Turbolya

Ráférne egy festés a konyhára. Végül is, csak elhatározás kérdése. Iparosról szó se lehet. Mindig máskor ér rá, mint az elhatározás. Meg különben is, festettem már életemben. A festés csapatmunka. Beveszem az asszonyt is.

Először is, hát festékért megyen…sárga már volt, most legyen … környezettudatos zöldfalas beruházás. Turbolya.

Két és fél literes kiszerelésben, konyhakészen. A konyha 35 m2 plafonnal együtt, az is turbolya, mert nincs egy egyenes, meg derékszög se, így nem látszik. 1 liter 10 négyzetméter, egyszerre takar, – akkor 2.5 liter 25 négyzetméter, de én hosszú kivitelezői pályám tapasztalataiból tudom, hogy sose igaz az előirat, veszünk 5 litert, az ötven négyzetméter.

Délután összerámolunk, reggel nekiállunk, fél tizenegykor már el is megyünk…még egy doboz turbolyáért.

Ba’.meg! Gyorsan szárad, szerszámokat el kell mosni. Vagy húsz liter vízzel sikerül is, még így is kissé turbolyásak a teddyk. Szerencsénk van, még van az üzletben. Hát akkor gyorsan befejezni az előzőt, és rá újra az egészre, mert különben foltos lesz.

Azután újra szerszám és edény és egyéb mosás, nagyjából hatvan liter tiszta iható édes-klóros csapvízzel.

A tévében kisfilm dogonföldről. Emberünk lépcsőket farag a szikkadt agyagban. Lefelé, mint egy tetőnélküli pincelépcső, de a semmi közepén. Hónapok óta ássa. Négy-öt méter mélyen azután még ás egy kerekded mélyedést és boldogan szemléli a sárgásvörös pocsolyát. Alighanem a falu egyik leggazdagabb embere lesz, kétszer annyi hagymát tud majd termelni. Amiért kétszer annyi kölest kap. Nem plazmatévét.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4