Nyelvkultúra

Schmitt Pál azt mondta, hogy ő, nyelvünk tisztaságának megőrzését mindennél fontosabb kihívásnak tekinti. (Majd jól kihívja párbajtőrre mindazokat, akiknek ez nem tetszik.) Törekvése természetes és dícséretes összhangban van Szőcs Géza kultúrterületi összevető hasonló, ám más megközelítésű kórismével. Szőcs Géza racionálisan és egyszerűen arra kíváncsi, “hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai összevetés próbáját”.

A széleskörű sajtóvisszhangokból kiemelendő a Magyarok Virágszövetsége állásfoglalása. A szövetség üdvözli a a programot, bár aggódásának is hangot ad, a bánáti bazsarózsák további sorsa iránt. A nyelvtisztaság mellé áll teljes mellszélességgel a Fogorvosok és Nyelvtisztítók Országos Szövetsége. Amint közleményükben áll, már szlogenjük is van, “Kövesse a schmitti elvet, bazmeg után mosson nyelvet !” A népszerű internetes életmód magazin is címváltoztatáson gondolkodik, lehet, hogy nemsokára Nyelvet címmel újul meg.

Amennyiben pedig a Julianus program sikerrel jár, így egyszerre szabadulhatunk meg a bazmegtől és a halszagú lehelettől. Szkeptikusok ugyan felvetik, hogy „kíváncsi vagyok, hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai összevetés próbáját” kérdésre a téma valamennyi elismert kutatója mindig is tudta a pofonegyszerű választ: sehogy! A finnugor ugyanis nem genetikai rokonsági, hanem nyelvrokonsági elmélet, de akadékoskodók mindig is akadtak.

Egyes finn internetes oldalak megemlítik, hogy a finnek is bizakodva tekintenek Julianus barát újabb eljövetelére. Ők maguk is rühellik a fokhagyma-pálinka szagú rokonságot. Szélsőségesebb oldalak egyenesen odáig mennek, hogy inkább vállalják a rokonságot a grönlandi fókákkal, semmint a szürke magyar marhákkal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük