Guinea

Az Új-Guinea partjait elérő felfedezők egészen 1930-ig lakatlannak vélték a felföldek belsejét, az őserdős, meredek barátságtalan domborzati viszonyok miatt. Ám a repülőgépekről lenézve  egy hétezer éves tradíciókkal rendelkező kultúra és művelői váltak láthatóvá.

Az ottani emberek, ha épp nem erdőgazdálkodtak, takaros kerteket műveltek a völgyekben a teraszos lejtőkön, banánt, tarót, jamgyökeret és cukornádat nemesítettek, csak úgy maguktól tradicionálva.

Hamarosan megjelentek az európaiak.  A derék farmerek nekiálltak elmagyarázni ezeknek a vadaknak, hogy évezredek óta élénk tévedésben vannak, teraszaik és vízelvezető csatornáik kialakítását illetően, és hogyan is kell ezeket rendesen megcsinálni. Az eredmény nem is maradt el, a következő nagy esőzésnél egy földcsuszamlás egész termőföldjüket a folyóba sodorta. Ezek után érthető, miért igyekeztek az ottaniak minél “bensőségesebb” kapcsolatot kialakítani a jövevényekkel…

Sétálgat a fiával egy kannibál. Egyszer csak meglátják, hogy egy gyönyörű nő hever a homokban. – Papa – kiáltja a gyerek – van egy ötletem ! Fogjuk meg, vigyük haza és együk meg ! – Fiam, nekem is van egy ötletem. Fogjuk meg, vigyük haza és együk meg anyádat !

Csak vicceltem.

Ez persze már jó régen történt. Az azóta eltelt közel nyolcvan  év alatt a felföldiek és a civilizáció jobban megismerték egymást. A civilizáció megtudta, hogy életben lehet maradni 46000 évig szinestévé és benzin nélkül, a felföldiek pedig megtudták, hogy a civilizáltak mindent jobban tudnak. Legjobban azonban civilizálni. Így azután ma már két Felföld is van és mindkettőnek saját zászlaja. És persze sok zászlónak is egy közigazgatás a vége.

Nem lehetett egyszerű dolga a központi kormányzatnak. A felföldeken 1930–ig ismeretlen fogalom maradt bármiféle politikainak nevezhető szerveződés. A falut egy nem öröklődő tisztségű un. „nagyember” (nem vezette!) képviselte. Minden jelentős döntés a „falugyűlésen” minden „polgár” részletes ki(meg) beszélése után születik, a közösségre a továbbiakban kötelező érvénnyel. A „nagyember” semmiféle anyagi vagy más előjogokkal nem rendelkezik csak személyiségük teszi őket alkalmassá. Másutt öröklődő tisztségű klánvezetők „irányítanak”, de ők is ugyanolyan kétkezi munkásai a közösségnek mint bármely közember, szintén alkalmasságukból származó tekintélyük biztosít számukra valamiféle rangot.

Namármost eljött a kormány, hogy ezt vagy azt bevezessen, Mentek a nagyemberhez. Az meg, ahogy ősidőktől megszokták, összehívta a falut,és meghányták-vetették. hogy jó ez nekik, avagy rossz.

Ez a “szintársulat” fennállása során túlélte a vulkánokat, jégkorszakot, dinókat, saját kisérletei tanulságaiból modern agrikultúrát tanult és folytatott, ismerte és alkalmazta születésszabályozást és a népesség- ökológia összefüggését egyetlen doktori disszertáció megírása nélkül, (ha már itt tartunk az írás nélkül egyáltalán !) egy politikailag (már ha lehet politikáról beszélni) alulról szerveződő társadalomban. És egyszer csak egyik napról a másikba a kapitalizmusban sőt mára a második modernitásban találta magát. A társadalmasulás három nagy forrradalmából kihagyta a középsőt (letelepedés – ipari forradalom – elektronika kora) de úgy tűnik elég néhány generáció, hogy faszerszámos \”emberevőből\” szállodatulajdonossá alakuljon. Gondolom, mára már azt is tudja, hogyan készül a fehérember.

Ám ha ez így van, önkéntelenül is motoszkál a kérdés, hogy ugyanez visszafelé is igaz lehet, és Mr. Hilton és társaik adott körülmények hatására néhány generáció múltán akár “emberevők” is lehetnek, illetve, hogy akár most is azok- civilizáltan.

Nemrég függetlenné vált kis hazánk politikai elitjének gyalázatos viselkedése egyre többünkben váltja ki az igazi demokrácia, illetve egy felföldi alulról szervezett önigazgatás igényét. Nem fog menni. A felföldi modell nem ezt a tanulságot tartalmazza.

Az igazi demokratikushoz közelítő modell csak külső behatásoktól mentes, elszigetelt, átlátható méretű közösségek esetében működik. Akkor sem minden esetben. A Húsvét szigetekre érkező vikingek vitték a saját kultúrájukat, vallásukat és tapasztalataikat. Az előrelátás képessége nélkül. És kivágták az összes fát. A grönlandiaknak eszük ágában sem volt alkalmazkodni az eszkimó életmódhoz. A tanulásra képtelen kultúrák rendre kihaltak.

Magyarország nem egy elszigetelt hely. Soha nem is volt az. Természeti adottságai kedvezőek, de nem korlátlanok. Élőhely bizonyos létszámú népesség számára.

Abban a bizonyos tekintetben hasonlít a felföldekre, hogy népe majdnem úgy csöppent a második modernitásba, mint a felföldiek a harmincas évek ipari forradalmába, szerencsére nem minden előzmény nélkül, de az alapvető tanulságok megértése hiányával. A mai konzervatív ellenállás olyan bukott berendezkedések nosztalgiájától hangos amelyek minden szempontból rég túlhaladottak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük