Monománia

Egy mégsem következmények nélküli ország?!

Fritz Tamás a jelek szerint nem gyengén beleőrült abba, hogy volt egy elmélete, miszerint az előző MSZP kormány illegitim, miszerint le kellene mondania, és le is fog mondani: majd mindez nem történt meg.

Aki hűségesen olvasták az Egy következmények nélküli ország című publicisztika-sorozatot, azoknak alighanem feltűnt, hogy a szerzőt, noha kétségkívül bosszantják az alkotmány vonatkozó paragrafusai, adott esetben kész azokon túllépni.

Mert hát mi is a helyzet feketén-fehéren? Amíg el nem jött az orbáni kvázi istencsászárság intézménye, addig kvázi mondenki számára világos volt, hogy

1. Képviselőket választunk, akik miniszterelnököt választanak, és nem miniszterelnököt.

2. Mindenki arra szavaz, akire akar, a képviselőket pedig (az alkotmány szerint) lelkiismeretük és az adott helyzetben fennáló szituáció, és nem a választási kampányban tett ígéretáradat kötelezi.

3. Egy kormány legitimitását az adja, hogy az országgyűlési váltasztásokon kire szavaznak többen, nem pedig az, hogy egy piszlicsáré kisebbséget az adott pillanatban felháborítja-e, amit az adott kormány tesz.

A fent említett, több mint kormányváltás, kvázi-rendszerváltás óta megtudhattuk, hogy a miniszterelnökség csak kisebbik részben egy közjogi státusz, ennél sokkal inkább valamiféle spirituális lényegiség, amihez egyszerre csatlakoznak a műnemzeti érzelmek, valamiféle ököljog imádata és a politika bevitele az emberek közé, bármiit is jelentsen ez.

Fricz Tamás dorgáló szavaira nem emlékszem például akkor, amikor a Fidesz ívben fosva a házszabályra, háromhetente hívta össze az országggyűlést, vagy évtizedekre titkosította a kormányülések jegyzőkönyveit, vagy amikor teljesen nyíltan és vállaltan, csákánnyal-kalapáccsal-állami megrendelésekkel nekiláttak egy jobboldali kleintúra megszervezésének.

Akkor nem vetődött fel a miniszterelnök lemondatásának gondolata: a “baloldali” (demokrata) értelmiség tudta, hogy szólnak a vonatkozó jogszabályok (l. alkotmány), a “jobboldali” (autorier) értelmiség pedig örült, hogy végre megkapják a mocskos komcsik, ami jár nekik. Az emberek meg azóta csaknem minden létező alkalommal küldik el Orbánt és csapatát a picsába. Most, amikor az önkormányzati választások közeledtével felcsillan a remény a trend megfordulására, hirtelen megjavul ezen véleményformáló-réteg népakarat-detektora.

Nyugodj már meg Fricikém, a kormány marad. Van még három éved, hogy kitalálj végre valami új cikktémát. Én személy szerint már visítok, ha meglátom a neved a Magyar Nemzet hatodik oldalán.

Magyar Nemzet, 2006. szeptermber 23.

 

 

 

 

You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

Powered by WordPress and Bootstrap4