Siker

Az a megtiszteltetés ért, hogy szerény firkáim a kiemeltek közé kerültek az enteo oldalon. Ez egy picivel kevesebb mint a halhatatlanság, de én komolyan veszem.

Átfutva eddigi irkáimat arra a felismerésre jutottam, hogy ez így nem mehet tovább. Muszáj valami meghatározó minőséget művelnem a továbbiakban, hiszen a várható hatalmas közérdeklődés ezerfejű cézárja ahogyan felemelt, el is ejthet, márpedig nekem végem, ha helyzetem jottányit is eltér a nyugalmi állapottól, vagy az egyenesvonalú mozgástól.

A tőlem elvárható legegyszerűbb megoldást választottam. Halhatatlan professzorom Auto di Dacta ajánlólevelével beiratkoztam Umberto Eco harminc2pontos “Hogyan kell jól írni” c. kurzusára.

Kedves fórumtársam intelmeit megfogadva, “mindig a végével kezdem, ott a lényeg…” – vagy valami ilyesmi, de legelébb is a harmincadik pont ajánlását fogom megfogadni.

Így hangzik: “Ne hódolj az archaizmusoknak, hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différence nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.”

Szóval, ezentúl semmi fecsegés, de kevesebbet sem fogok mondani, annál mint amennyi, mert a mondat akkor kerek, ha.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4