Emút8év

Fenti címmel elkezdtem írni egy összefoglaló félét, kirándulván egyúttal kicsit a WordPress blog világába is.

Azon apropóból, hogy az elhíresült szlogen időtartama nagyjából egybeesik nyilvános írásbeliségem kezdeteivel, legalább is blog formátumban. De nem olyan egyszerű ez.

 

Minduntalan eszembe ötlik Vonnegut intelme: És Lót feleségének, persze, megmondták, hogy ne tekintsen hátra, oda, ahol azok az emberek éltek, ahol az otthonaik voltak. De ő mégis hátratekintett, és én szeretem őt azért, mert olyan emberi volt.

 

“Az embereknek nem volna szabad hátratekinteniök.” De az emberek már csak ilyenek. Nem tudom, eszükbe jut-e olykor-olykor, azzal, hogy “feltalálták” az időt, de legalább is annak mérését, gyakorlatilag kizárták magukat a jelenből. Minél pontosabban számoljuk az időt, annál kevesebb jut a jelenre, hiszen a még meg nem történt következő perc már a jövő. Ahogyan Blaise Pascal oly bölcsen ráérzett : “A múlt és jelen csupán eszközünk; célunk csakis a jövendő. Így tehát sohasem élünk, hanem csak remélünk élni.”

 

 

Írásos közéletiségem a harmadik magyar köztársaság kikiáltás okozta Eufória lassú lebomlásának köszönhető. A magam kis világképe szerint akkor tíz évre taksáltam a konszolidációt. De öt év sem telik el, és az utcán találjuk magunkat. Azért még mindig szabadság érzetünk van, eddig is dolgoznunk kellett, és ellentétben a szelektív memóriák irányította kövélekedéssel nagyon-nagyon sokunknak napi 480 percet.

 

A magyarorszag.hu fórumán kezdem. A hozzászólások némelyike kisebb (nagyobb) cikknek is elmegy. A Freestart oldal következik, itt már kezdetleges  blog formátum is előállítható. A Freestart megszűnése után a Netlog időszaka következik, de…

 

Kezdenek elszabadulni a trollok. “A troll alapvetően félelmetes, misztikus teremtmény, aki gonosz, ronda, agresszív és a tetejében még hülye is.” A mieink nélkülöznek minden misztikusságot. Amolyan kultúrtrollok, akár névvel is, “minden portálnak megvannak az emblematikus vitaemberei, akik imádnak a szitkokban lubickolni, hergelni, provokálni, okoskodni és személyeskedni.” Ha meg még hülyék is, az katasztrófa. A moderáció csak olaj a tűzre, azonnal diszkriminációról kiabálnak. Legjobb lenne agyonhallgatni őket, de népes fórumon valaki mindig szóba áll velük. És az sem megoldás,hagyni, hogy ők uralják az oldalt. Elunom.

 

Elkezdem a saját oldalamat építeni. Megy egy darabig, az atw ingyenes oldalon. Lassan kinövöm terjedelemben is, de főleg a korlátok zavarnak. Mire úgy-ahogy beletanulok a tartalomkezelés rejtelmeibe, lehet kezdeni előlről, nagyon gyorsan fejlesztik a hozzáértők.

 

Közben az IDE fórumán leginkább a magam számára végiggondolom a történéseket. Írásban könnyebb. A Rendszerváltás alulnézetemben írásban, elsősorban a magam számára próbáltam értelmezni az odáig történéseket. Valahonnan onnantól, hogy El Niño Victoro hazazavarta az oroszokat.

 

Eleddigre (2007) többek számára már világossá vált a sötétség. “A harmadik út a harmadik világba vezet” – vélte Laar, mit sem tudva arról, hogy a A III. Köztársaság kikiáltásával Magyarország szakított a szocialista berendezkedéssel és új útra lépett – írtam. A sötétségbe bele.

 

Lehet, hogy van aki nem látott még sajtótájékoztatót? Ha valaki mégsem, nézzen meg legalább egyet. Pár riporter, néhány mikrofon, helyszin az illetékes sajtószoba pulpitussal, ügyeletes böffentővel de akár utcán, parkban, téren, mindegy, csak világos legyen. Azután sokszorosítanak.

 

A média ezt nevezi híradásnak, (plusz tűz, víz, baleset, gyilkosság..) tájékoztatásnak. Írtam már erről, nem ismételném az ottaniakat. De mindig van mit hozzátenni.

 

“Szabadidőnkben mutathatunk egy kicsi irányt, alkothatunk egy szolidabb jövőképet,  de amikor elhisszük, hogy ezzel letudtunk mindent, ha már ebbe is bele tudunk fáradni, ha büszkék vagyunk arra, hogy kitaláltunk egy jó hasonlatot az Orbán-rendszerre, amit negyvenhárman lájkoltak, akkor végünk van. És most éppen végünk van.” ( Vincent

 

(* Nem mi találtuk ki, csak hamarébb..

 

Eleddig volt paradigmánk alapja talán az lehetne, hogy ezek(* nem rendes emberek. Ami, ugye, meglehetősen laza szerkezet.

 

Ráadásul kizárólagosan intuícióra épül. Maga az intuíció meglehetősen felületes, mondhatni pofára megy. Az egyik arogán gyerekről mondhatnánk, a szeme sem áll jól, ami pedig tényleg felületességre vall, mert az orra sem. Ettől persze még lehet rendes ember, ismerünk ilyeneket, ha nem is azonnal a politika világából. De szereplései okán azután emberbaráti érzéseink kerekednek felül, szeretnénk, ha lehetőségünk lenne szegény gyerek ábrázatát egyenesbe hozni. Egy szeneslapáttal.

 

Az ifjan (egyesek szerint) Trockijra hajazó, de később nekem inkább másra rémlő „Zsidesz unios arca” is egyszerű megjelenésével váltotta ki belőlünk a megmagyarázhatatlan ellenszenvet. És sorolhatnánk, de nem érdemes, mert mint említettük, a dolog abszolút személyes, nem tehetünk róla.

 

Ami a kis sértettet illeti, más a helyzet. Visszatetszésünk lassabban alakult ki és elsődlegesen nem külső alaki jegyek alapján, inkább az azokra épült viselkedési, megnyilvánulási nüánszok okán. Az azóta eltelt időben róla könyvtárnyi irodalom képződött, de néhány kézen-közön megjelent sommázás vagy kivonat kivételével nem olvastunk el, egyet sem, se pro, se kontra, így őrizvén meg tisztán borúlátásunkat.
Kiemelt játékosaink mindössze reprezentálják a felhozatalt. Az utáltpótlásról utánpótlásról nem is beszélve. A másikakról most nem szólnánk, ők csak később lettek azok.  Ők is megérik a pénzüket, csak más címletben.

 

Mi még őszinte ember voltunk, nem káromkodtunk, hitványkodtunk, hagytuk a politikát másra, pozdorját hordtunk a padlásra – építő jelleggel – amikor a gengszter..izé.. rendszerváltás lecsapott. Megírtuk másutt. És amikor eljött a fiúk ideje, majdnem rájuk szavaztunk.

 

Valami visszatartott. Előszőr 2005 őszén fogalmaztuk meg. És most, közel tíz év után, következhetne az, hogy megérzéseinket ezek  nem csak beteljesítették, de rémületesen túl is. De nem következik, valami mást akartunk kihozni ebből.

 

Valami olyasmit, hogy attól, hogy ezek nem rendes emberek még nem kellene rossz kedvünk legyen. Nem is lenne, ha megtehetnénk, hogy lecarjuk ezeket. Amúgy virtualice, ha már élesben nem lehet. De nem lehet nem beléjük botlani úton, útszélen, útfélen.

 

“Szinte mindennap szó esik Orbán Viktorról a hírekben. Ez természetes, mert (…) az országnak Orbán Viktor a legfontosabb.” – olvastuk Kareszkát a minap, két éve. És így lesz a lecarásból becarás. Mert ez a szomorú valóság, ha nem is országilag, de a média egésze számára.

 

Addig még rendben lenne, ha csak a nagy O’ bugyraiból napi szinten feltörő szellen.. szösszeneteket, böffeneteket majszolnák kéjesen, ha nincs napi, van tegnapi, de nem, az egész holdudvar ontja reánk kübli.. keblének mennyei mantráját. Amire azután éhesen veti magát az ellenzéki falka.

One Response to Emút8év

  1. […] mondom meg, honnét az idézet. Merthogy azt mondtuk nemrég, hogy ebből nekünk annyira elegünk van, […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük