Átok

“Egy ezerhétszáz éve élt antiochiai zöldségárust átkozott el ismeretlen „jóakarója” …ez az első eset, amikor egy zöldségárust sújtanak átokkal. Az átoktáblák „kedvezményezettei” többnyire királyok és helytartók voltak, ám egyszerű zöldségárus soha.”

Mindig megdöbbentenek az efféle híradások. Nem annyira a tartalmukkal, mint inkább a kutatók tájékozatlansága miatt. Sose járnak ezek egy kis pesti piacon? Sose. Mármost belátom, nem is lenne egyszerű dolguk. Ugyanis errefelé az átkozás a fordított írásbeliség szerint működik.

Elmagyarázom. Egyszerű piac a miénk. Kacattal némileg térhatárolt egyszerű deszka standokkal. Arra ömlesztve a lédig, a gyönyörű, kívánatosabbja a vevő, a kicsit nyomottabb, rohadtabb az eladó oldalán. És a deszkába beleszúrva a krétával feliratozott átoktábla.

Egy jellemző felirat: “mézédes, magnélküli – nem kamu”. Na, ez láccik elsőre is, eléddig kamu nevű mézédessel nem találkoztunk. Azonban, ez eddig egyátalán nem meríti ki az átkozás tényállását. A valódi cselekmény akkor következik be, amikor a háziasszony hazacipeli és megkóstolja a mézédes magnélkülit. Arra is rájött, hogy nem kamu, mert már meg tudja különböztetni a mandarint a dinnyétől. Most azt is megtudja, se nem mézédes, igaz, magnélküli, helyette azonban száraz rost – na, innen indul az átkozási folyamat.

Ezért nem hiszek én az ezotériában. Még sohasem láttam zöldségest szárazra aszott, fogatlan pofával arra panaszkodni, hogy retikült lóbáló miniszoknyás anyukája folyton visszautasítja szexuális érdeklődését.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4