Viszonyulok

“Olyan sokat gondolkodtam rajtad már, nem tudom eldönteni… szellemes vagy ironikus-e az élethez való való viszonyulásod,..”

– Megmondjuk nekik az igazat, Béla?

– Mire lenne jó? Lehet, hogy nem is akarják hallani…

– Nem is fogják. Leírnám…

– Maradjunk valami intellektuális homályosságnál, az mindig bejön…

– Ja. Az a legjobb. Keresünk egy jó kis idézetet, tele idegen szóval, ettől műveltnek láccunk…hihi..

A mi élethez való viszonyulásunk elvileg roppant egyszerű. És kiábrándítóan materiális. Ezzel máris vitába lehet szállni, csak ennyi volna? Ennyi. A kísérletező kedvűek ne vegyenek táplálékot magukhoz egy hétig. Vizet se. De rögzítsék percről percre gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat. Érdekes olvasmány lesz.

A mai világ jó ideje kapaszkodót keres. Igaz, Archimedes is kereste a bizonyos fix pontot, hál isten nem találta meg, így világunkat (még) nem sikerült kiforgatni sarkaiból, (vélhetőleg nincsenek is sarkai) legalább is fizikai értelemben. Más fix pont feltételezése még misztikusabb. A civilizált világ egyik rögeszméje, hogy minden Isten és ember kapcsolatán múlik…mi van, Béla..?…Ja… most jön az idézet.

“…Két ember, akinek radikálisan különbözik a világlátása…azt veszi észre, hogy mindketten pontosan ugyanúgy gondolkodnak, mi több, nyomatékul mindketten ugyanazokat az érveket sorakoztatják fel. Pontosabban: ugyanazokat az eseményeket hozzák elő, csak az egyik szimbólumokat, a másik szimptómákat lát bennük…”

Mivelhogy csak egy esemény, egy megtörténés van. Azután jön a következő egy. És semmire sem megyünk azzal, hogy ” a szimbólumokat és szimptómákat úgy dobáljuk (érv gyanánt) egymásra, mint a konfettit, ahelyett, hogy megpróbálnánk felállítani belőlük egy egyenletet”… aminek uram bocsá’ egy megoldása van a megtörténés megoldására.

– Szóval többre tartod a szimptomistákat a szimbolistáknál?

– Mondtam én ilyet? De könnyebb volna nélkülük.

– Már késő.

– Igen, tudom.

– Akkor, mi legyen?

– Te elmész sörért…én meg tovább hülyéskedek…

– Ettől féltem. De még adós vagy a válasszal. Szellemes vagy ironikus..?

-“Nehezen veszi a magyar közgondolkodás az iróniát. Az ironikus szövegek felháborítják a magukat műveltnek tartó embereket, ebből az derül ki, hogy alapvető szövegértési problémáink vannak…Az oktatásban gyermekek a játékosabb, többféle értelmezési lehetőséget felvető ironikus szöveggel szinte nem is találkoznak, nem is értik.” ( Péterfy Gergely)

Egyébiránt nem mindegy? Számít valamit? Az élethez egyféleképpen lehet viszonyulni. Evőlegesen. Az élet dolgaihoz sokféleképpen. Ha nem írnék egy sort sem, száztizennégyen tudnák, hogy a világon vagyok. Szorgalmamnak köszönhetően viszont legalább százötvenen. Azt is mondhatnám, minden négyszázmilliomodik ember „ismer.” Most jobb?

– Megyek sörért.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük