorban állni és beszélgetni, titokban szerelmes lenni a mindig csak derékon felül látható postás lányba, s ezt jól eltitkolni előle. Azután lezárni és felbélyegezni a borítékot, úgy hogy megnyaljuk ” az enyvezett részt – ez olyan szexi…”, bedobni a levelet a levélszekrénybe, azután hazamenni, és mindvégig baromian jól érezni magunk.

“Az e – közösségek semmit sem építenek. A végén csak ott áll az ember üres kézzel…Milyen csodálatos felkelni, kimenni és csinálni valamit! Avégből születünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhigyjék az ellenkezőjét !”

Ilyenkor télen az én szűkebb mozgásterem a szoba és a garázs közötti terület. Ma süt a nap, pár fok pluszban, lopok magamra egy kis ibolyántúlit. Valamit tehetnék is. Kihozom a kis “satupadot” és sebtiben összeberhelem a rég halogatott  cipőtartót. Azelőtt számítógépasztal volt…ukkel neki !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük