Világvége

Holnap lesz a világvége, adja hírül a Heti Válasz, tegnap, persze a Blikkre hivatkozik, hogy mentse a bőrét. Meg, hogy időben szólt, aki mást választ, vessen magára.

De én komolyan veszem az ilyesmit. Meg is beszéltem a Bélával, keltsen fel éjfélkor, ott akarok lenni az első perctől fogva. Persze elaludt, szokás szerint, puszta véletlen, hogy magamtól is felébredtem fél kettőkor, mert valami nyavalyás macska leverte a muskátlis cserepet a teraszon. Bakker. Mi mindenről maradhattam le.

A világvégét egy modernkori katolikus próféta, bizonyos Harold Camping ígérte mára, aki rádióhálózata révén napi kapcsolatban áll az Univerzummal. Bár a moden kor és katolikus prófécia számomra egymást kizáró fogalmak, valaminek lenni kell a dologban. Pár órát tévedhetett, na és? Legalább nem hablatyolt lelki bugyrokról, meg arról, hogy a jövő elkezdődött, megmondta a mikort.

Fél nyolc felé Béla is előkerült, nekifogtunk az utolsó reggelinek, eltűnődve, hogy ez a világvége is úgy kezdődik, ahogy a többi, kávé piritóssal. De amikor a Béla azt kérdezte, hogy akkor most “befejezzük a tegnapi betonozást?” akkor kicsit megdöccent bennem valami, hogy kurva egy világ az amiben egyesek számára a betonozásnak sosincs vége.

Fejezzük be, mondtam Bélának. Mégse legyen befejezetlenül vége a világnak, hátha pont ez a két négyzetméter hibádzik az örökkévalóságból.

Amíg Rozi főzi az utolsó ebédet, biztatásul belelapozok Sagan démonjaiba. A jó öreg szkeptikus Karl…csak kételkedne, ahogy szokta. Olvassatok Butlert, mondaná:

„A hiszékeny elme …abban leli legnagyobb örömét, ha hihetetlen dolgokban hisz. Annál könnyebben hiszi el őket, minél hihetetlenebbek; de nem kelti fel érdeklődését az, ami egyszerűen hozzáférhető, mert az ilyenben akárki hihet.”

Megrendült a hitünk, Béla. Holnap eladom a betonkeverőt.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4