Hogyan legyünk simán sámán

“A sámánizmus gyökerei a 100.000 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza…Gyökerei azon szibériai törzsekhez nyúlnak vissza, melyeket a magyarral nyelvrokonoknak tartanak. A magyar nép hitvilága, vallási rendszere a keresztyénség átvétele előtt a sámánizmus volt.” Választékos fogalmazás, megérinti az embert…Százezer év, az már nem semmi!

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tunguz pusztaságon:
Ős sámánok képe úgy lobog fel nékem.
Majd tízxtízezer ember-öltő régiségben…

…de lehet, hogy rosszul emléxem.

Rémlik, mintha látnám (Sámán) termetes növését, de lehet, hogy csak felmászott egy termeszdombra, vagy én voltam még kicsi amolyan homo pisapiens…Már nem emléxem az ősi varázsigékre, miket Sámánunk transzában elkántált. De arra emlékszem, hogy a tűz körül népem szorgosan rótta a köröket, ezekből a rovásokból lett azután sírás, és maradt fenn annyi, hogy a rovás-sírás a mai napig kitart.

Végül is arról volt szó, hogy el kell hagynunk ősi földünket. Az ősi föld eredetileg Hőségföld volt, valahol a mai Afrikában. Az emberszabású már csak ilyen. Kirajozni akar. Kell hogy legyen kirajsága.

A rovás után pedig a Sámán feltette a költői kérdést népemnek: magyarok legyünk, vagy magyarabok – ez a kérdés – válasszatok. Meg engem, újra Sámánnak. És kiterítette eléjük a géntérképet. Aztán a csontokat, hogy kiolvassa belőlük a jövőt. De sehogy se állt össze, a hiénák folyton elcsórtak egyet-egyet…

Akkor még egy faj voltunk, magunkfajta, nem fajtalankodott velünk bármiféle emlős, az ösanyák csak nyomták belénk a kolosztrumot. Így erősödött a homo szopiens, csecsről csecsre.

A gyökerekkel nem volt gond, nem vertük őket, legfeljebb kikapartuk és ettük olyikát. Így az elmenés nem okozott traumát, még nem találták fel. Menésnek jó volt a has is. A Sámán is azt ehette. A Nagy Szellem mondta neki egy nap: Mene tekel Ufarszin…Így hívták a Sámánt, Ufarszin. És kirakta neki a csontokat. Mire a Sámán kiolvasta, a hiénák elcsórták az első csontokat.

Akaratod szerint elmenünk Ibériába, mondta Ufarszin a Nagy Szellemnek. Mi meg csak mentünk a Sámán után. Azt mondta, ő ugyan nem bujdosik pusztában, mint hajdan népével Mózes bujdosott. Követte egyszerűn a sámánbotot, Szibériáig. Mert abba be volt táplálva a kóbordináta. Akkor még nem úgy hívták, különben nem ment volna. Még nem voltak hívók. Bár még nem szorongattak minket a muszájok (később elvadult törzs ) mégis mentünk, hívatlan, így lettünk saját rokonaink.

Egy idő után kissé fagyos hangulatban mendegéltünk, de épp jégkor ékeztünk. (ná Szibíre…) Tán csak nem jég az ott, kérdi az előörs…jég hát..tán (is) megélünk..brrr..egyétek fel a mamuszokat. De tovább álltunk. Mint kellett volna. Így sokan ott maradtak.

Akkorra én már őszinte ember(ke) voltam, én is sámán akarok lenni!…ordítottam, toporzékoltam…így lesz az emberke simán sámán. Hogy a trancba ne!…

Azután még sokáig mentünk nyugatnak, sztyepp by sztyepp. Nyugatlan népség voltunk. Esténként, ha már a tűz elparázslott, még sokáig ültük körül. A Sámánt. Hitvilágnál.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük