Elvilág

“Néhány évvel ezelőtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek.”

Fogott neki komolyan aggódni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Ezzel az elvilágosidás…felvilágisod…várjá má’…evilágo…na jó, szóval evvel nekünk is akadnak problémáink. Három konyak után. Sörrel lekisérve. Mert az elvi lángosivást mi se tartjuk kivitelezhetőnek, sületlenül még csak le lehetne gyömöszölni valahogy, sörrel hígítva, de ki a fene akar idő előtt okádni..?!

Ezekkel mindig is baj volt. Klerikalice. Már a felvilágosodás is csípte az orcájukat, de sikerült a pírt fejtetőre terelni. Minek kéne fel világosodni, a világosság eredendően fel van kitalálva, arról senki se tehet, hogy ez a hülye bolygó forog, mint az apát szeme a misebortól. Most meg itt ez az elvilágosodás. “Új szelek nyögetik az õs, magyar fákat,” táltosok mormolják az ordas imákat…Vagy lesz csoda mingyárt, ami beválik, ” Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,”…

Itt az ideje, hogy elmagyarázzuk ennek az elbitangolt népségnek, egyszerűen, nem használva olyan bonyolult fogalmakat mint hedonizmus, szinkretizmus, relativizmus diktatúrra, meg ilyenek. Nem. Mondjuk ki világosan: „csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az Egyház élő hitével összhangban hiszünk.”

Nnnaa. Liberalizmusba butult elménk számára kissé nehéz az élő hit elképzelése. LSD nélkül. Pedig, enélkül katolikusságunknak annyi. Nem jöhetünk többé az álszent dumával – “vallásos vagyok a magam módján” – a magunkfajtának nem lehet maga módja. Egyazászló.

Én szerencsés vagyok. Az én hitem a zan. Egyszerű hit. Mint a jin és jang. Van jó zan és van rossz zan. A kettőt egymástól csak az elfogyasztott alkohol mennyisége különbözteti meg.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4