Te habos élet

“Feltettétek-e, s próbáltátok-e már megválaszolni legalább magatoknak (mind bal- , mind a jobboldalon érvelők) azt a nagy kérdést, hogy a mai kicsi világunkban, vajon a mi kegyeinket kereső, hatalomban lévők, illetve arra ácsingozók, valójában milyen eszmék, ideák mellett érvelve teszik, mondják mindazt amit tesznek, avagy mondanak?”

Jómagam és én többször is feltettük, (tétre, helyre befutóra), de mindíg csak veszítettünk. Főleg az idealizmusunkból.

Egyre többen látják, hogy egyre inkább idejétmúlt és értelmetlen, sarkosan jobb és balról beszélni, ami már nagyon jobbos az lehet akár balos is, (á la őrült-zseni szindróma) és fordítva.

Ha minket kérdezel, mi a követendő érték, azt fogjuk mondani: az, ami mindenkinek jó. Ez a kijelentés, pedig ékesen bizonyítja, hogy bármennyit is veszítettünk idealizmusunkból, még mindig túl sok maradt. Mondjuk inkább azt, hogy ami a többségnek jó. Hogy újra elővegyem Tolsztoj méhkas történetét, ebben a többség egyszerű vágya az, hogy hagyják békén ! Dolgozni, ha már ebből áll az élet nagyobbik része. (Bővebben “Az élelemszerzés szükségessége” c. titkos értekezésemből)

Ez az életfelfogás azonban szöges ellentétben áll az élet habos oldalát képviselők érdekeivel. Amint pedig a habosok száma növekszik, kezd a dolog követendő példává válni, (habosnak lenni jó) mígnem kiderül, hogy a dolgozók már nem tudnak több habost eltartani. De a habosoknak rabszolgák, cselédek, alkalmazottak, fogyasztók kellenek.

Minden forradalmista (humanista, liberalista, idealista, utópista) stb. “társadalmász” vágya az osztály nélküli társadalom. De senki sem tudja, hogyan kell ilyet csinálni. Néhányan tudni vélték (s vélik). Van egy türelmes út, ez a (szüntelen) felvilágosítás, s van a türelmetlen, ez a forradalom.

A forradalom már bizonyított, csak ideig óráig működik az újraelosztás, a felvilágosítás pedig igen időigényes cselekvés. Lehet, hogy van megoldás, de nincs „történelmi pillanat”.

A megoldás első lépése pedig, szerintünk (én és én) a magántulajdon ésszerű, emberi léptékű korlátozása lenne.

(Bocs, azt hiszem elszunyókáltam.. valamit álmodhattam…hol is? tartottunk..?)

Azok a habosok, akik valamilyen többé-kevésbé töretlen történelmi folyamat következtében élvezhetik „előjogaikat”, nyilván nem nagyon töprengenek az élet „természetes rendjén”, lefoglalja őket a habzás. Az élet természetes rendje nyilván nem a robot, hanem  a habfürdő, ám a habot valakinek elő kell állítania, hogy kinek az nem vitás, mindig is így volt. Hogy ez így is maradjon, jelentős intézményrendszereknek kell működnie, a folytonos habzás fenntartására.

Mi, kissé hátrányos helyzetű habcsinálók, nem túl sokat gyakorolhattunk. Habüstünkbe törökök, osztrákok, oroszok is bekavartak rendesen. Volt néhány pillanat, amikor hol kifutott, hol összeesett, hol odakozmált a mi habunk, de a habverőrendszer váltás után kizárólag magunk kavarhatunk, a habüst és habverő csak a miénk, igaz, az összes többi hozzávalóval már nem olyan jó a helyzet. De habozni kell.

Nincs itt semmiféle eszme, idea. Az élet természetes rendjét vissza (fel) kell állítani. (Habosnak lenni jó). Most éppen az újraelosztás működik. Amit az alanyi habfürdőzők elvettek a néptől, azt a nép elvette tőlük, s most újabb régi és új habfürdőzni vágyók gyűjtögetik a még el nem töketlenkedett habmaradványokat. Érvek, eszmék ?!..

Szlogenek: Ma nekem…meg holnap is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük