Birka

“Hello! Sajnos kis hazánkban a politika arrol szol,hogy ki tud a másikra több sarat ráhuzni.Politika ma korupciorol,eu-pénzek elsibolástol hangos Azt tudom,hogy kire ne szavazzak ,de azt nem tudom ,hogy kire!!! A két hatalommániás harcába sajnos az ország döglik bele nincs nap,hogy ne lenne ár emelés.ENNYIRE BIRKA NÉP A MAGYAR,MEDDIG TÜRÜNK MÉG!!! (fórum-hozzászólás a délmagyar.hu-ról

A perugiai esküdtszék pénteken felmentette Giulio Andreotti volt olasz miniszterelnököt és mindazokat, akik vele együtt ültek a vádlottak padján a Mino Pecorelli újságíró húsz évvel ezelőtti meggyilkolásával kapcsolatos perben. Itália nyolcvanéves örökös szenátorát, aki hét alkalommal töltötte be a miniszterelnöki posztot, nem kevesebbel vádolták, mint azzal, hogy ő adott utasítást Mino Pecorelli meggyilkolására.

Ki szavazott Andreottira – teszi fel a költői? kérdést Umberto Eco.

Ki más, mint az olasz választópolgárok. Azok a választópolgárok akiknek “legalább 95%-a fel van háborodva és tolvajt kiált, ha az utcán szembe jön vele egy képviselő.” Miért nem ezelőtt húsz-negyven évvel ezelőtt háborodott fel, nyomul a következő kérdés.

Azért, “mert az ország nagy része nem bánta a dolgot…negyven éven át olyan pártokra szavaztak, amelyekre ma kígyót-békát kiabálnak. Hogy miért volt így, leírható a M. Foucault féle hatalomdinamikával; “nem valamiféle maffiaközpont zsákmányolta ki az országot, a dolgok állásából így vagy úgy, de valamiképpen mindenki hasznot húzott. (…) Tudták az olaszok, kitől és mennyiért lehet szívességet kérni és kapni, hogyan úszhatnak meg egy bírságot, hogyan szerezhetnek ajánlólevél segítségével valami nem túl megerőltető, jó kis állást, hogyan kaphatnak meg egy-egy megbízást mindenféle nyűgös pályázatok nélkül…szóval elvoltak ők, és így azután fintorogva bár, de leadták szavazatukat.”

Andreottit ugyan felmentette a bíróság a gyilkosság vádja alól, ám a maffiával együttműködő pártok és politikusok hosszú sora már 1993.-ban megbukott. “Az 1993-as referendumon a polgárok egyértelműen megvonták bizalmukat a hagyományos pártoktól. Az a konszenzus, amit addig jórészt a közpénz átgondolatlan osztogatása, és bizonyos ideológiai ráhatás biztosított, most olvadni, sőt eltűnni látszott. A népszavazáson ugyanis a választók (82,7%-os elutasító szavazataránnyal) egyértelműen kinyilvánították véleményüket a korrupt „partitokráciáról”, a pártok addigi túlhatalmáról, valamint az arányos szavazási rendszerről. Ezeket hatalmas többséggel elutasították: 90%-os igent mondtak a pártok új típusú, átlátható finanszírozására. A szavazás során 29 millió olasz állampolgár fejezte ki akaratát az I. Olasz Köztársaság politikai-intézményi rendszerének és struktúrájának radikális megújítása érdekében.” (Szabó Tibor)

Hát, nagyjából itt tartunk, és “csak” húsz évet pocsékoltunk el. Már amennyiben vége van. Mert az olasz forgatókönyvben Berlusconi következik (negyedszer!), és nem nehéz behelyettesíteni őt Orbán Viktorral. És a nép majd őt is megszavazza.

Éljen az olasz-magyar birkabarátság, egy a trikolor.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük