Trianon

Te nem szereted a Himnuszt? – kérdi [fásy ádám] Varnus Xavértől az origo vendégszobában. “

“- Ez nem szeretet kérdése. Hozzánőttem, hiszen magyar vagyok. Azon viszont mélyen elgondolkodom, hogy nincs a világon még egy nemzet, amely ilyen kéjesen ülne tort a saját elbukott forradalmai és elvesztett csatái fölött. Az utolsó győztes csatánk Mátyás bécsújhelyi küzdelme volt, és meglepő, hogy ennek egyetlen nemzeti emléknapja nincs. Sokat gondolkodom azon is, hogy vajon a Himnusz tesz minket ilyenné, vagy ebből a nemzetből nem is szakadhatna ki másfajta nemzeti imádság.”

S. Michael, egy hosszú autóút során a sofőr fejtegetéseit hallgatta arról, hogy a zsidóknak nagyon fontos lenne, hogy minden arabot megöljenek. S. hallgatta, hallgatta azután ahelyett, hogy orrba vágta volna, azt kérdezte, hogy na, és hogyan, ki ölje meg az arabokat?

-Hát mi, izraeli zsidók! – hangzott a válasz, de S. tovább erősködött: – mégis, ki legyen a végrehajtó? A rendőrség, a tűzoltók, vagy a katonaság, esetleg az orvosok, mégis ki? – Hát, fel kéne osztani a feladatot…és mindnyájunknak kellene ölni…

– Mégis, hogyan menne ez? Mondjuk mindenkinek kijelölnek egy háztömböt, azután bekopogunk az ajtókon és megkérdezzük: asszonyom, uram ön arab? – és ha igen a válasz, durr, lelőjük. Miután végeztünk a háztömbbel és mennénk haza dolgajólvégzetten meghalljuk, hogy sír egy gyerek valahol,  és amikor visszamegyünk legutóbbi gyilkolászásunk helyén találjuk és életben hagytuk. Mit teszünk? (*

Érdemes volna elgondolkodni a válaszon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük