Véle(tlen)kedés

Egy korábbi bejegyzésemben Petán főszerkesztő úrról emlékeztem meg, aki Radnóti sorait aljasította nyomorúságos széljegyzetecskéje nyomatékosítására.

Kaposvárról azután egy kedvenc fórumtársamat meríté fel a véletlen emlékezet. Nem annyira az idézetek, mint inkább a lokalitás és retorika szempontjából.

„A Szita Károly körül kavart álbesugósdi nekem nem jelent gondot, mert határozottan tudom, hogy egy szó sem igaz belőle,.. Mivel van Önkritikám …személyeskedni tudatosan nem szoktam, …úgyhogy..

Tisztelt Uram! Ne humorizálgasson nekem, amikor olyansötét, mint a feketluk.(…) Lényeg, hogy Ön egy igazi úriember, okos szép, gerinces, nem ám csuszómászó a kormány aljtáján, de kár, hogy majd, ha felébered egy bilibe lóg a feje. Jelenleg Magyarországon csak “álbalszoclib” eszmék uralkodnak a két vezető párt jóvoltából, amelyek aljasak, mocskosak és nemzetrontók, mármint szerintem és a józan ész szerint. Igy már érthető vagyo ?”(*

Érthető. Igazán szép, egy tanárembertől. Innen pedig csak egy ugrás a (mit ad a) véletlenbe és vissza az idézetekhez. Lánglelkű helyi költőnk (természetesen a szelíd szeretet és tolerancia nevében) írja :

„A valóság, a mohóság, a cinizmus, az emberek lenézése, megalázása az, amit ez a mocskos regnáló kormány felvonultat repertoárjában. De ez a nép, csak is magára vethet. Széchenyi mondta:” Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberekülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.”

Ami azt illeti: nem Széchenyi mondta.

(* Az idézett szövegrészek másolatok, eredeti helyesírással.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük