Hazai (tor)turizmus

Te, Béla menjünk fürödni. Most az Álommester valóra váltja álmaink, harmadárért befürdet bennünket az élménybe, ahol talán megláthatjuk a Velness-i szörnyet is. Potom 1400 pénz.

 -Minek? Itt a kád, bármikor…

-Na persze. Kezedben a vízórával, ötven liter per alkalom a kádban mint Iluska. „Kiláccik a vízből két szép térdecskéje”…mert csak 150-es fért be…Itten viszont gyógyúszni is lehet…

-Majd kigyógyúsz belőle…menj nékülem.

-Még nem mondtam el mindent. Azt mondja: ebédre a vendégünk…

-Ez minden étteremben így van. A vendég megebédel, azután fizet..

-Nem, nem…ez benne van az árban.

-Na, ez az…A vízben még csak ellennék, de az árban, az már ciki..

-Ne már…Kényelmes autóbusz, értékes ajándék jár mindenkinek. Uraknak professzionális talpbetét, hölgyeknek 500 ml lóbalzsam +angyalka baba..

-Mííí? Lóbalzsam?

-Ja. Pferdebalsam, angyalkákkal.

-Nem pferdehajlamúak ezek?…Hmmm…  Voltunk már effélén. Egy busznyi parlamenti többséget meghaladó vénasszony. A termékbemutató elől nincs menekvés. Már odafelé is azt akarják, hogy danoljunk. Józanul. Azután meg visszafelé ha megkapják a lóbalzsamot és még angyalkának is képzelik magukat hazafelé lesz nyihogás, nyerítés…neked meg ott a talpbetét..

-Mondasz valamit…hova tetted a vízórát?

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4