Lili

Lili cica az idén 84 éves. Éppen húsz évvel öregebb nálam. Még megérheti a századikat és ugyanilyen gyönyörű lesz, sehol egy ránc, egy ősz szál, vagy épp kopaszodás, meglottyadt bőr, melyből “kifogyott” az izom, májfolt, pigmenthiány, műfogsor, szemüveg meg ilyenek.

Valamelyik hajnalban fura kopogást hallottam. Lejöttem csendben. Lili talált valahol egy kis fa tojást és elmélyülten játszott, – hempergett vele és vadászott rá. Akárki is alkotta az embert, nagyon utálhatta. Hogy „ezt” tette vele. Az öregséget.

***

“Odaszaladtam hozzá, és megcsókoltam. Nem volt jó szaga, mert állapotából kifolyólag maga alá szart és pisilt. Erre még jobban megcsókoltam, mert nem akartam, hogy azt képzelje, hogy undorít.(…)

-Insallah- mondta Rosa mama. – Nemsokára meghalok.

-Insallah, Rosa mama.

-Örülök, hogy meghalok, Mommo.

-Mindnyájan együtt örülünk magával, Rosa mama. Csak barátai vannak itten. Mindenki jót akar magának.

-De nem szabad hagyni, hogy elvigyenek a kórházba, Mommo. Semmi szín alatt nem szabad.

-Nyugodt lehet, Rosa mama.

-A kórházban erőnek erejével életben tartanak, Mommo. Törvényeik vannak rá.(…)

-Amíg engem lát, túrót a kórháznak, Rosa mama.

Majdhogynem mosolygott. Köztünk szólva, mikor mosolygott, hát nem szépült meg tőle, sőt,… Főleg a haj hiányzik róla. Még mindig harminckét szál haja volt, pont mint legutoljára.(…) De Rosa mama egyre csak romlott, és el se tudom mondani, milyen igazságtalanság, mikor valaki csak azért él, mert szenved.” (*

(* Émile Ajar: Előttem az élet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük