Éllen mállus elesje

Énexó és tánc köszöncse…pédául: nem ez a harc lesz a végszó…csaak összefogni hát…hát, nem is tudom…

“A választások után pedig csomagolok. Nem akarok olyan országban élni, ahol a társadalom 99,99%-a diktatúrát, fasizmust akar.” …keseredik neki bloggertársam.

Próbálom vigasztalni Bélát idézve: “Ennyire azért nem rossz a helyzet, a legújabb közvélemény kutatások szerint legfeljebb 99.95%…hehe…Sőt! Az ördög a részletekben van. A szám akkor lenne igaz, ha a társadalom jelentős része akarna egyáltalán valamit, az akarók meg tudnák, mit akarnak.”

“Az ország következő miniszterelnöke vasárnap esti győztes beszédében “széles, óriási nemzeti egységről” beszélt… ebből én a Szélest világosan értem, az óriásit meg a Magyar Narancs szerkesztője is méltán kérdőjelezi meg.

Alig múlt választás az utóbbi időkben, hogy magam is ne próbáltam volna hűteni a győztesek mámorát. A mostani választás óriási nemzeti egysége is a győztesek optimizmusa: makacsul hajtogatni, hogy jól vagyunk, pedig rosszul vagyunk.

A magyar választópolgárok nyolc milliónyi táborából alig több mint 2,7 millió az óriási nemzeti. Mintegy 5,3 millió, noha óriási, talán nemzeti is, vagy legalábbis a győztesekkel ellentétben, állampolgárként, annak tartja magát, nem szavazott, vagy nem a Fideszre. Így együtt: NEM A FIDESZRE SZAVAZOTT.

És akkor az egységről még egy szót sem ejtettünk. A nemzetiről meg alig merünk, hogy a “szélest” így belekevertük az ő vízióival. A történelem a tudója, mit össze brillíroztak, és teszik ma is vezéreink a nemzet fogalmával.

Amennyiben pedig kiderülne, hogy az a bizonyos 5.3 millió nem méltó a kokárdára, hát “itt az idő”, hogy Navracsics és Vona Zázrivecz Gábor tisztázzák, ki a magyarabb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük