Betegnek lenni vagy nemlenni

Ülünk vagy húszan a háziorvosnál. Nagyjából a fele csak gyógyszert jön íratni. Irénke begyűjti a taj-kártyákat meg a cédulákat, ki milyen gyógyszert kér, beviszi, s egyúttal bemegy egy vizsgálni való ügyfél is. Várunk.

Irénke előkeresi a gépből a a bentlévő ügyfelet, szerencsénk van, már járt itt. S, amíg a doktornő vele foglalkozik, Irénke sorra kikeresi a recepteseket, kezdi előkészíteni a felírandókat. Közben ellátják a vizsgálandót is kellő mennyiségű papírossal, és amíg kicihelődik és be a másik, a doktornő átnéz pár receptet, hogy rendben vannak-e, nagyjából gyorsan megy, új panasz nincs, ismeri a betegeit. Buksi bácsi három hónapi adagot kér, ez persze szabálytalan. Persze csak akkor, ha Buksi bácsi azonnal kiváltja a három hónapi adagot. De Buksi bácsi, akárcsak a többiek, tudják mi a dörgés. Irénke előkerül és útjára enged pár receptest, nem nagyon fogyunk, jönnek újabbak.

Buksi bácsi is elköszön, indul a szomszédos patikába. Éppen bemennék, de közben Buksi bácsi újra előkerül és azt mondja, hogy jaj, a gyógyszer drágább lett, ezt ő nem tudja kiváltani. Akkor most nekünk az a teendőnk – mondja a doktornéni -, hogy keresünk egy azonos hatóanyagú, de olcsóbb gyógyszert, ezt akarja Buksi bácsi? Igen, mondja Buksi bácsi, aki még nem annyira bácsi, hogy ne tudjon elmenni a Kossuth térre árpádsávost lengetni.

Irén a gépbe be, gépből másfél méter szalag ki. Több ilyen is van. Buksi bácsi 25 mg-osat szed, az olcsóbbikból azonban csak öt mg-os van. Öt x öt az annyi meg annyi, ha meg annyi akkor még drágább lesz, ettől olcsóbb. Keressünk tovább. Végül akad valahol 12 mg-os verzió, 2×12 az 25, annyi baj legyen, viszont így Buksi bácsi megtakarít 500 Ft.-t, mínusz vizitdíj. Újabb receptnyomtatás, Buksi bácsi meg a slejfnivel el. Amikor jövök kifelé, Buksi bácsi áll az ajtóban. Ezt nem szeretem, adja vissza az előbbi slejfnit, mégis az eredetit kérem, mondja Irénkének.

Irénkére nézek, ő a doktornőre, az pedig számol magában, na nem miligrammokat – és ez így megy nap mint nap, mondják. Tíz óra körül jár az idő. Juci néni pedig aki azért jött be reggel, mert 185 volt a vérnyomása, de türelmesen vár a sorára, csendesen haldoklik.

Az én utam is a gyógyszertárba vezet. Míg sorra kerülök előkészítem az 1700 forintot, ennyibe szok kerülni a bogyóm. Oda is adom a recepttel, patikus meg válogat. Csak 900 forint, mondja.

Hihihi. Betegnek lenni tudni kell.

Buksi bácsival legutóbb az állatorvosnál találkoztam. Hozta a kis mikiegerét a kötelező eboltásra. Amíg várakoztunk, előadta szokásos magánszámát a szemét komcsikról, meg a vizitdíjról stb. Azután bement, majd pár perc múlva kijött a játékkutyával. – Na ez is megvolt Buksimuksi, mehetünk…Oltás + féreghajtó 7800.- “szó nélkül” kipengetve. Évi vizitdíj 6000.- Komcsizva.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4