n)Xfaktor

Beláttam, nem élhetek muzsikaszó nélkül, örökké homokba dugott füllel. Láttam én már Megasztárt is. Kettőt. Nem évfolyamot, nótát. Sőt. Ásít mulatóst is, a Debillel. Várjá, az nem ott volt…tudom má’… bunyózott a Pityuval.

Na, mindegy, ez a Max faktor egészen más. Odafeledkeztem. Nem az élvezettől. Szociológiailag. Sőt, filozófice, most akkor a valóságot érzékeljük, vagy azért van valóság, mert érzékeljük, de hihetünk e a szemünknek, amikor fülünk is van.

Lenkei Gábor kis könyvecskéje jut eszembe. Ez a címe: Miért nem bírjuk a politikusokat. Az utca emberének egyöntetű véleménye szerint valamennyi politikus alkalmatlan feladata ellátására, nem ért semmihez, sőt egyesek kifejezetten gyengeelméjüeknek tartják őket. Ez utóbbiban lehet valami, hiszen hülyére dolgozzák magukat. És miért? Meggyőződésből. Értünk. Amit csak mi nem értünk. De télleg ! Az a csodálni való, hogy mindig akad jelentkező.

Olvastam valahol, hogy egy egyszerű teszt segítségével könnyen elkülöníthetőek a normálisak a retardáltaktól. Leültetik őket egy kockás lap elé és azt mondják nekik, rajzolják tele a kockákat ixekkel. A normális a negyedinél elunja, a politikus hajlamú boldogan rajzol akármeddig.

Így már egyáltalán nem kell csodálkoznunk az xfaktorosokon. Ezeknek kockás papír helyet mikrofont adnak a kezükbe és ők ixelés helyett énekelnek. Vagy valami ilyesmi. Zsűri előtt. Na, a zsűrinek ez olyan lehet, mint Kövér házelnöknek a kurtavasi kaszinóberuházás kontra tőkésrécék napirend előtti vitája.

A fásítós mulatóban legalább nincs zsűri. Zsüli, az van, asse semmi, pláne apucival. Szart se ér ez a médiatörvény, féligbarátaim!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük